Faültetés
Ma Visegrád közelében, a Mogyoró-hegyen jártunk összesen tizennégyen (plusz Liza), és ültettünk egy hársfát Ibolya néni emlékére. Tomi ötlete volt az egész, anyuékkal közösen szervezték meg, és most ott volt Ibolya néni legtöbb barátja meg az egyik lánya is. Azért volt erre szükség, mert bizonyos okokból kifolyólag őt nem lehet temetőben látogatni, és a barátai szerettek volna egy helyet, ahová ki lehet menni hozzá néha. Ráadásul március 24-én lett volna 54 éves, és arra gondoltunk, lehetne ezt a születésnap köré szervezni. Az erdészet megengedte, hogy ültessünk, megmondták, milyen fát és hová tehetünk, sőt még a gödröt is kiásták, mire odaértünk, pedig arról nem is volt szó. Miután elültették a fát a férfiak, elénekeltünk két dalt, aztán még kicsit ott voltunk, aztán a társaság egyik fele elment kirándulni, a másik fele hazajött – mi ez utóbbiban voltunk most. Az egyik dal A hársa mind virágzik, mert anyuval el szokták ezt énekelni, ha kiránduláson hársfát láttak: A másik a Ho