Gyerekszáj

Sokkal többször szeretnék írni, és nem csak a lányokról, de annyira nincs idő semmire, hogy hajjaj. Múlt hét óta megint dolgozom, és bár a második napon mindjárt ápolási szabadságra kellett mennem, mert mindkét kisasszony belázasodott már a munka előtti napon (első nap a nagynénjük vigyázott rájuk, második napra nem találtam senkit), tök hamar visszarázódtam. Régen gagyi könyvből kellett volna tanítanunk, ezért mindenki a kedvenc angol tankönyvét használta, most viszont egy szuper sorozatból dolgozunk, így csak kiegészítő anyagokat kell nyomtatni. Általában is sokkal kevesebbet kell nyomtatni meg fénymásolni, sokkal egyszerűbb lett az adminisztráció, és egy ideje már a (7 év után ismét) 12 hetes tanfolyamok után minden oktató kap egy hét szabadságot, ha kér. A szemem is könnybe lábadt, annyira gyönyörű ez, bár élni nem fogok vele, azt hiszem. Aki nem él vele, az dolgozik az üres hetében is, amikor nincs saját csoport. A kollégák szeretettel fogadtak, ez jólesett. Amikor elmentem, 25 fős volt a csapat, de a felét sem ismertem, mert az utolsó hetemben érkezett vagy 10-12 ember, és már nem tudtam megjegyezni mindenki nevét. Most csak 12-en vagyunk megint, mint 7 éve, amikor kezdtem a suliban, és kb. a harmada olyan, aki már két éve is itt volt.

No, és a lányok. Tündérek, persze, mint mindig. Flóra épp Pesten nyaralt, de még tegnapelőtt volt egy nagyon édes jelenetük Violával (aki úgy döntött így kétévesen, hogy ő megpróbálja ezt a szobatisztaság dolgot, és első nap máris le a kalappal előtte).

Reggel egyszerre indulunk Tomival, és Viola is ilyen szuper korán battyogott velem a bölcsi felé (Flóra nem, mert ő ezen a héten végig szabin van, mivel, ha a múlt heti betegség nem lett volna, már pénteken elvittük volna Pestre, így viszont anyu jött vasárnap, vigyázott rá hétfőn és kedden, majd együtt vonatoztak haza). Tomi elment mellettünk kocsival, kikiabált az ablakon, integettünk egymásnak. Ezek után Viola a nap folyamán kb. tízszer mesélte el, hogy "apa eement autó".

Délután épp a messzi játszótérről tartottunk hazafelé négyesben anyuval, amikor Tomi felbukkant az utca végén - jött elénk. Amikor meglátott minket, gyorsan beugrott az első bokorba, és onnan szólt ki középhangosan, hogy "Flóra". Flóra imádja ezt a játékot, tök lelkesen keresi ilyenkor az apját. Mi előrébb jártunk, mint anyu Violával, így Viola nem hallotta Tomit. Flóra keresés közben egyszer csak elkiáltotta magát:

- Apa, apaaa!

Erre Viola kis komoly arccal, mint aki titkos tudás birtokában van, és azt most megosztja a testvérével:

- Fóóóji, apa eement autó!

Két kis cérnavékony hangú lány, áh, lehet, hogy ehhez ott kell lenni, én mindenesetre igyekszem "elmenteni" ezt a pillanatot.

És még egy cuki Flórától:

- Anya, miért van kétféle darázs? Egy, ami repül, és a másik, ahol az autók állnak?