Munkahely

Mindenki munkahelyén vannak megterhelő dolgok, na, az utóbbi időszakban az enyémen is adódott több is.

Például a kolléganő, aki mindenkinél okosabb, mindenhez mindenkinél jobban ért, és ha (adminisztrációs) hibát vél találni valaki munkájában, akkor szerinte ezt hallgatók jelenlétében, undorító stílusban a legérdemesebb közölni a másikkal, majd, ha az illető azt mondja, hogy szerinte azt a hibát nem ő vétette, akkor biztos, ami tuti, meg kell vádolni hazudozással is, természetesen szintén hallgatók jelenlétében. Hasonlót eljátszott már egyszer januárban is, amikor az orvosi igazolást csak betettem az igazolások gyűjtésére szolgáló mappába, ahogy két éve volt szokás, erre bejött az órámra, és úgy közölte velem, hogy ezeket le kell fénymásolni, a fénymásolatot meg kell tartani, és az eredetit vissza kell adni a hallgatónak. Én ezt nem éreztem akkora horderejű problémának, hogy ne lehessen várni vele az óra végéig, abszolút nem értettem, miért kell hozzá közönség, hogy ezt közölhesse velem, és ez utóbbit a csoport sem értette - amikor kiment, néhányan felnevettek, és megkérdezték, ennek a nőnek mi baja.

Attól frászt kapok, amikor valaki, akit egyszerűen csak ismerősömnek tartok, hozzám ér (mármint direkt). De hogy ebben a vírusos időszakban miért kell fogdosni a másikat, arra abszolút nem találok magyarázatot. Értem, értem, ő máshogy éli meg a szociális kontaktust, de azért tényleg már... Mint amikor az egyik hallgató egy olyan csoportban, ahol csak helyettesítettem, megragadta a kezemet, és elkezdte rázogatni, hogy mennyire örül, hogy megismerhet. Köpni-nyelni nem tudtam. Ki van plakátolva az épület meg kb. a város és az ország azzal, hogy NE rázogassuk egymás kezét.

És akkor vannak még a nehéz hallgatók. Majdnem minden csoportba jut nehezebb ember, de általában meg lehet velük lenni, nyilván az ember nem megy bele felesleges konfliktusba, és azzal biztatja magát, hogy csak 3 hónap a tanfolyam, annyi ideig bárkit el lehet viselni, úgysem kell egész nap együtt lenni vele. Aztán jön egy olyan hallgató, aki egy személyes problémától teljesen labilissá válik, és nekiáll napi 3-5-7 e-mailt küldözgetni a munkahelyi e-mail címemre (még jó, hogy a magánt nem ismeri), és megsértődik, ha nem válaszolok azonnal, úgyhogy akkor további e-maileket küld, amelyeknél beállítja, hogy az üzenet fontossága magas. Már többször elmagyaráztam neki, hogy csak a munkaidőmben nézem a munkahelyi e-mailt, kivéve, ha este is dolgozom még itthonról, de akkor is csak este újra, előbb nem, mivel kisgyerekem van (aki nem tolerálja, ha leülök dolgozni, meg nem is szeretnék, mert a délután a lefekvésig legyen már az övé, de ezt nyilván nem fejtem ki, semmi köze hozzá). De amikor munkaidőn kívül írt a kedves hallgató, majd két órával később, továbbra is munkaidőn kívül sértetten megírta újra, hogy most azonnal küldjem el neki azokat a vizsgafelkészülést segítő anyagokat, amelyek mindegyikét feltettem már a Google Drive-ra napokkal-hetekkel ezelőtt, és amely Google Drive mappának linkjét kb. hatszázszor küldtem már el mindenkinek, na, akkor kicsit bepöccentem. Most legalább biztathatom magam azzal, hogy mindjárt levizsgázik, aztán már nem lesz oka írogatni nekem. Tuti küldött még választ péntek este, lehet, hogy többet is, de nem nézem meg, kész, hétvégén hétvége van.