Munka
Azt hiszem, itt még nem meséltem, milyen történések vannak a munkahelyemen. Pár hete bejelentették, hogy a németes csapatban kettővel többen vagyunk, mint ahány emberre szükség van (ez mondjuk nem igaz), és vagy két önként jelentkező megy a másik németes részlegre, ahol hirdetéseket kell ellenőrizni, vagy a két legutóbb érkezett. Erre Ike kolléga, aki 19 éves, még ott, a meetingen felmondott január 31-ével, neki ma volt az utolsó napja. (Mert kivette a maradék szabadságát. Amúgy ő érkezett utolsó előtt, tehát mindenképp neki kellett volna menni.) Mivel más önként jelentkező nem akadt, behívott beszélgetni a HR-es, és velem közölte az örömhírt, hogy lehet menni a másik részlegre. Mondtam, hogy köszönöm, nem szeretnék élni a lehetőséggel, inkább felmondok. Én is úgy fogom csinálni, hogy kiveszem a maradék szabadságomat, így jóval előbb lesz az utolsó tényleges munkanapom, mint ami a papírokban szerepelni fog. Úgyhogy megyek haza. Amúgy is mentem volna nemsokára, de így most előbb tes