Tanítás és kötődés

Nem tudom, mi van velem. Régen is kötődtem a csoportjaimhoz, az elsőkhöz nagyon erősen, de mindig el tudtam engedni őket. Bécsben eddig akkor volt a legkönnyebb, amikor 7 hetes volt egy tanfolyam, de a legelején a 12 hetesnél sem volt gond. Most, a Violával itthon töltött két év után visszamentem, és az első 12 hetes csoport "kirepülése" teljesen hazavágta a hangulatomat. Nem is értettem, de meg is sirattam őket - jó, ebben benne lehetett, hogy egybeesett a búcsú a karácsonnyal. Még mindig tudom mindegyikük nevét, sőt néhányuk születésnapját is, pedig 5 hónap telt el, és legkésőbb 2 hónap alatt ki szoktak hullani a fejemből ezek az infók*.

A második csoportnál azt a stratégiát választottam, hogy távol tartottam őket magamtól: alig meséltem valamit magamról, így róluk sem tudtam meg olyan sokat. Az elsők közlékenyek voltak, ettől én is az lettem, gondoltam, ez okozhatta az extrém erős kötődést. Persze a másodikak Business Englisht végeztek nálam, ami eleve kevesebb lehetőséget ad a magánetbe betekintésre. Alig akartam elhinni, amikor az utolsó hetükben töprengtem, mitől került a béka feneke alá a hangutom, és kiderült, attól, hogy elmennek. Legalább most nem bőgtem, és két nap alatt túlléptem a tanfolyam végén. Aztán ma kezdtem az új kurzust, és olyan rossz kedvem volt egész nap, hogy még, ráadásul semmi kedvem a holnaphoz.

Lehet, hogy olyan munka kellene nekem, ahol nem 3 havonta van búcsú és új kezdet, és talán az sem ártana, ha nem szinte mindig kezdőim lennének. Arra is gondoltam, hogy kicsit szüneteltetni kellene a kontaktot az emberekkel, de Máltán pont ezt csináltam, és hamar lehúzott, hogy nem éreztem értelmesnek a munkámat. A fordítás ideális lenne teljes munkaidőben, csak nem lehet megélni belőle, annyi vele a baj. Szóval akkor az tenne jót, ha hosszabb ideig vinnék egy csoportot. Meglátjuk, meg lehet-e oldani.


*Kivéve, amikor nem. A gimis osztálytársaim kb. 90%-ának tudom máig a szülinapját, és akiét nem, szerintem annak is eltalálnám a hónapját. Rejtély, mi okozza ezt, nem is kedveltük egymást különösebben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai