Ami stressz meg ami jó
Kollégáktól már hallottam, ezért rákérdeztem a főnökömnél is, aki megerősítette: kell egy bizonyos oktatóképzés ahhoz, hogy legyen esélyem visszamenni a munakhelyemre gyes után. Neki is álltam buzgón keresgélni, hol és mennyiért és milyen időbeosztással van ilyen képzés. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy gyes alatt minden anyukának fizet egy (tovább)képzést az itteni állam bácsi, egészen 2700 euróig állja a költségeket. Ez azért különösen szuper, mert az oktatóképzés általában olcsóbb ennél. Ezer és egy cég foglalkozik ezzel, szóval választékban nincs hiány. Na de az időbeosztás... A legkomolyabb cégnél négy-öt hét az időtartam, heti kettő-négy hétköznap kell megjelenni a helyszínen, és reggeltől estig ott kell ülni. Ez nagyon király, csak felmerül a kérdés, hova teszem addig a gyereket, merthogy Tomi (szerencsére) mostantól hétköznap fog dolgozni, hétvégén nem (kopp-kopp). Van olyan is, hogy kétszer egy teljes hét Kremsben, hát, ez is kiesett, több okból kifolyólag is. Aztán van olyan, hogy hat héten át minden pénteken reggeltől estig ott kell lenni, plusz hétfőnként online óra este. A hat egymást követő péntek miatt ez sem kivitelezhető, és nem tudom, mennyire van kedvem időben behatárolt online tanuláshoz. Aztán van olyan is, hogy március és június között négy hétvége péntektől vasárnapig, reggeltől estig. Ez már jobban hangzik, havi egy péntekre lehet, hogy tudnánk szervezni valakit Flóra mellé, hétvégén meg az apjával lenne. És van a teljesen online távoktatás. Ez a legolcsóbb, meg nekem a legszimpatikusabb is, mert ebben az esetben nem kell a gyerekfelügyeleten törni a fejemet. Csakhogy! Nem biztos, hogy rossz lenne eljárni itthonról egy kicsit, új embereket megismerni, rendes kurzusként végezni ezt a tanfolyamot. Egyáltalán nem evidens, hogy a távoktatást is kifizeti állam bácsi, ezt az adott tanfolyam oldalán tök őszintén leírják (ezt külön értékelem). Plusz Flóra már nagy, egyre kevésbé fogja tolerálni, hogy én órákon át tanuljak, amikor ő ébren van. Amikor meg már alszik, pont annyira vagyok fáradt, hogy két dologra legyek képes: agyat rohasztani vagy fordítani. Ez elég vicces, de fordítani mindig van kedvem és elég agyam, nagyon-nagyon szeretem csinálni.
Már eleve stresszel a hogyan és miképp, de aztán részletesen elolvastam a kurzus tartalmát, és azt állapítottam meg, hogy ez konkrétan a tanárképzés zanzásítva, szakmódszertan nélkül (de tényleg: a pedagógia története, alapvető pedagógiai módszerek, motivációs lehetőségek, konfliktuskezelés, stb., stb.), ami azt jelentené, hogy hiába végzem el, még mindig nem leszek elég értékes munkavállaló a suli számára, mert még mindig nem tarthatok a munka világába visszavezetős tanfolyamot, csak angolt, és mi nem a szó szoros értelmében vett nyelvsuli vagyunk. Ez a stressz szerencsére csak egy napig tartott, mert megkérdeztem egy kolléganőmet, aki azt mondta, rosszul gondolom, tényleg csak ez a kurzus kell ahhoz, hogy mindkét tanfolyamot tarthassam a suliban, mert ő is ezt végezte, és mindkettőt tarthatja. Juhú!
Aztán elmesélte azt is, milyen változások vannak a munkahelyünkön. Nagyon buli. Eddig az volt, hogy 24 óra állt a szerződésünkben, dolgoztunk 5x4 órát (plusz készülés, nyilván, az egy tanárnál nem kevés), mindenkinek egy csoportja volt, és átlag heti egyszer helyettesíteni kellett további 4 órát. A délelőttiek 8:30-tól 12:30-ig dolgoztak, a délutániak meg 13:30-tól 17:30-ig. Ehhez képest most nem 4, csak 3 óra egy tanfolyam per nap, szóval aki csak egy csoportot visz, az 15 órát dolgozik, ami lófütty, pénzben mindenképp. Így a legtöbb kollégának két csoportja van, ekkor reggel 8-ra mennek, az első csoport 11-ig tart, a második meg 11-kor kezdődik, és 14:00-ig tart. Megállt bennem az ütő - az ovik/bölcsik sokkal rugalmasabbak itt, mint otthon, de ha nem akarom egész napra intézményesíteni a gyereket, akkor pont 14:00-ig lehet az oviban/bölcsiben. Király. Ja, meg ez a napi 6 óra tanítás nulla ebédszünettel van, azt is köszi. És akkor még továbbra is kell helyettesíteni, amiből az átlag heti egy nap úgy jön ki, hogy marha sokáig semmi, majd akár egy-két egész hét, ugye, aszerint, ahogy lebetegszenek/nyaralnak a kollégák. Az akkor egy 8-tól 17-ig tartó munkanap továbbra is nulla ebédszünettel, viszont három csoporttal. Az kemény szellemi kihívás, meg mondjuk fizikai is, tekintve, hogy tökre nem eszel egész nap.
Szóval akkor most nem tudom, mire készüljek, mit akarjak, mit szeressek. Gondolom, februárban megint jelentkezem a közoktatásba, hátha szerencsém lesz, és idén összejön. Persze lehet, hogy akkor is egész napra oviba/bölcsibe kell adni Flórát, amit nem szeretnék (bár én is 8-tól 4-ig voltam bölcsis kétéves koromtól, és semmi bajom sem lett tőle), de valamivel kevesebb stressznek tűnik. Vagy akarjak inkább nyelviskolába menni, és vegyem tudomásul, hogy vállalkozó leszek? Mert itt fehér holló az alkalmazottként dolgozó nyelviskolai tanár. De én nem akarok vállalkozó lenni, fene se akar azon görcsölni, hogy lesz-e elég tanfolyam, melyik csoport mondja le, hogy aztán ne kapjak pénzt az elmaradt óráért, melyik hónapban mennyi fog vajon befolyni. Persze három év alatt háromszor változott alapjaiban a munkahelyünkön az oktatás rendszere, szóval lehet még szerencsém is, és változhat a következő évben negyedszer is valami olyanra, aminek örülnék.
Kicsit szomorú vagyok.
Viszont vettem Flórának filctollakat. Nagyon menő szett, simán lemosható a gyerekről, kijön a ruhájából. Vacsora után, amikor még az etetőszékében ült, elővettem egy papírt, és rajzoltam a gyereknek egy tájképet a magam hatéves szintjén. Nagyon tetszett neki, elkérte a filceket, és ő is firkálgatott, hát, készen voltam, mennyire aranyos. Rá is jutott szín bőven, a bőréről egy sima vizes zsepivel lejött minden, a ruhája még ázik, kicsit izgulok. Fogok nyomtatni kicsiknek való színezőt, ahol nincsenek nagyon apró részletek, biztos az is tetszeni fog neki.
Már eleve stresszel a hogyan és miképp, de aztán részletesen elolvastam a kurzus tartalmát, és azt állapítottam meg, hogy ez konkrétan a tanárképzés zanzásítva, szakmódszertan nélkül (de tényleg: a pedagógia története, alapvető pedagógiai módszerek, motivációs lehetőségek, konfliktuskezelés, stb., stb.), ami azt jelentené, hogy hiába végzem el, még mindig nem leszek elég értékes munkavállaló a suli számára, mert még mindig nem tarthatok a munka világába visszavezetős tanfolyamot, csak angolt, és mi nem a szó szoros értelmében vett nyelvsuli vagyunk. Ez a stressz szerencsére csak egy napig tartott, mert megkérdeztem egy kolléganőmet, aki azt mondta, rosszul gondolom, tényleg csak ez a kurzus kell ahhoz, hogy mindkét tanfolyamot tarthassam a suliban, mert ő is ezt végezte, és mindkettőt tarthatja. Juhú!
Aztán elmesélte azt is, milyen változások vannak a munkahelyünkön. Nagyon buli. Eddig az volt, hogy 24 óra állt a szerződésünkben, dolgoztunk 5x4 órát (plusz készülés, nyilván, az egy tanárnál nem kevés), mindenkinek egy csoportja volt, és átlag heti egyszer helyettesíteni kellett további 4 órát. A délelőttiek 8:30-tól 12:30-ig dolgoztak, a délutániak meg 13:30-tól 17:30-ig. Ehhez képest most nem 4, csak 3 óra egy tanfolyam per nap, szóval aki csak egy csoportot visz, az 15 órát dolgozik, ami lófütty, pénzben mindenképp. Így a legtöbb kollégának két csoportja van, ekkor reggel 8-ra mennek, az első csoport 11-ig tart, a második meg 11-kor kezdődik, és 14:00-ig tart. Megállt bennem az ütő - az ovik/bölcsik sokkal rugalmasabbak itt, mint otthon, de ha nem akarom egész napra intézményesíteni a gyereket, akkor pont 14:00-ig lehet az oviban/bölcsiben. Király. Ja, meg ez a napi 6 óra tanítás nulla ebédszünettel van, azt is köszi. És akkor még továbbra is kell helyettesíteni, amiből az átlag heti egy nap úgy jön ki, hogy marha sokáig semmi, majd akár egy-két egész hét, ugye, aszerint, ahogy lebetegszenek/nyaralnak a kollégák. Az akkor egy 8-tól 17-ig tartó munkanap továbbra is nulla ebédszünettel, viszont három csoporttal. Az kemény szellemi kihívás, meg mondjuk fizikai is, tekintve, hogy tökre nem eszel egész nap.
Szóval akkor most nem tudom, mire készüljek, mit akarjak, mit szeressek. Gondolom, februárban megint jelentkezem a közoktatásba, hátha szerencsém lesz, és idén összejön. Persze lehet, hogy akkor is egész napra oviba/bölcsibe kell adni Flórát, amit nem szeretnék (bár én is 8-tól 4-ig voltam bölcsis kétéves koromtól, és semmi bajom sem lett tőle), de valamivel kevesebb stressznek tűnik. Vagy akarjak inkább nyelviskolába menni, és vegyem tudomásul, hogy vállalkozó leszek? Mert itt fehér holló az alkalmazottként dolgozó nyelviskolai tanár. De én nem akarok vállalkozó lenni, fene se akar azon görcsölni, hogy lesz-e elég tanfolyam, melyik csoport mondja le, hogy aztán ne kapjak pénzt az elmaradt óráért, melyik hónapban mennyi fog vajon befolyni. Persze három év alatt háromszor változott alapjaiban a munkahelyünkön az oktatás rendszere, szóval lehet még szerencsém is, és változhat a következő évben negyedszer is valami olyanra, aminek örülnék.
Kicsit szomorú vagyok.
Viszont vettem Flórának filctollakat. Nagyon menő szett, simán lemosható a gyerekről, kijön a ruhájából. Vacsora után, amikor még az etetőszékében ült, elővettem egy papírt, és rajzoltam a gyereknek egy tájképet a magam hatéves szintjén. Nagyon tetszett neki, elkérte a filceket, és ő is firkálgatott, hát, készen voltam, mennyire aranyos. Rá is jutott szín bőven, a bőréről egy sima vizes zsepivel lejött minden, a ruhája még ázik, kicsit izgulok. Fogok nyomtatni kicsiknek való színezőt, ahol nincsenek nagyon apró részletek, biztos az is tetszeni fog neki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése