LizaGazdija

hogy a polcot alul is el tudja lepni a por? Amúgy ha eddig úgy nézett ki a szoba, mint ahol robbantottak, akkor most úgy néz ki, mint ahol egymás után robbant egy bomba és átsöpört egy hurrikán. A portörléssel majdnem végeztem, azzal még összesen kb. két percet kell majd foglalkozni, csak előbb ki kell ásni a mindenfélék alól mindkettőnk asztalát, hogy port tudjak rajtuk törölni. Nagyon szeretnék porszívózni és felmosni, de arra most nem fog sor kerülni. Lehet, hogy szólni kéne Tominak, milyen állapotokra számítson, amikor hazajön, mielőtt még frászt kap.Legalább a két könyvespolcon teljes a rend. Érdemes lenne lefényképezni a szobában uralkodó körülményeket, de inkább nem, az ilyet jobb elfelejteni. Most pedig megyek, beáztatom magam egy tányér sült krumpli társaságában, hogy egyek is valamit. Aztán indul a rohanás.

Mert olyanom volt, meg egyébként is elmúlt a tél. (Erre való tekintettel levakarhatnám már a konyhaablakról a karácsonyi dekorációt, és az ajtóra is kitehetném a hóember helyett a húsvéti nyuszikat, de ez a karácsony valahogy olyan fájdalmasan múlt el, ezért nem tudom elengedni. Ezért van az is, hogy néhány ajándékot azóta is abban az ajándékzacskóban tárolok, amiben kaptam őket.) A kép Marie Brozova munkája, a hölgyre nyárról emlékezhet a nyájas olvasó, ő az, aki színes ceruzával csodákat alkot. Ennek a csodának a címe magyarra lefordítva kb. A fény sikátora. Majd biztos cserélni fogom a hátteret, de egyelőre maradhat, úgy gondolom. Alább megtekinthető a teljes kép, amit nem tudok kicsinyíteni, mert okosan nem a Writerben írom a posztot, tehát sorry a méretért.

Ma, amikor éppen hazafelé vágtáztam az egyetemről, hogy 5 percet eltöltsek itthon, majd elvágtázzak a vezetőtanáromhoz, az utca közepén megszólalt a mobilom. Nem ismertem ugyan a számot, de legalább nem letiltott számról hívtak, hát felvettem. A banktól kerestek. Nagyon hosszú, körülményes úton, rengeteg kérdéssel eljutottunk oda, hogy hallottam-e már az ügyfélklubról. Mondtam, igen, van is kártyám. Ekkor a fiatalember elnézést kért a zavarásért, elbúcsúzott és letette. Nekem meg az jutott eszembe, kezdhette volna mindjárt ezzel, nem alakult volna ilyen hülyén a szituáció. Ettől még szeretem őket, baj még nem volt velük, és szerencsére megbocsáthatóan sűrűn, eddig kb. félévente hívnak csak a mobilomon.

Annyira hülye tudok lenni. Vagy csak már most kezdődik nálam a szenilitás. Basszus, ekkora hülyét... Ááááá.... :O Legalább az antikváriumnál jót röhögnek rajtam, ha már én magamon most nem tudok.

Óriási rohanás lett a délutánból, a programok között általában ügetésben közlekedtem, az Astorián pedig olyan figurát mutattam be az aluljáróból felérve, amit bátran levédethetnék a hülye járások minisztériumában. Végül voltam múzeumban is, ahol egy kicsit fura idegenvezető néni húsz perc alatt elmesélt két képet. Ekkor én leváltam a csoportról, önállóan végigjártam a kiállítást, ahol még második terem is volt, és külön örültem, hogy volt egy kép Van Gogh-tól is, aki nagy kedvencem, aztán elrohantam az egyetemre. Azt hoztuk össze hárman, hogy írni kell egy másik doktori iskola illetékesének, és reménykedni benne, hogy javasol valamilyen témát, és felvesznek. A kiszemelt témavezetőm egyébként azt mondta, a fordítós cucc vezetője nyáron nyugdíjba vonul, az új vezetőnek meg nem a szíve csücske a doktori program, így aztán nem kizárt, hogy a most bent lévő ötven embernek még biztosítják a lehetőséget, hogy befejezzék a tanulmányaikat, aztán lehúzzák a rolót, tehát ne építsek arra, hogy a m

általában véve rossz, helyenként tragikus. Kedvem lenne megkérdezni a kiadót, miért cserélték le a fordítókat.

A feltételek között az szerepel, hogy a megrendelést követő harmadik munkanaptól lehet a könyveket átvenni, és hét napig tartják őket, aztán visszakerülnek a boltba. Én azt hittem, attól kezdve hét napig, hogy egyáltalán átvehetővé válnak, de most kiderült, hogy a megrendeléstől számítják a hét napot, az meg akkor vasárnap lejárt. Erre abból jöttem rá, hogy eltűnt a megrendelések közül az összes Szabó Magda. Na, erre azonnal intézkedni kezdtem, és most két könyv árával többért nem öt, hanem tíz Szabó Magdám lesz. Ez azt is jelenti, hogy kb. lezárult a Szabó Magda-gyűjtés. A regényei közül már csak a Pilátus, a Bárány Boldizsár, a Sziget-kék, a Tündér Lala, a Für Elise és A pillanat hiányzik. Ezek közül a meseregényeknek arra a kiadására hajtok, amelyikben egy kötetben szerepel mind a három. A Für Elise-t valószínűleg kölcsönkérem anyutól, nem kell nekem mindig birtokolni. Most örülök, de ki fogok kapni, mert sok könyvet vettem, még ha olcsón is, és mert nem alszom még, pedig fél 1 van.

Egészen kicsi korom óta megvolt kazettán a Disney-féle mese. Nagy vonalakban a lényeg: Ariel, vörös haj, happy end. Aztán egyszer találtam egy kazettát, amire szintén az volt írva, hogy A kis hableány. Mondtam is anyunak, milyen jó, hogy kétszer is megvan, ha az egyik tönkremegy, még mindig van másik. Erre ő felvilágosított arról, hogy amit én szoktam nézni, az gusztustalan Disney-mese, az meg, amit most találtam, az eredeti. Már pakoltam is be a lejátszóba a kazettát, a mese elkezdődött, én pedig elborzadva fedeztem fel, hogy a kis hableány se nem Ariel, se nem vörös, viszont Marina és szőke. Anyu azonnal hozzátette, hogy a végén ráadásul meg is hal. Ezen felháborodtam. Biztosított róla, hogy Andersen így írta meg a történetet, a hableány a végén inkább magát öli meg, nem a herceget, akit meg kéne ölnie, olvassam csak el az Andersen-kötetben, nézzem csak meg a mesében. Tüntetőleg kivettem a kazettát, visszatettem a helyére, a kötetnek pedig jó darabig a közelébe se mentem, annyira fel

Megvettük DVD-n 990 Ft-ért két hete. Azóta sem néztük meg. Ugyanis Tomi nem meri megnézni. Azt mondta, majd akkor vesszük elő, ha már nem veszünk össze kétnaponta, különben beláthatatlan következményei lehetnek ennek az ártatlan kis vígjátéknak. Erre mondja az angol (meg az amerikai), hogy standing joke.

Pont a betegen fekvésem valamelyik napján indult egy rendkívül színvonaltalan vígjátéksorozat a Comedy Centralon, amit én persze azonnal elkezdtem nézni. A főszereplő neve Reba, ejtsd Riba, és én minden egyes alkalommal úgy értem, mintha ribancnak szólítanák az ismerősei, pedig már a harmadik részt láttam belőle ma. Kapcsolódó hír, hogy nagyon sokszor olvasom a comment:com blog egyik rovatának címét pornóképeknek, és az első pár alkalommal jól meg is döbbentem, hogy a fenébe kerül egy ilyen rovat egy tévés blogra, amit akár tinik is olvashatnak. A cím valójában promóképek. Az vigasztal egyedül, hogy a kommentek tanúsága szerint nem vagyok egyedül ezzel az állandó félreolvasással.