Jöhet a szünet
Bécsben most tapossuk a tanév utolsó hetét, és már mindenkinek tele a hócipője meg minden létező és nem létező szerve is. Múlt héten feldobta a bakancsot a tömegközlekedés, hol 1 óra alatt tesz meg a metró egy 10 perces utat, és menekülni sem lehet, mert a világ végi munkahelyemről mennék a gyerekemért, és ott csak a metró hoz befelé a városba, vagy nincs klíma a járműveken, és konkrétan levegőt venni nem bírok, meg nyom a szívem, pedig nincs szívbetegségem, hol maximumon dübörög a fűtés a kinti 33 fokban, hol meg egymást érik az üzemzavarok a metróban, ezért elkésik a gyerek a suliból, amikor úgy indulunk, hogy be tudnánk érni 3/4 8-ra, majd nekem még egy laza óra a 40 perces utam a melóig. De tényleg, ez utóbbi esetben egy üzemzavar miatt késtünk el a suliból, majd mire visszatértem a sulitól ugyanahhoz a metróhoz, már egy másik üzemzavar miatt állt lerohadva 🤣 A két metrózás között fél óra telt el. Közben a fene se érti, minek ilyenkor még suliban lenni, és főleg nem ért...