Tündérkék
Van megint koreai családom. Két kislányuk van, egyszerre kell őket tanítani, anyuka kérése alapján főleg nyelvtanra, de azért bőségesen adagolom a mesét is, mivel egyikük 11 éves, a másik meg 9, és akkor örülnek. Még csak kétszer voltam náluk, de máris volt több aranyos pillanat. 1. Olvassuk a mesét (Holle anyó), előkerül a szó, hogy honvágy. Kérdezem tőlük, ismerik-e, mondják, igen, körülírják, mi az. Kérdezem, szoktak-e ilyet érezni. Az idősebb kislány: "Hát, néha igen, amikor hiányoznak a barátaim." A húga: "Meg a családom. De anyukám itt van velem, úgyhogy nincs semmi baj." Hát, én ezen teljesen meghatódtam. Mennyi okosság lakik azért egy ekkora gyerek fejében! Mennyire igaza van! 2. Vittem nekik egy feladatot, amiben az ABC minden betűjével kell írni országot, állatot, ételt. Mivel már tíz percünk sem volt, mondtam, csináljuk meg az állatosat. Nagyon lelkesek voltak, élvezték, és nagyon sok betűhöz tudtak írni valamit. (Személyes kedvencem az u betűhöz rend