LizaGazdija

Nem értettem pontosan, minek megyek ki miatta a Praterbe, amikor összesen egy Coca Cola kamiont fogok látni, de hát csak kimentem. Végül is megérte, mert a Prater maga nagyon szép ünnepi díszben, és mindjárt meg is találtam azt a bögrét, ami _kell_. Az a durva, hogy egy ilyet találtam már a Stephansplatzon is (haza is hoztam), és a Rathausnál is (ezt majd jövő héten hozom haza). Ha így haladok, hamar el tudom érni azt a bögreügyi állapotot, ami az otthoni konyhaszekrényemben tapasztalható - nagyon kemény, elhihetitek. Jó, azért otthon vannak olyanok, amiket pl. elsős meg másodikos osztálykarácsonyra kaptam, és hát kár lenne értük, ha nem lennének már meg. De hogy ennyi karácsonyi vásáros bögre minek, az rejtély. Na, mindegy, inkább mutatok képeket.   Tessék, Coca Cola kamion. Meg óriási tömeg.   250 éves a Prater. Ez van az említett bögrére írva is. Nyilván kell.   Hogy nem fagy le az arcuk? ...ról a mosoly?   Erre meg büszke vagyok, mert szerintem még soha nem l

Például a hét elején voltam a kis oviban, mégpedig utoljára. Vittem szaloncukrot, mert az itt ismeretlen, valamint az óvónőknek egy mikulásvirágot, a csoportnak meg egy angol és egy német nyelvű karácsonyi mesekönyvet. Aranyosak voltak, elbúcsúztunk egymástól, az óvodavezető meg mondta, hogy tavasszal szeretne menni Pestre, és ha már ott tart, megkeres, hogy ajánljak neki helyeket, amiket megnézhetne, meg ha otthon leszek, akkor találkozzunk. Kis betekintést is nyertem a mikulásozásba, és tök érdekes, hogy náluk nem a piros ruhába öltözött bácsit várják (és a legtöbb helyen az utcán sem ő járkál), hanem Szent Miklóst: Ezzel az ovival szemben érdekes kontraszt volt, amikor felhívtam a nagy ovit, hogy hétfőn és kedden utoljára megyek. Reakció: "Akkor hétfőn és kedden jössz utoljára? Jó. Szia!" Jó, hát nem kedveljük egymást az óvodavezetővel a szeptemberi hisztéria óta (amikor hetekig kellett szervezni, hogy ugyan mégis mikor és hogyan és mennyi időre menjek), de azért ez í