LizaGazdija

Golden Girls, 55 éves nő Scrabble-t játszik a 80 éves anyukájával. Anya összeszámolja a pontjait, örül, hogy nyert. Lány: "Wait, Ma! That's not a word, you made it up." "No, it is a word." "Show me in the dictionary!" "The burglars stole that too, too bad." "But 'disdam' is not a word, it doesn't exist!" "Yes, it does." "Use it in a sentence." "You're no good at disdam game." A lány amúgy angoltanár egy suliban, így még fájdalmasabb a történet 😂  11 rész után imádom ezt a sorozatot. Igazi aranybánya, percenként repkednek a poénok.

Már több mind 10 éve mindig van egy sorozatom, amit ebéd mellé (hétköznap, amikor egyedül eszem), néha este (miután mindenki elaludt) nézek. Általában vígjátéksorozat 20-25 perces részekkel. Az utóbbi időben ez egy ideig a Young Sheldon volt, csak aztán elérkeztem egy, az alapsorozatból ismert konfliktushoz, és nem bírom rávenni magam, hogy folytassam.  Ezzel párhuzamosan fut a Seinfeld, amit még 2016 környékén kezdtem el nézni, miután több cikkben is olvastam, hogy a Jóbarátok előképe, sőt jobb is nála. Hát, jobbnak semmiképp sem mondanám, és, tekintve, hogy a '90-es évek elején indult, sokszor annyira non-PC a humora, hogy már kínos nézni, így már többször félbehagytam, legutóbb vagy két-három éve. Fura volt, hogy úgy emlékeztem, a 3. évad közepéig-végéig láttam, de, amikor beleolvastam az epizódleírásokba, már a 3. évad eleje sem volt ismerős. Így pár hete onnan folytattam, aztán kiderült, hogy az egészet láttam, sőt még a 4. első pár részét is. Ez úgy, ahogy volt, ki tudott hul...

 A nyolcadik évad végén járunk, minden valószínűség szerint végig fogjuk nézni a sorozatot. Aki látta, tudja, hogy "hétköznapi" dolog kevés van benne, és érdekes, hogy a végtelenből pont ez a kettő ütött akkorát, hogy írjak róla. Kezdem a pozitívval: nagyon szimpatikus, ahogyan az LMBTQ embereket ábrázolják, a transznemű szereplőt egy transznemű színész alakítja, és a sorozat azt meséli ezekről az emberekről, hogy pont olyanok, mint bárki más. Erre szerintem nagy szükség van. Attól, hogy még a homoszexuálisokat "jó útra térítő", borzalmas szeánszokról is hosszan szól, kis híján a szemem is könnybe lábadt. Jöhet a negatív: Fiona idegesítő, nem kicsit, nagyon. Régóta, de ami leginkább meglepett a rengeteg marhasága között, hogy 28 évesen nincs annyi önbecsülése, hogy el tudja fogadni, van olyan férfi, akinek nem jön be. Brutális szekunder szégyenérzetet keltett bennem ez a szál, annyira kínos, hogy jó lesz, ha már vége lesz. De tényleg. 28 éves korában közli vele egy ...

Amikor először olvastam, hogy készül a film, úgy gondoltam, biztos nem fogom megnézni. Voltak ugyan Barbie babáim gyerekkoromban, szerettem is őket, de sosem voltam rajongó, és felnőttként sem lettem az. Amikor láttam, hogy Margot Robbie lesz Barbie, és kikerültek az első képek a forgatásról, akkor már úgy éreztem, lehet, hogy ez egy jó vígjáték lesz. Amikor pedig megnéztem az előzetest, már biztos voltam benne, hogy meg szeretném nézni a filmet. És, amióta végigolvastam egy cikket, ahol screenshotokkal illusztrálva összeszedték Margot Robbie és Ryan Gosling a filmmel kapcsolatos interjúinak legviccesebb pillanatait, már kifejezetten vártam. Múlt szombaton kaptam is kimenőt estére, és beültem az egyik angol nyelvű moziba, ami nincs messze tőlünk. (Imádom, hogy több angol mozi is van a városban, és nem kell vadászni az eredeti nyelvű filmeket. Bár megbékültem a német nyelvvel, amióta itt élek, azért amerikai/angol filmet német szinkronnal nem szeretek nézni.) Nagyon kíváncsi voltam, én ...

Végére értem. Hosszú menet volt, talán két évig néztem a 9 évadot, de nekem megérte. Ritkán nézek meg valamit kétszer, de az egészen valószínűnek tűnik, hogy az Office első 3-4 évadát újrázom majd, plusz azon felül is 5-10 részt. Akár többször is. Több cikket olvastam arról, milyen idétlen okok vezettek odáig, hogy a 7. évad végén elveszítették Steve Carrellt, Michael, a vérciki, bunkó, sokszor ostobán viselkedő, mégis nagyon szerethető főnök megformálóját. Azt is írják, hogy az ő távozása után lejtmenet következett a nézettségben, és épp csak elevickéltek valahogy a 9. évad végéig. Fura ez nekem. Szerintem két béna időszak volt, a 6. évad közepe (Michael ide vagy oda) és a 8. évadban Nellie (szerencsére) rövid főnöksége. Egyébként az utolsó két évad is nagyon szórakoztató volt, sok humorral, jó sztorikkal. Szóval nem értem, mi bajuk volt a nézőknek. Az is igaz, hogy a 9. évad végére még nem laposodott el, nem fordult gagyiba a sorozat, szóval végül is jókor fejezték be. De az utolsó k...

 A BBC oldala időnként bekerül a hírfolyamomba, és, ha éppen valamelyik műsorajánlójuk jut el hozzám, azt meg szoktam nézni. Így bukkantam rá a Ghosts című sorozatra is, ami 2019-ben indult, és idén jön ki az utolsó, 5. évada. Annyira vicces volt az a két perc, amit láttam belőle, hogy elkezdtem a sorozatot. Rendesen berántott, esténként, amikor már elaludtak a gyerekek, két-három rész is lecsúszott belőle, így néhány hét alatt ledaráltam az egészet. (Az eddigi négy évad hat-hat részes, egy rész kb. fél óra.) Nagyon megkedveltem a szereplőket, és utánanéztem a színészeknek is. Így derült ki, hogy a szellemek közül hatan már sokadszorra dolgoznak együtt, és ők is írják a sorozataikat, például a Ghosts is az ő ötletük és forgatókönyvük eredménye.  Mindenkinek melegen ajánlom, zseniális az egész alapötlet, az összes karakter, az, ahogy négy évadon keresztül csepegtetik a szellemek előtörténetét, és még mindig nem tudjuk mindenkiről, hogyan halt meg. Ugyanakkor volt olyan történet...

Régebben nem szerettem a régi filmeket, mert sokszor gagyinak éreztem őket. Most viszont már úgy gondolom, jó lenne minél többet látni. Ennek szellemében két  három karácsonyi alkotást is megnéztem a napokban. Babes in Toyland (1934) Egy legjobb karácsonyi filmes listán szerepelt előkelő helyen, azért néztem meg. Semmi karácsonyi nincs benne, de azt olvastam, hosszú évekig-évtizedekig karácsonykor szokták adni a tévében, ezért maradt meg karácsonyi filmként a köztudatban. Laurel és Hardy filmje, Stannie és Ollie néven szerepelnek benne. Játékországban sok-sok mesefigura és játék lakik többé-kevésbé békességben, ám akad egy gonosz, szívtelen alak, Barnaby, aki ráadásul az ország leggazdagabb embere, így többeket a markában tart különféle kölcsönök okán. Szerepel Bo Peep*, Tom-Tom Piper, a három kismalac, Miki egér**. Laurel és Hardy két szerencsétlen, akik a játékgyárban dolgoznak, és Bo Peep édesanyjánál laknak albérletben. A kaland, amiről a film szól, izgalmas, és vannak benne j...

Hónapok óta kapom belőle az ajánlókat, a vicces jeleneteket Facebookon, és mivel igen szórakoztatónak tűnt, gondoltam, megnézek belőle néhány részt. A harmadik évadnál tartanak most, egy évad hat, egyenként 22 perces részből áll, szóval nem vitték túlzásba mennyiségre. A történet Írországban, Derryben játszódik, és négy helyi tinilány meg egyikük angol unokaöccse vagy -bátyja mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. Háttérként az IRA terrorcselekményei szolgálnak, mindenütt gépfegyveres katonák járkálnak, a reggeli híradóban néha bemondják, hogy terroristák felrobbantották ezt vagy azt a hidat, amire a családok részéről az a reakció, hogy "a francba, most mehetek kerülővel dolgozni, minek kell ezeknek állandóan robbantgatni". Arra mutat rá a sorozat, hogy bármilyen, bármennyire groteszk élethelyzetet meg lehet szokni, és egy idő után már fel sem fog tűnni. Az ír tinilányok már fel sem veszik, hogy az ellenőrzőponton megállítják az iskolabuszt, és gépfegyveres katonák szállnak f...

Az eleje óta nézzük, és sokáig lelkesek voltunk, de most már egyre kevésbé. Múltkor mondtam Tominak, nem értem, mi történt, de valami szörnyen gagyi lett ez a sorozat így a hatodik évadra. Szerinte az történt, hogy az elején még a vidéki élet paródiája volt, ezért lehetett nevetni szituációkon, mostanra viszont annyira abszurddá vált, és annyira semmi köze semmilyen életmódhoz, hogy inkább csak kínos, és emiatt a színészek is nehezebben azonosulnak a karaktereikkel. Ez lehet a megfejtés. Meg az, hogy az új karakterek is kínosak, és sok esetben tényleg nem jó a színészi játék sem. Pl. frászt kapok Vikitől meg a két Répától, főleg attól, amelyik olyan furán beszél. De már a régi kedvencek is egyre furábbak, Erika, Gyuri, a pap, Teca sem olyan, mint az elején. Megvan az a szokásom, hogy az ellaposodó sorozatokat is végignézem, csak nagyon várom már, hogy végül legyen. Most is bízom benne, hogy ez a hatodik évad már az utolsó, mert ez már nagyon messze van a jótól.

 Még az első lezárás idején botlottam bele a Facebookon a Viva La Dirt League néven futó, új-zélandi csapat videóiba, és nagyon megszerettem őket, mindig jókedvre tudnak deríteni. Több sorozatot csinálnak, nálam mindent visz a Bored, ami egy Playtech nevezetű, a valóságban is létező számtech bolt fiktív csapatának elképzelt hétköznapjait mutatja be, valamint az Epic NPC Man, ami a LoL és WoW típusú szerepjátékok logikai bukfencein élcelődik. Szokjatok rájuk ti is! Epic NPC Man Bored

Általában elégedetlen vagyok, ha egy könyv elolvasása után megnézem a belőle készült filmet/sorozatot is*. Mégis rendszeresen nézek adaptációkat. Akkor nincs bajom, ha egy sorozatról széltében-hosszában híresztelik az alkotói, hogy csak az ötlet van egy bizonyos könyvből, ilyen például a Váratlan utazás, ahol mondjuk a sorozatot jó húsz évvel előbb láttam, mint ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, de teljesen elfogadható számomra, hogy kb. csak a neveket, a helyszínt meg a hangulatot emelték át, semmi mást. No de... Amikor egy adaptáció hűen követi a könyvet, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy arra gondolok, hmm, a főszereplő a könyvben simán csak fura volt, a sorozatban meg egy bunkó, az nem jó. Meg az sem jó, amikor olyan szerelmi szálakat szőnek a történetbe, amikre semmi szükség, a könyvből egyáltalán nem hiányoztak. Meg amikor egy fontos megmérettetésen azért bukik el a főszereplő a könyvben, mert egyszerűen nincs olyan jó, mint az ellenfele, a filmben meg azért, mert előző é...

Sokat gondolkodtam, melyik legyen majd az első hosszabb rajzfilm, amit megmutatok Flórának. Rövid, 6-8-10 perces részekből álló sorozatokat ismer, de nekem nagyon kedves emlékeim fűződnek hosszabb rajzfilmekhez, és már nagyon vártam, hogy elkezdjük együtt az igazi mesenézést. Persze nem tudtam, hová illesszem be a napunkban, meg alapvetően nem is tartom jó dolognak a hosszas képernyőbámulást, de mivel nekem semmi bajom nem lett tőle, hogy ovis koromban néha (szombat délelőttönként talán) megnézhettem egy-egy 75 perces mesét, gondoltam, neki sem lesz. A Micimackót korábban már látta napi 10 perces etapokban, és úgy voltam vele, ne olyan legyen az első hosszúja, amit részletekben már látott. Nekem a Hófehérke és A kis hableány volt a két nagy kedvencem, de mindkettőben elég ijesztő a gonosz szereplő, szóval ezeket korainak ítéltem*. Esti mesében a Csipkerózsika a kedvence, de abban meg annyira ijesztő a gonosz tündér felbukkanása és átokszórása, hogy amikor először láttam a mesét, konkré...

A FB egyre többször dobta elém a BBC meg néhány másik brit csatorna ill. csoport oldalát, konkrétan egy brit sitcom jeleneteit. Azt hittem, ez a sorozat most megy, aztán rákerestem, és kiderült, hogy az 1990-es évek első felében adták, összesen 44 rész készült belőle öt év alatt, és mindegyik rész csak 30 perces. A dailymotionön fent is vannak a részek, úgyhogy lelkesen neki is feküdtem a Keeping Up Appearances ledarálásának. Jó, annyira nem darálok gyorsan, kb. kétnaponta egy részt van alkalmam megnézni :'D Viszont nagyon jólesik. Az első rész után kicsit csalódott voltam, de a másodikon már annyira nevettem, hogy Tomi, aki éppen a gyerekszobában németezett, megkérdezte, mi vicceset hallottam/láttam. A történet Hyacinth körül forog, aki az ötvenes éveiben jár, és az a keresztje, hogy arisztokrata szeretett volna lenni, de sajnos nem annak született. Azért megpróbálja behozni a lemaradást, és igyekszik nagyon előkelőnek mutatkozni mások előtt - ő maga teljesen el is hiszi a saját a...

Iskolai osztályterem, a táblán a következő mondat virít: "What kind of animals do live on the farm?" Azé' kicsit szíven ütött, remélem, a valóságban nem fordul elő ilyesmi.

Tomi javasolta, hogy nézzünk bele ebbe a sorozatba, mert hallotta, hogy jó. Az első rész nagyon viccesen telt: egy óra alatt néztük meg a kb. 40 percet, mert állandóan meg kellett állítani Tomi háborgása miatt, hogy ez mekkora gagyi. Megvártam ilyenkor, míg kibosszankodja magát, mert ha morgolódik, nem hallom a filmet, aztán néztük tovább. Azóta én a 40. résznél járok, elég gyorsan haladok, mert ez megy, miközben Flóra filc karácsonyfadíszeit varrom, ami marha időigényes, Tomi meg néha megnéz belőle valamennyit, egyébként meg mindig elmesélem neki, mi volt. Azt állítja, ha én mesélem, úgy sokkal élvezhetőbb. Tud bókolni, na :) A sorozat gagyi, ebben egyetértünk Tomival. Olyan ordas marhaságok és ordító logikátlanságok vannak minden részben, hogy kifekszem. Pl. kórházba kerül az egyik szereplő fia, de nincs rá kapacitás, hogy az apa aggódására kitérjenek, így az apa a fiát nem látogatja meg, nem beszél senkivel a balesetről, és olyan, mintha ő nem is vette volna észre, hogy napokig ni...

Mi is megnéztük a sorozatot Tomival. Én előzetesen annyit tudtam, hogy felrobbant az atomerőmű egyik blokkja, a környék máig lakhatatlan, rengetegen megbetegedtek/meghaltak a baleset miatt, és három búvárnak le kellett mennie a blokk alá, ami egyenlő volt a biztos halállal. Nagyon durva belegondolni, hogy semmi furát nem érez az ember, mégis ott van a levegőben valami, amit belélegez, ami érintkezik a bőrével, és hetek-hónapok múlva a halálát okozza. Abba is, hogy valaki hozzáér a robbanás után a blokk körül heverő grafithoz, a keze azonnal szénné ég, és néhány nap/hét múlva már halott. Ahogyan a sérüléseket ábrázolták, az brutális volt, a moszkvai kórházi jelenetek viseltek meg talán a legjobban. Meg amikor belegondoltam, hogy az ember éli szépen az életét, aztán történik valami, ami egy pillanat alatt borít mindent - szerencsétlen tűzoltó szerencsétlen feleségének esetében például, aki elveszítette a férjét, a gyerekét meg az otthonát is. Elképesztő volt számomra, hogy másfél nap...

Megbeszéltük, hogy mostantól minden héten elmegyünk valahová kettesben, és megkérjük a nagynéniket vagy a nagyszülőket, hogy addig vigyázzanak Flórára. Az első ilyen megmozdulás két hete volt, amikor anyuék jöttek. Szombat délelőtt koriztunk, aztán sétáltunk egy nagyot a Ringen. Nagyon jólesett. Az is, hogy Flóra simán elengedett minket: mosolyogva integetett, és egy jajszava sem volt, amiért otthon maradt. Persze rajtunk kívül a szüleimet ismeri a legjobban, velük találkozik leggyakrabban, bízik bennük, szereti őket. Még aludt is anyunak, amin én teljesen elámultam, mert általában ragaszkodik hozzám ilyenkor, de nagyon örültem, hogy így alakult. A második múlt csütörtökre esett, amikor is ebéd után elhúztunk mozizni. Megnéztük a Rontó Ralph második részét. Németül. Én mindig mindent angolul akarok nézni, Tomi meg németül (vagy magyarul), és mivel most csak a német nyelvű vetítés időpontja volt jó, hamar eldőlt, mi legyen. Csodálatos módon most először nem zavart, hogy németül besz...

A mi kis falunk Ahogy sejtettem, csak az első részt éreztem depresszívnek, a többi már vicces, bele is lendültünk, a második évad végén járunk, és eddig három van összesen. Szerintem hullámzó a színvonal, vannak zseniális és erőltetett részek is, pl. a szerencsejátékos óriási volt, de a strandos kicsit kínos. Kedvenc szereplőm nincs, mindenkit bírok, mindenkit más miatt. A polgármester elképesztő egy alak, egészen mesteri szinten űzi a simliskedést. Azt beszéltük Tomival, hogy igazából két értelmes ember lakik a faluban, a pap meg az apja, és ezzel slussz. Meg hogy nem szívesen laknánk Pajkaszegen, és nemcsak azért, mert túl kicsi, hanem azért sem, mert nagyon nehéz lehet tolerálni ezt a mértékű sötétséget. Terápia (spoiler alert!) Néhány hete a végére értünk. Nagyon sajnálom, hogy nem lesz több évad, nagyon megérdemelné a sorozat, és kíváncsi lennék, hogyan alakul András élete a továbbiakban. Mácsait eddig is szerettem, most még jobban. Ezt a sorozatot mindenkinek megmutatnám, nem...

Tomi szeretne vígjátéksorozatot is nézni a Terápia mellett, és ennek az első részét már látta, tetszett neki, ezért javasolta, teszteljük együtt is. Teszteltük. Nagyon sokat nevettünk rajta, sok jó poén és geg van benne. De hogy milyen iszonyatosan nyomasztó! Persze, nyilván paródia, minden eltúlzott benne, de az a gyomorszorító, hogy nem is olyan nagyon nagyok azok a túlzások. A tíz éve egy ostoba gyökérrel járó, lánykérésért könyörgő nő meg pl. egyenesen nem túlzás, nagyon sok nőnek telnek így a húszas évei. (Persze nem kell a másiknak ostoba gyökérnek lenni, ez esetben még több ilyen kapcsolatot lehet találni, csak a sorozatbeli srác pont o. gy.) Olyan rossz volt utána a kedvem egész este, brr. Azért folytatjuk, másodszorra már biztos, hogy nem lesz rám ilyen hatással.

Már akkor is érdekelt, amikor új volt, de sosem alakult úgy, hogy elkezdjem, aztán meg elsikkadt. Most kiderült, hogy Tomi is így volt ezzel, úgyhogy nagy lelkesen belevágtunk együtt. Felfedeztük, hogy egy teljes heti adag kb. másfél-két óra, vagyis egy esti film hossza, úgyhogy tömbösítve nézzük a heteket. Kicsit más, mint amire számítottam. Abban biztos voltam, hogy Mácsai Pál óriási lesz benne, és még emlékeztem rá, mi a pénteki poén (mert az első évad hogyvoltjait olvastam, de semmi más nem maradt meg, csak ez az egy infómorzsa). Viszont azt hittem, normálisabb pácienseket írtak a pszichológusnak, nem ennyire eltúlzott karaktereket. Nagyon érdekes, hogy alapvetően unalmas is lehetne a sorozat, mert semmi, de semmi nem történik benne azon kívül, hogy két (néha három) ember beszélget, mégis rettentő izgalmas, a néző alig várja, hogy jöjjön a következő rész, sőt a gonosz szerkesztés miatt a következő hét azonos napja. Én a hétfőn nem várom, mert a hétfői pácienstől viszketek, val...