Andrea Cheng: Marika
Az év első hetében négy könyvet olvastam el, ebből kettőről nem fogok írni, mert szakkönyvek (Gumbrecht: A jelenlét előállítása, Rába: A szép hűtlenek), a Csókás nyárról meg már megvolt a bejegyzés. Maradt a Marika. Az írónő kivándorolt magyar szülők gyermeke, Amerikában nőtt fel, és saját bevallása szerint egész gyerekkorában a szülei és nagyszülei második világháborús történeteit hallgatta, többnyire az asztal alatt üldögélve, mert akkor egy idő megfeledkeztek a jelenlétéről, és sokkal többet hallhatott, mint egyébként. Zsidó családból származik, édesanyja Schnürmacher Mária, aki 1923-ban született Budapesten, és ugyan megkeresztelték, a családjával ünnepelték a karácsonyt és a húsvétot, mégis úgy tartották őket számon a budai környezetben a szomszédaik, mint zsidókat. Gazdag család az övék, a kislánynak semmire nincs gondja. Kicsit a Shirley Temple alakította kis hercegnő jutott róla eszembe, mert hasonlóan hisztis és kényes, mint az a kislány. (Miközben Burnett regényében pont a