Továbbképzés

 Az derült ma ki, hogy nekem inkább az olyan jellegű képzés fekszik, ahol van egy tudásanyag, amit (persze színes-szagos formában, ppt-vel, videókkal, stb. fűszerezve) átad az előadó, majd játékos feladatokon keresztül kipróbáljuk az adott módszert.

Ma egy olyan továbbképzésen voltam, ahol kb. három órán keresztül húztunk egy szerepjátékot, aminek az első órája vicces és érdekes volt, de utána egyre jobban eluntam, és már nagyon vártam, hogy végre dél legyen, és el lehessen jönni. A játékot nem előzte meg információátadás, csak a legeslegvégén, kb. három óra után csatoltuk a képzés témájához, de én azóta sem értem, mi volt a pontos kapcsolat. Az ötévente ismétlendő képzés* célja, hogy megfelelően, egyenlően legyünk képesek bánni a különböző nemű és különböző származású/kultúrájú/hátterű tanítványainkkal (ha ez esetleg valakinek amúgy problémát okozna**). Az volt a kapcsolat, hogy "megfigyeltük a kommunikációt, és megállapíthatjuk, hogy mindenkit meg kell hallgatni, mindenki véleménye számít". Kicsit úgy éreztem magam, mint a moziban a Jégvarázs végén, amikor kiderült, hogy a látványos, akciódús X perc tanulsága, hogy "a szeretet mindent legyőz". Jó, persze, csak ezt a Jégvarázs előtt hatezer-kétszáznyolcvanhét mese elmondta már, akkor most nem értem, hogy a Jégvarázs mi célból készült el.

Az is érdekes volt, hogy bár egy gyilkosság elkövetőjét kerestük magunk között, és perbe is fogtunk két embert, akik egyikét elítélte a bíróságunk, majd a foglalkozásvezető elárulta, hogy mindkettő ártatlan, azt nem mondta el, hogy akkor mégis ki volt a tettes.

Képzéstől függetlenül újból meg kellett állapítanom, hogy iszonyatos szívás a maszkhordási kötelezettség ilyen helyzetekben: eleve nem hallok túl jól, és sokszor visszakérdezek, a maszk viszont még tompítja is a másik hangját, valamint abszolút esélytelenné válik a szájról olvasás, ami rajtam azért sok esetben segít valamicskét. Lassan vissza kell majd térnie a jelenléti oktatáshoz az én csoportomnak is, hát, sírok, ha belegondolok, micsoda jelenetek fognak lejátszódni, amikor arra szúrjuk majd el az időt, hogy esélyem sincs megérteni, mit mond/kérdez a hallgató. Valószínű, hogy maszk nélkül kevésbé fáradtam volna el, illetve később kezdem el nagyon unni a hosszúra nyúlt szerepjátékot.

*A résztvevők mindegyike elvégezte már, ez most egy felfrissítő kurzus, hogy meghosszabbítsák a papírunkat, ami kell a munkánkhoz.

**Ne legyek igazságtalan, mindkét témában voltak jó cikkek/írások az első ilyen kurzusnál. Ezek főleg azt járták körül, mit lehet tenni, ha egymással nem bánnak tisztelettudóan az emberek, és rögtön az első csoportomban akadt is egy férfi, aki a nőket automatikusan "Schatzi"-nak szólította, meg egy nő, aki nem szereti a törököket úgy általában, ezért idegesítették a csoport török tagjai (akikkel másoknak nem volt bajuk), és elég barátságtalanul is viselkedett velük, ha kapcsolatba kerültek.