Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 30, 2010

Évente kétszer

süllyedek enyhén depis lelkiállapotba. A karácsony utániról karácsonykor már meséltem, az a durvább egyébként. A másik nyár végén esedékes, tehát most csengett le. Ilyenkor augusztus tizenvalahanyadikán elkezdek izgulni, hogy húúú, már csak (mondjuk) 16 nap, az alig több, mint két hét, holnapután az már csak két hét, azután már két hét sem lesz, és akkor jön a hideg, suliba kell járni megint, és én idén nem is voltam strandon, csak egyszer. Pedig az őszben nincs is semmi nagyon rossz, egyenesen a karácsonyhoz vezet például, ráadásul szeretem is, amikor elkezdődik a suli. Idén már az enyhe depi közepette is érzékeltem, milyen idétlen dolog ezen szomorkodnom, hogy mindjárt tanítani kell, mert hiszen egész nyáron tanítottam, összesen egy hét szünetem volt. Ráadásul a csoportjaim többsége megmaradt nyárra, így mindössze két csoport jön vissza ősszel, az meg csak heti 4 alkalom pluszban. Igaz, ebből kettő a kedd meg a csütörtök reggelem, ami iszonyúan fog hiányozni, de majd túlélem valahogy

Kis hírek, nagyvilág

Ismét meghalt egy külföldi fiatal Budapesten . Megölte valaki egy ún. youth hostelben az Akácfa utcában. Ilyenkor mindig az jut eszembe, miért nem tudunk mi vigyázni a turistáinkra. Kínában új divat hódít : a sok okos festeti a kutyája szőrét. A legütősebb kép mindenképpen az utolsó az öt közül. Nem értem, kinek jut eszébe ilyen hülyeség, és mi vezérli az illetőt. Nyomorult kutyák, tényleg. Liza legfeljebb csokipakolást kap, mint ma reggel, amikor kér a csokipudingból, és benézi a dolgot. De ez... Az is eszembe jutott még, mi lenne vajon, ha egy-két hétig csak pozitív híreket lehetne megjelentetni minden újságban, tévében, rádióban, tehát nem lehetne lövöldözésről, bankrablásról, mészárlásról írni ill. beszélni. Vajon mosolygósabbak lennének az emberek?

Olvasásra

küldött a kiadó két újabb könyvet a pénteki első után. Az lenne jó, ha mindig küldenének, mindig lenne nálam könyv, amit értékelni kell, beletanulnék, nem értenének félre semmit, és nem raknának ki, mint legutóbb. Ugye, mindenki szurkol? Azért is lenne ez jó, mert úgy érzem, hogy ez a fordítási feladat felé vezető út. Fordítani akarok, és szeretek olvasni, úgyhogy kellemest a hasznossal. Csak menjen rendesen!