Énkép
Amikor hétfőn nagyot sétáltunk Blankával, sok mindenről szó esett köztünk, és hogy, hogy nem, az énképem is szóba került. Blanka nagyon érdekeset mondott. Azt, hogy ő úgy látja, eldöntök dolgokat magamról, eldöntöm, hogy én ilyen meg olyan vagyok, és utána senki nem tud meggyőzni arról, hogy az nem úgy van, se én, se más. Negatív dolgokra gondolt. Példának a kreativitást hozta fel, hogy én mindig azt mondom, hogy nem vagyok kreatív (ez ténykérdés, innen indult ez a beszélgetés is, hogy megint mondtam), miközben szerinte meg de, és akkor mondott néhány dolgot, amiben szerinte kreatív vagyok. És akkor elgondolkodtam magamon. Azt is gondolom magamról, hogy nem vagyok bátor. De ahogy így belegondolok, azért csinálok bátor dolgokat. Mondjuk elmegyek egyedül mindenféle helyekre, akár a Vidámparkba is, és közben jól tudom érezni magam. Nem vagyok hozzákötve senkihez. És ma is nagy tettet hajtottam végre, amihez ugyan kb. egy hétig győzködni kellett magam, de a nagy tett végrehajtása közbe