LizaGazdija

amikor már nemcsak a kortársaim, hanem a nálam néhány évvel fiatalabbak is elkelnek. Nekem meg az élet csupa csalódás, basszus. Lesz még jó nekem is valamikor, vagy ez most már mindig így marad?

"Senki nem segített, mindenki fotózta a telefonnal", mondja egy közeli üzlet alkalmazottja arról a férfiról, aki ma délelőtt meztelenül kiesett vagy kiugrott a Blahán a szálloda egyik ablakából. Azt értitek? Fotózták. Telefonnal. A telefonnal nem mentőt kellene hívni? Egyáltalán milyen lelkületű emberek azok, akik körülállják az összetört, vérző embert, és ahelyett, hogy segíteni próbálnának valahogy, fotózzák? Undorító. És félelmetes is, mert ez azt jelzi, hogy bármelyikünkkel történik valami az utcán, nem számíthat az embertársai jóindulatára, mert nincsenek is már itt emberek, csak zombik.

"Hogy tudna megállítani egy negyven kilós nő egy két tonnás autót?" Fúj, ez meg milyen érvelés? Ha nem tudja megállítani, esetleg ne üljön bele, azt nem lehetne? Ugyanitt: pénz beszél, kutya ugat. Hányinger.

A diszkrét kiskutya diszkréten jelzi, hogy most már menjek aludni: akkorát ásít, hogy kis híján bekap, majd elindul felfelé a galériára :D Aztán meglátja a tekintetemet, és visszafordul. Update: A diszkrét kiskutya diszkréten is ébreszt. Felkopog a galériára a hosszú kis karmaival, aztán leül a matrac szélére, és bámul. Egészen addig bámul, amíg a gazdi már nem bírja tovább, és kinyitja a szemét. Akkor erős szájszélnyalással (a saját szája szélének nyalásával, teszem hozzá gyorsan) és heves farkcsóválással jelzi, hogy szívesen beleegyezne például egy reggeli sétába.