Ami van
T. nem keres, pedig igazából szívesen megbeszélném vele a dolgainkat így, hogy kicsit lehiggadtam, meg többekkel átbeszéltem az egészet, mert nem rossz ember ő, erről az egészről sok szempontból nem ő tehet, hanem a múltbeli élményei. De ha nem keres, én nem fogok ráírni, akkor megbékélek azzal, hogy ez most lezáratlan marad, bármennyire is utálom a lezáratlanságot. Az agyam megint kicsit elszállt a munka kapcsán, mert nem elég, hogy elment a délelőtt nagy része a konferenciára, amihez közöm nincs, nem érdekelnek a témák, nem akarok róluk hallani, de legalább egy rohanás lett a napom miatta. Ráadásul a program szerint fél 12-kor szünetnek kellett volna lenni, és ha ezt betartják, simán odaértem volna délre a dolgomra, de nyilván nem tartották be, mert a konferenciákon a program inkább afféle útmutató, semmint szabály, így 11:33-kor felálltam, átmásztam az egész soron a főnököm csúnya nézésétől kísérve (pedig szóltam előre, hogy legkésőbb félkor el kell húznom, és azt mondta, persze, ...