Tavaly volt az, hogy egész nap dolgoztam, aztán elmentem edzésre, aztán olyan rosszul lettem, mire hazaértem, hogy sírtam. Idén meg az volt, hogy a délelőttöt alig bírtam ki, iszonyú volt lelkileg, aztán az első két tanítás nem segített a helyzeten, de a harmadik meg igen, bár tény, hogy nem voltam olyan kedves és mindent elnéző, mint általában. Ez a harmadik óra igazából három óra egyben, csoportnak tartom. Máskor is bosszant, amikor rám öntik, hogy milyen már a szervezés, meg a központi vizsgában milyen feladatok voltak már, és különben is, merthogy ezekre nekem semmiféle ráhatásom nincs, az ügyek többségébe be sem vagyok avatva, mivel semmi közöm hozzájuk, ezeket a vezetők intézik. Ma viszont kifejezetten dühített, amikor az ötödik ember is rákezdte, hogy de mert a vizsgán olyat kérdeztek, amit nem is tanultunk. Azért dühített, mert ezzel ment az idő ahelyett, hogy haladtunk volna az anyaggal, amikor pedig annyi rengeteg anyagot kell átvennünk annyira nulla idő alatt, hogy gondoln