Ezt a napot hagyhatjuk is
Csodálatos volt ez a nap (is). A nagy részét sírással töltöttem, csak néha megszakítottam 60-90 percre, amíg megtartottam egy-egy órát. Annyira elegem van már abból, hogy mindig, amikor azt hiszem, hogy végre összeszedtem magam, akkor megint jön egy ilyen nap. Amúgy még ma is hányingerem van, annak ellenére, hogy tegnap már kínomban megittam fél liter kólát, amiről tavaly áprilisban szoktam le, és azóta összesen talán egy litert ittam. Segített is, vagy két órára felfüggesztődött a hányingerem, de szerencsére visszajött, és azóta sem tágít. Komolyan kérdezem: mi a jó fene van velem? Azért délután már abba tudtam hagyni a sírást végleg, mert nagyon aranyosak voltak ma is a koreai kislányok, és mert Blanka végre hazaért a világ másik feléről ❤ Meg edzésen is voltam, és bár ma nem segített jelentősen a hangulatomon, azért megkerestem még egy zenét: Ivan Gough & Feenixpawl ft. Georgi Kay - In My Mind Ma pont nem volt, mert tavaly nyári CD-ket hallgattunk, de ez nem akadál
