Alternatív munkahét

 Két hetet voltam szabadságon, és úgy volt, még ezen a héten is itthon maradhatok, és gyűjtöm a mínusz órákat, mert úgyis állandóan pluszban vagyok, szóval hamar fel fog jönni nullára. Illetve itthon maradhatok, ha nem lesz beteg senki, nem kell helyettesíteni senkit.

Tökre izgultam múlt hét vége felé, hogy ne kelljen menni, mert teljesen jól elvagyok itthon, főleg úgy, hogy Tomi még mindig Kurzarbeiton, szóval sokat tudunk együtt lenni, plusz nekem mindig ott a fordítás (szerencsére!), és azzal simán elmegy a délelőtt. Aztán végül is hétfőn hívott a főnököm, hogy keddtől menjek be, de ne tanítani, hanem a projektasszisztensnek segíteni, és nem muszáj, csak akkor menjek, ha szeretnék. Merthogy én mindig szívesen megyek túlórázni is, és akkor rám gondolt. Ez a "szívesen" amúgy félreértés - nem szívesen, de nem is duzzogva, inkább semlegesen. Az ember nyilván nem hagyja cserben a munkahelyét, meg mi eleve kis csapat vagyunk, és sokszor megesik, hogy megkérdeznek, de ha én azt mondanám, hogy nem, akkor nem nagyon lenne más lehetőség. Vagy egyáltalán nem lenne.

Szóval bementem tegnap, és egyből egy ajándék várt, amit még a szeptember közepén végzett csoportom egyik tagja hagyott ott nekem - nagyon jólesett :) 

Az asszisztens, A. papírrendezgetést adott feladatnak: az éppen kifutó projektünk esetében a különböző igazolásokat meg teszteket kellett lefűzni az adott hallgató aktájába, az új, éppen kezdődő projektnél meg az összes eddigi hallgatónak meg kellett csinálni az aktáját. Nagyon meditatív, nyugodt munka, végtelenül egyhangú és csendes. Jó, akad benne minimális izgalom is, pl. amikor A. J.-t kerestem, és sem a J-nél, sem az A-nál nem volt, aztán kiderült, hogy mindkettő a keresztneve. Tök jó volt kicsit mást csinálni, mint amit szoktam. 

Közben megállapítottam, hogy nem lennék nálunk asszisztens. El kell végezni a napi adminisztrációt, amit a következő dolgok szakítanak meg:

- Három-ötpercenként csörög a telefon, mert valaki beteget jelent, érdeklődik, bejelentkezik valamelyik kurzusra, ilyenek.

- Kb. tízpercenként érkezik valaki, akinek időpontja van egy másik projekten belül dolgozó kollégához. Ilyenkor fel kell hívni azt, akihez az illető érkezett, és szólni kell az illetőnek, amikor már felmehet.

- Szaladgálni kell az emeletek között, mert papírokat kell összegyűjteni a különböző projektek főhadiszállásáról, beszélni kell kollégákkal és/vagy hallgatókkal, satöbbi.

- Legalább óránként egyszer érkezik az irodába egy kolléga is, akinek kérdése van, vagy könnyű, vagy összetett, de ritkán rövid.

Megkérdeztem A-t, hogy ha éppen nincs itt kolléga, aki segítsen neki, akkor a papírrendezgetést is komolyan ő csinálja-e, azt mondta, igen. Nem értem, hogyan fér ez bele a 8 órás munkaidejébe. Arról nem is beszélve, hogy holnap és pénteken más feladatot kapok majd, amire még a papírrendezgetésen felül kell sort kerítenie A-nak heti egyszer.

Jövő héttől meg ismét angol, ismét A2-es csoporttal.