LizaGazdija

Illusztrálnám néhány példával, mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ez egy rossz fordítás. Párbeszéd: "- Te viszont láttad, ki kért fel táncolni? - mondta mosolyogva. [nem ám kérdezte, vagy valami] - Igen, a nagyon pattanásos Pruno ( tűztövis ), akit "Tüskésnek" (Aszalt szilvának = Prugna) is neveznek." Na már most. Ha az olasz eredetiben szójátékra bukkanunk, ami szó szerinti fordításban magyarul nem lesz szójáték, akkor két dolgot tehetünk szerintem. Mivel az említett szerencsétlen Pruno csak ebben az egy esetben fordul elő a 348 oldalon, esetleg hagyhatjuk az egészet a francba, halálosan mindegy, hogy becézik-e tövisnek, és hogy a prugna aszalt szilvát jelent-e magyarul, elvégre ez itt nem a kezdők olasz nyelvkönyve, hanem egy műfordítás. A másik lehetőség, ha annyira fergeteges az a szójáték, hogy veszít a könyv az élvezeti értékéből, ha kihagyjuk. Ekkor érdemes kiötleni valami hasonlóan fergeteges magyar szójátékot, de ez szerintem felesleges erőfeszítés, m

Lizának óriási szeretetigénye van. Ennél nagyobb csak akkor, ha tüzel vagy be van gyulladva a bőre, és őrülten viszket neki. Jelenleg a két súlyosbító körülmény egyszerre lép fel, úgyhogy a kutya lelke nincs jól. Ezért aztán gyakran sír, sőt zokog, sőt sikít. Tegnap reggel például egy elnyújtott Liza-sikításra riadtam fel, majd én felsikítottam, amikor még nem értettem, mi is történik, majd elemi erővel olyat rúgtam a fájós lábujjam fájós részével az ágy lábánál található hangfalba, hogy egy óra múlva, amikor már kimásztam az ágyból, bucira is dagadt a lábujjam. Most este Liza lefeküdt a takarójára, szájába vette, rágcsálta, és közben sírt. Így aztán odaültem mellé, és beszéltem hozzá egy kicsit, közben simogattam. Egy darabig nagy, kerek szemekkel figyelte, meddig maradok, aztán az ölembe tette a fejét, és úgy nézett. Aztán leheveredtem mellé, megvakargattam szegény viszketős tagjait, jól megdögönyöztem, ő meg három részletben egészen odabújt hozzám. Szépen meg is nyugodott, és amikor