LizaGazdija

"Kedvenc" tanáromról a következő kedves anekdota kering az egyetemen. Van nálunk egy vak lány, aki szerintem vagy a mi képzésünkben angolos, vagy BA-s (de tuti, hogy nem a mi képzésünkben amerikanisztikás). Ez a lány augusztus végén, szeptember elején szemműtéten esett át, így aztán lemaradt a tárgyfelvételről. A TO-n megengedték neki, hogy utólag felvegye a tárgyait, de ezt persze az adott tárgyak oktatóival is meg kellett beszélnie. Nos, a története meghallgatása után ez a kedves tanár azt találta mondani, hogy a tárgyfelvételi időszak már véget ért, a TO nem szólhat bele abba, hogy ő kit vesz fel az órájára, valamint vannak bizonyos szabályok, és azokat ennek a vak lánynak is be kell tartani, mint mindenki másnak. Nem tudom, végül bekerült-e szegény lány az órára, de ez akkora szemét húzás a tanár részéről, hogy az már egészen hihetetlen. Döbbenet, milyen emberek vannak.

voltam műfordító eventen. Majdnem. Végül nagyon hülye okokból kifolyólag mégsem. Remélem, lesz legközelebb.

Fizessük be a számlákat a postán!

A tanári képesítő vizsga 3400 forintba fog fájni nekem, mert pótdíjat kell fizetnem. A jó hír az, hogy legalább nem szívatnak meg azzal, hogy csak nyáron mehetek.

Úgy tűnik, anyu elérte, amit szeretett volna. Bence sokáig hívta mamának, ő meg már kezdett beletörődni a helyzetbe. És akkor vasárnap a Tropicariumban Bence azt mondta neki, nyanyi. Ez azt jelenti, hogy végül mégis Nagyinak fogja szólítani :) Illetve úgy szólítja már most is, csak egyelőre nem tudja kimondani. Tök jó :) Amúgy a neveket már egészen szépen tudja. Apa-anya persze tökéletesen megy, van még papa, Apppíííí (ez Matyi), Pupi (ez Tomi), és szerintem az én nevemet tudja, legalábbis többször hallani véltem már helyes alakban. Ja, még egy. Múlt vasárnap Katáék korábban mentek anyuékhoz, így ők értek oda előbb, nem mi. Anyu Bencének: Lucáék is jönnek. Bence válaszul: Vauvau. :)

A Magyar vándor felkerült a tíz legrosszabb magyar közönségfilm listájára. Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, amikor megláttam. Nekem talán a kedvenc magyar vígjátékom. Örülnék, ha a kutyám csukott szemmel aludna. Igazán. Az eltűnt magyar hegymászók valószínűleg már nem kerülnek elő. Azt gyanítják a hozzáértők, hogy jégomlás temette őket maga alá. (Itt jegyezném meg, hogy kicsit bosszantott a szakértő azon megjegyzése, miszerint vagy álmukban, vagy mászás közben érte őket a baleset. Ki hitte volna.) Az alaptáborból lehoztak személyes tárgyakat, hálózsákokat, ételt. Mekkora ciki lett volna, ha egyszerűen csak elmennek mászni, és mikor visszaérnek, azt látják, hogy kirabolták őket. Ott a semmi közepén. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem meredek ötlet volt kipakolni a táborukat. Akkor is, ha én nem értek hozzá, az meg igen, aki kipakolt. Nem találok angol feliratot a Charlie Brown Thanksgiving című rajzfilmhez, pedig lassan hálaadás, és két embernek is szeretném megmutatni a mes

"Jegyek valamilyen sporteseményre, paintballra, bármire, ami aktív tevékenységet takar. Sporteszközök, elektronikus játékok, DVD lejátszó, autó hifi, bokszzsák, versenykerékpár, nagy tárolódobozok, üvegdíszek, kényeztető wellness hétvége, egy elegáns óra, hogy a mindig menőkében lévő Kos sehonnan se késsen el." Ezek közül legnagyobb sikere kétségtelenül az autós hifinek lenne :D Egyébként meg nem is vagyok mindig "menőkében". Csak az ébredés megy nehezen, de Tomi már lestoppolta a vekkert. A többiről nem nagyon tudok mit mondani. Focimeccsre, kosármeccsre, meg úgy egyáltalán bármilyen meccsre nem szívesen mennék. Valószínűleg tényleg az van, amit már régóta gyanítok magammal kapcsolatban. Mindennek örülök, csak van egy-két kivétel. Ennél nagyobb gond, hogy a többiek minek örülnének :) Hmm.