Poén a karanténban

Míg sokak számára a karantén remek lehetőség arra, hogy végre sokat-sokat olvassanak, nálam ez máshogy alakul. Amíg eljártam dolgozni, tök gyorsan haladtam a könyvekkel, minden nap olvastam egy órát (oda felet, haza felet). Amióta itthon vagyok, egy sor nem sok, annyit sem olvastam, ezzel visszatértem a gyes alatt megszokott olvasásmennyiséghez.

Keddig szabadságon vagyok, úgy volt, aznap értekezünk a főnökömmel, hogyan tovább. Ilyenekről ábrándoztam, hogy kérek két hét további szabadságot olyan megoldással, hogy gyűjtöm a mínusz órákat, úgyis hamar visszajönnek, ha újraindul az élet. Erre tegnap érkezett az e-mail, hogy az egyik kolléganő kiíratta magát (a rizikócsoportba tartozik, hétfőn nem várta meg a nagyfőnököt, és szerintem azt hitte, be kell majd járnunk, ezért elrohant orvoshoz), és a csoportját szerdától én veszem át. Vicces módon az olyan esetekben, amikor van egy láblógatós meg egy kevésbé láblógatós út, az én életem ritkán fordul a láblógatós irányába. Valahogy sosem alakul úgy. Na, nem mintha most a lábamat lógatnám, a bölcsis gyerek itthon plusz fordítás és háztartás kombó azért nem uncsi.

Megjegyzések

  1. Kitartást a rengeteg munkához! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3 Te még jövő héten is bejársz?

      Törlés
    2. Eddig úgy fest, hogy igen. De miden nap reménykedem, hogy változik... Egyelőre próbálok annak örülni, hogy még van munkám.

      Törlés
    3. Szorítok, hogy változzon a helyzet. És igen, ez a jó hozzáállás, legalább van munka. Ezért én is nagyon hálás vagyok a cégünknek.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai