LizaGazdija

Ez kicsit csalás, mert nem szépirodalmi mű. De akkor is utáltam Hans Ulrich Gumbrecht A jelenlét előállítása című könyvét. Talán még nem volt könyv, ami ennyire kiakasztott volna. Képtelen vagyok felfogni a filozófiát, gyakorlatilag nincs filozófiai gondolkodási képességem, ezért nem szeretem a filozófiát. Az csak súlyosbította a helyzetet, hogy ebből a könyvből esszét kellett írnom, ezért háromszor voltam kénytelen elolvasni ezt a remekművet. Remélem, többet nem kerülök vele kapcsolatba. (A szerzővel nyilván nincs gondom, még a könyv alapján is szimpatikus, meg előadását is hallottam, az alapján is nagyon széles körűen tájékozott, kedves ember.)

Végül is reggel fél 10 tájban érkeztünk meg Tomi sofőrködése mellett, mert apu reggel fél 6 körül átadta a stafétát. Kiderült, hogy a Slanica kempingben nem úgy megy, mint Premanturán, hogy a recepción mondod, hogy jöttél, és akkor ők adnak neked egy parcellaszámot, hanem megérkezel, bejárod a kempinget, és ha találsz alkalmas parcellát, akkor ott leparkolod valamelyik családtagodat, majd szaladsz a recepcióra, és mondod, hogy mától ezen a placcon szeretnél lakni. Ez azért tűnik jónak, mert így nem lutri a helyosztás, és tényleg olyan pontján lakhatsz a kempingnek, amilyenen szeretnél. Meg amilyenen hely van. A kemping teraszos elrendezésű: vannak közvetlenül a parton található helyek, úgy 2-3 méterrel a tengerpart fölött (ezt én földszintnek gondoltam), mellettük húzódik az út, az úton túl vannak másik helyek (ezeket én magamban első emeletnek hívtam), azokon túl 1-1,5 méterrel feljebb megint másik helyek (ez volt nekem a második emelet), és így tovább, kb. négy emeleti

Ezt úgy képzeljétek el, hogy van előttetek egy térkép, és egyre jobban ráközelítetek arra a helyre, ahol én az elmúlt egy hétben voltam. A két Murter attól van, hogy a szigetet meg a települést is így hívják. Az utolsó szó meg a kemping neve.* Négyesben mentünk nyaralni: anyu, apu, Tomi, én. Apu kocsijával, az ő sátrukkal, mert nekik van jó kis duplájuk, két hálófülkével, közte egy pakolós résszel. Eredetileg arról volt szó, hogy csütörtök (július 5.) este átmegyünk anyuékhoz, lefekszünk aludni, és hajnali 2-3 körül indulunk, ahogy mindig is szoktunk, amikor Horvátországban nyaraltunk. Ehhez képest átmentünk 8 körül, bepakoltuk a kocsit meg a tetőboxot, majdnem nem fértünk be, és még a hátsó ülésre is került csomag Tomi és közém, aztán 23:33 perckor elindultunk. Alvás nélkül. Nem szeretek sötétben autózni, meg egyébként úgy általában sem szeretek autózni, úgyhogy megvolt a napi izgalom számomra. Szerencsére a többieknek nincsenek ilyen hülye félelmeik, úgyhogy ők nyu