LizaGazdija

Nem volt már vonatjegy, a buszjegy elképesztően drága lett volna, drágább, mint normál esetben oda-vissza, úgyhogy telekocsival jöttem. Tiszta kellemetlen, Győr után már lassult a forgalom, a határon 2 km-es sor volt, a kis határon 1,5 (arra jöttünk végül). Aztán az A4-en megint majdnem Bécsig dugó, kisebb szünetekkel. De a lényeg, hogy a végén csak hazaértünk, csak szegény sofőr volt elkeseredve, mert 2 óra alatt itt szeretett volna lenni, mert reggel korán kel. Hazafelé meg az volt a napi kaland, hogy a 9 órás busszal indultam, éjfél előtt húsz perccel értünk a Népligetbe, és már nem volt metró. Péntek este. Ezen teljesen ledöbbentem, hozzászokott az agyam ahhoz, hogy negyed 1-ig megy a metró, mert itt így van. (Most azért lecsekkoltam, és tényleg.) A Népliget tőlem fél óra séta, és nem szeretem azt a környéket sötétben, egyedül, ráadásul ennyire későn, amikor a madár se jár arra. Mármint kocsi van elég, de több gyalogossal jobban érezném magam. Elsétáltam a Heim Pálig, előtte áll

A barátnőim (nagy része*) anyuval kiegészülve szerveztek nekem ma estére lánybúcsút. Szerintem tökéletes lett. Tök jó játékok voltak, a hangulat is jó volt, volt saját koronám, kitűzőm (anyu horgolta), fátylam meg vállon átvetős szalagom, és semmi kínosat nem kellett csinálni. Utólag megállapították, hogy az utca emberéhez odaballagós kihívásnál akár több aláírás összegyűjtését is feltételnek szabhatták volna, mert így, hogy ötöt kértek, és a belvárosban volt a buli, kb. fél perc alatt teljesítettem a feladatot. Ja, és voltak lufik is, azt a kettőt, ami a "trónomon" volt, ott is hagyom, amíg le nem eresztenek. Eredetileg egyébként a lépcsőházban voltak, a korlátra kötözve, de mikor hazaértünk anyuval (mert ő "vitt el" itthonról két órára, hogy a lányok készülődhessenek), felhozták őket a lakásba. Annyira figyeltek minden részletre, teljesen meghatódtam. Még a kaja is olyan volt, amit én is szívesen eszem, a rágcsálnivalók is gluténmentesek pl., a szendvicsek is...