Spamalot - Madách Színház
Szerdán volt a karácsonyra kapott bérletem második előadása, a Spamalot. El is mentünk rá.
Érdekes volt. Mivel ez egy musical, sok-sok dal szerepelt benne. Ezek mindegyike eléggé humoros volt. Mondjuk mindjárt az első, amelyben az Angol Birodalom kifejezést félrehallva egy csapat nő elénekelte, mennyire jó a Mongol Birodalomban élni, mígnem a mesélő tájékoztatta őket a félreértésről, és akkor nagy szabadkozás közepette hazamentek.
Maga a darab is humoros volt, de nem nevettem rajta annyit, mint a filmen szoktam. Azt hiszem, az volt a bajom, hogy nagyon viccesek akartak lenni, és kicsit izzadságszagú lett ettől a műsor. Ez mondjuk elég furcsa nekem, mert a történet alapvetően nagyon vicces, szóval nem pontosan értem, miért rontott az élvezeti értéken az erőlködés. Mindegy, ezzel csak nekem volt gondom, a többi néző végigröhögte az egészet.
Ami nagyon-nagyon tetszett, az a sok kiszólás és színházi utalás, valamint a nézők bevonása volt. Ez utóbbit nem fejtem ki részletesen, hátha valaki még nem látta a darabot, és meg szeretne lepődni, de annyit mondhatok, hogy hatalmas ötlet volt, le a kalappal. A díszlet is profi, szép színes, Monty Pythonékhoz méltó. Az újonnan bevezetett történetszálak is tökéletesen illenek a történetbe, néhányról el is hittem, hogy úgy van eredetileg is, hiába, régen láttam már a filmet.
Szóval nem volt fergeteges, de jó volt, érdemes egyszer elmenni rá. Ezek után ma megnéztem a Gyalog galoppot, mint a darab eredetijét. Azon most is nagyon sokat nevettem. Egy csomó mindenre nem emlékeztem már, például mindjárt az elején furcsán néztem, amikor ment a stáblista, alatta meg a felirat valami svéd sztoriról. Aztán kiderült, hogy az az első geg, hát, elég jót derültem rajta. Sok jó jelenet van a filmben, például nagyon szeretem a fekete lovagos, a magát lánynak képzelő herceges, a nyulas történetet. Azt hiszem, azért tetszik jobban, mint a darab, mert ez itt nem akar vicces lenni, tök komoly fejjel adják elő az összes baromságot. Arra viszont nem emlékeztem, hogy nincs megoldása, és ez most nem tetszik. Örülök, hogy a darabban átírták a végét, úgy sokkal viccesebb.
Egy a lényeg: a Monty Python tagjai zsenik, a filmjeik klasszikusok, sosem lehet megunni őket.
Érdekes volt. Mivel ez egy musical, sok-sok dal szerepelt benne. Ezek mindegyike eléggé humoros volt. Mondjuk mindjárt az első, amelyben az Angol Birodalom kifejezést félrehallva egy csapat nő elénekelte, mennyire jó a Mongol Birodalomban élni, mígnem a mesélő tájékoztatta őket a félreértésről, és akkor nagy szabadkozás közepette hazamentek.
Maga a darab is humoros volt, de nem nevettem rajta annyit, mint a filmen szoktam. Azt hiszem, az volt a bajom, hogy nagyon viccesek akartak lenni, és kicsit izzadságszagú lett ettől a műsor. Ez mondjuk elég furcsa nekem, mert a történet alapvetően nagyon vicces, szóval nem pontosan értem, miért rontott az élvezeti értéken az erőlködés. Mindegy, ezzel csak nekem volt gondom, a többi néző végigröhögte az egészet.
Ami nagyon-nagyon tetszett, az a sok kiszólás és színházi utalás, valamint a nézők bevonása volt. Ez utóbbit nem fejtem ki részletesen, hátha valaki még nem látta a darabot, és meg szeretne lepődni, de annyit mondhatok, hogy hatalmas ötlet volt, le a kalappal. A díszlet is profi, szép színes, Monty Pythonékhoz méltó. Az újonnan bevezetett történetszálak is tökéletesen illenek a történetbe, néhányról el is hittem, hogy úgy van eredetileg is, hiába, régen láttam már a filmet.
Szóval nem volt fergeteges, de jó volt, érdemes egyszer elmenni rá. Ezek után ma megnéztem a Gyalog galoppot, mint a darab eredetijét. Azon most is nagyon sokat nevettem. Egy csomó mindenre nem emlékeztem már, például mindjárt az elején furcsán néztem, amikor ment a stáblista, alatta meg a felirat valami svéd sztoriról. Aztán kiderült, hogy az az első geg, hát, elég jót derültem rajta. Sok jó jelenet van a filmben, például nagyon szeretem a fekete lovagos, a magát lánynak képzelő herceges, a nyulas történetet. Azt hiszem, azért tetszik jobban, mint a darab, mert ez itt nem akar vicces lenni, tök komoly fejjel adják elő az összes baromságot. Arra viszont nem emlékeztem, hogy nincs megoldása, és ez most nem tetszik. Örülök, hogy a darabban átírták a végét, úgy sokkal viccesebb.
Egy a lényeg: a Monty Python tagjai zsenik, a filmjeik klasszikusok, sosem lehet megunni őket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése