LizaGazdija

Hagyománytisztelő módon idén is otthon szilvesztereztem a szüleimmel, a nagynénémmel, az ő barátjával és anyu barátnőjével. Hát, gyerekkoromban még úgy nézett ki ez a csapat, hogy a szüleim, a nagynéném, a férje és Dani, anyu barátnője a fiával, anyu másik barátnője a két lányával, plusz néha plusz emberek, mint például anyu kecskeméti barátnője a két fiával, meg mintha emlékeznék olyan szilveszterre is, amin anyu Angliába szakadt unokahúga is ott volt. És persze mindig ott volt Liza is. De azóta sok minden változott, egyesek már más család tagjai, mások nem élnek. Belegondoltam abba is, micsoda telefonálgatások mentek mindig éjfélkor, aztán most már nincsenek nagymamák, akiket fel lehetne hívni. Amúgy nem szomorkodással töltöttem a szilvesztert, csak ez úgy minden évben eszembe jut, mert fura, hogy így összezsugorodott a csapat. Volt rengeteg kaja, és megint megállapítottam, hogy ennyit nem szabad enni, meg szerintem nem is lehet, nem értem, hova ment a rengeteg kaja, amit betette