Két hónapig

nem jártam dolgozni péntekenként, egyetlen munka világába visszavezető tréninget sem tartottam, annyi túlórám volt korábbról. Nem tudom, ez hogyan jött össze, mivel már a karácsonyi szünetet is a túlórákból oldottam meg, de a lényeg, hogy jó volt. Igaz, nem sokszor pihentem, talán egy péntek volt közben, amikor csak a fordítással mint kötelességgel kellett foglalkoznom, egyébként legtöbbször utazáshoz készülődtem. Mindenesetre mostanra elfogytak a túlóráim, ráadásul lebetegedett az a kolléga, aki helyettem volt a csoportommal péntekenként*. Így hát ma be kellett mennem (hüpp-hüpp... csak viccelek), viszont tegnap kiderült, hogy ezzel a lendülettel helyettesítenem is kell délután. Szóval egyből összejött még egy pénteki szabadnap. Dolce vita. Majdnem.

*Ez volt a nyolcadik hetük a tizenkettőből, most találkoztak velem először pénteki napon :D Kérdezték is: "Elfogytak a túlóráid?"**

**Company policy, hogy magázódunk a résztvevőkkel. Magasabb szinteken, ahol már szünetekben is angolul beszélgetünk, ez mindegy is, de azoknál a csoportoknál, ahol még előfordul a német, teljesen természetellenes. Illetve az is megesik, hogy a résztvevő némettudása nem teszi lehetővé a magázódást. Ilyenkor gyakran fordított csendőrpertu alakul ki: én szabálykövető módon magázom őket, ők meg letegeznek. Ugyan nem zavar, viszont borzasztó furcsa, meg is szoktuk beszélni, hogy a tanfolyam utolsó napjától kezdve már legálisan tegeződhetünk. Igaz, utána többet nem szoktunk találkozni, na, ennyi baj legyen.***

***Kivéve múltkor, amikor szembejött a folyosón egy hölgy, aki még a legelső csoportomba, A1 szintre járt nyolc évvel ezelőtt. (Még a fél csoport nevére és arcára emlékszem, mint kiderült, azta!) Igaz, velük még végig tegeződtünk, mert akkor még nem küldte ki a vezetőség a körüzenetet, hogy csak magázódni lehet.