LizaGazdija

Ha turistát látok térképpel a kezében tanácstalanul toporogni valahol, oda szoktam menni, és megkérdezem, hová tart, aztán útba igazítom. A mai esettől azért leizzadtam. Az történt, hogy feljöttem a Deákon a kettes metrótól a hármashoz, amikor azt vettem észre, hogy egy 50-es férfi ordít egy vele egykorúnak tűnő nővel, aki kedvesen-mosolygósan-halkan próbál érvelni valami általam nem ismert nyelven, miközben mindketten a térkép fölé görnyednek. Aztán a pasi egyszer csak nyakon vágta a nőt. Ott, mindenki előtt, a metróállomás közepén. Ettől első körben lefagytam, másodikban gondolkodóba estem, mit lehetne tenni. Közben a nő érvelt tovább halkan, a pasi ordított, aztán még egyet lekent a nőnek. Majd ordított tovább. Ekkor döntöttem úgy, hogy a legelbűvölőbb mosolyomat fogom elővenni, odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hová szeretnének menni. Egy hirtelen jött halkabb fázist választottam erre, nehogy úgy tűnjön, mintha bele akarnék avatkozni a magánéletükbe, pedig részben igen. Mire odaé

Múlt hétfőn, amikor havazni kezdett, és hazafelé jöttünk az orvostól, Lőrincen láttuk, hogy egy kocsi felhajtott a villamossínre. De nem csak úgy szimplán: nem alacsony padka választja el azon a részen a síneket az úttesttől. Volt daru meg rendőrség, ami kell. Pár perccel később egy piros lámpánál belénk szaladt a mögöttünk haladó kocsi, de szerencsére csak a vonóhorogra futott fel. Azt hiszem, ez a két eset volt számomra annak illusztrációja, mit tesz egy kis hirtelen időjárás-változás. Vettünk még múlt héten gabonapelyhet, hogy ha elfogy a felvágott, és elfelejtenék újat venni, melegszendvics hiányában is legyen mit reggeliznem. Nos, a felvágott tegnap fogyott el, így ma ettem először gabonapelyhet tejjel reggelire. Szerintem hónapok óta nem voltam olyan rosszul, mint utána legalább egy órán át, majdnem lemaradtam az egész napi programomról, pedig volt mit csinálnom bőven. Ennek a történetnek meg az a tanulsága, hogy nem kell időről időre megpróbálni olyat reggelizni, amiről tudom, h

3/4 7 körül arra lettem figyelmes, hogy valami meglökte a széket, amin ültem, mindezt kísérte egy olyan morajlás, mint mikor elmegy a ház előtt a villamos, csak hangosabb, aztán mikor lehajoltam tréfásan leszidni a kutyát, amiért lökdös, azt láttam, hogy a kutya ugyan sehol (de, az előszobában várta Tomit), viszont megint jött egy lökés. El nem bírtam képzelni, mi volt ez, aztán 7-kor beléptem a facebookra, ahol már többen kiírták, hogy földrengés volt, majd magam is megtaláltam az erről szóló cikkeket. Állítólag évente 5-10 érezhető földrengés van Magyarországon. Hát, nekem ez volt az első. Egyiptomban most már száznál is többen meghaltak, éles lőszerrel lövik a tüntetőket, akik viszont törnek-zúznak. Többek között az Egyiptomi Múzeum kincseit is szétverik, például tönkretettek már két múmiát, a kár felbecsülhetetlen. Tömegpszichózis, értem én, de ezt annyira nem kéne... A saját kultúrájuk és történelmük emlékeit megrongálni... Nagyon nagy kár. Közben a leégés veszélye fenyegeti a rég

Azért szomorít el az, ami Észak-Afrikában történik, mert egyáltalán nem lehetnek biztosak benne az ott élők, hogy ettől jobb lesz nekik, és nem még rosszabb. És ez nagyon nyomasztó.

A comment:com-on következőképpen kommentálta sixx: “Nem tudom, ki készítette ezt a promót a Film+-nak, de innen is gratulálok neki, további munkasikeret!” És állítólag ez tényleg megy a tévében. Igazából nem tudom, sírjak vagy nevessek, úgyhogy inkább nevetek. Nagyon. Nevessetek ti is! :)

megvolt az első két órám az újraindult csoportokkal, aztán főztem paprikás csirkét (kicsit odakozmált, de szerintem ettől függetlenül is tök finom lett), aztán szétestem. Nem voltam korizni, nem bírtam fordítani, és nem tudok a holnapi meg a holnaputáni óráimra sem készülni, pedig nem ártana, különösen a szombatira, ami összesen 180 perces lesz. De ez van. Mindjárt lemegyek a kutyával, aztán kis olvasás, aztán alszom egy nagyot. Egyébként nem is ment nehezen a 6-kor kelés, csak délután 4-re teljesen leeresztettem. Majd ezzel kéne valamit kezdeni, mert nem lesz jó vége.

Hétfőn visszavittük a kutyát ahhoz a másik orvoshoz, ahol ügyeleten voltunk. Kiderült, hogy nagyon jól van, de azért majd ha legközelebb megyünk, írnak neki szívgyógyszert, addig is szedjen antibiotikumot az orra miatt. Nem megyünk többet, van saját orvosunk, és az antibiotikumot sem adjuk már neki, mert szegénynek hasmenése lett tőle, és mikor megkérdeztük telefonon a saját orvost, hogy mi legyen, ő azt javasolta, hagyjuk az egészet a francba. Hagytuk, és azóta a kutya jól van. Tegnap egész nap vásároltunk, most már teljesen berendezett akváriumunk van, de sajnos ez egy neonhal életébe került. Itthon Tomi főzött spenótot. Én a magam részéről világ életemben utáltam a spenótot, de úgy vagyok vele, hogy tipikus gyerekeknek való kaja ez, úgyhogy nem árt leküzdeni az undort jó előre, ha a saját gyerekemnek majd hitelesen akarom népszerűsíteni. Ugyanez áll a banánra, de annak a gondolatától is elfog a hányinger, hát még ha megcsap a szaga... brr... Pedig azzal is kezdeni kell valamit. Mind

Szombaton délelőtt Tomi elment szekrényt pakolni, én meg au Europark felé vettem az irányt, és mindjárt a metróra való felszállás előtt találkoztam anyuval, aki ugyanoda tartott, úgyhogy együtt mentünk. Bejártuk az épületet anyuval meg apuval, aztán Tomi is megjött, végül kettesével mentünk a magunk dolgára. K. Andi mesélte, hogy kapott utalványt karácsonyra a Douglasbe, és talált ott jó krémeket illetve arclemosókat, és mivel az Europarkban pont van egy ilyen üzlet, betértünk. Kaptam egy arclemosót, egy krémet meg egy pakolást, és majd meglátjuk, hat-e. Egyelőre úgy tűnik, igen, de nem akarok elkiabálni, csak halkan örülök. Elég későn értünk haza egyébként, és akkor még vacsoráztunk, tortát sütöttünk, tornáztam, ajándékgyártásba kezdtem. Szóval jó későn kerültem ágyba megint. Vasárnap kezdődtek aztán az izgalmak. 10 előtt valamivel elindultunk itthonról, hogy Tomi hazavigyen a kutyával meg a tortával együtt, és még beérjen a munkahelyére is a 11-es kezdésre. Beültünk a kocsiba, kikany

Magyarul nincs fordítása J. M. Barrie két kötetének, van viszont több feldolgozásuk. Ezek közül a 2006-os változatot olvastam el először, amit Tótfalusi István írt. Jó része persze fordítás, és nagyon igényes, szép magyaros. Ez mondjuk nem véletlen, a fordító nevét látva nem is számítottam nagyon másra. Arra sem számítottam persze, hogy szó szerinti fordítást fogok olvasni, mert egyrészt a két eredeti kötetből készült az egy magyar, másrészt meg világosan feltüntették, hogy átdolgozás. De az átdolgozás mértéke megdöbbentett. Teljesen más a magyar változat stílusa és jelentése, mint az eredetié. Az eredeti ironikus hangvételű, és hol a gyerekekkel, hol a felnőttekkel mosolyog össze cinkosan. A magyar egyikkel sem. Az eredeti többek között a felnőtté válásról szól, a magyar nem. Az eredeti felnőttnek és gyereknek egyaránt szól, az eredeti csak gyereknek. Az eredeti többrétegű, a magyar egysíkú: kalandregény gyerekeknek. Nem tudom, mennyire ismeritek a sztorit, úgyhogy aki semennyire, de

Ha a gazdája felteszi az előszobai padra a szőnyegeit, mert fel szeretne söpörni-mosni, és nem hagyja, hogy a kutya leszedje ezeket onnan, akkor a felmosás után elcsórja a kabátját, megágyaz rajta, és estig azon alszik:

Kitakarítottam. Főztem ratatouille-t spagettivel, és finom lett. Fordítottam. Még nem olvastam, de lehet, hogy fogok, mindjárt megyek fürdeni, és majd a kádban. Nem jutottam el az edzőterembe, miután a du. 1 és 3 közötti idő valahogy eltűnt valami fekete lyukban, így nem tudtam 4-re edzeni menni, mert akkor még csak a főzésnél tartottam. Tényleg fekete lyukra gyanakszom, mert közben semmit nem csináltam, annyi történt, hogy bejöttem, ránéztem az órára, ami 1-et mutatott, kimentem, ott is ránéztem az órára, az is 1-et mutatott, elrohantam vásárolni, semmivel nem töltöttem több időt a boltban, mint szoktam, és legfeljebb 20 percet szoktam, és mire hazajöttem, 3 óra volt, pedig nem mentem sehova máshova, csak a boltba. Nem értem az egészet, és őszintén szólva kicsit ijesztő is. Viszont pilateseztem, és nem is emlékeztem már, hogy ez ilyen nehéz. Folyton mondta a pasi, hogy minden tök laza még ebben a hihetetlenül kicsavart pózban is, csak a has feszül, nekem meg közben gúvadt a szemem és

A Pán Péter előtt játszódik, angolul úgy hívják az ilyet, hogy presequel, magyarul meg, gondolom, az előzmény a legjobb szó rá. Mindössze 80 oldal, nem egy hosszú valami, egy délután alatt elolvasható, már ha valaki szívesen olvas angolul, magyarul ugyanis ez a könyv nem létezik. Először a Kensington Gardenst mutatja be a mesélő, egyébként még térkép is van hozzá. A parkban tündérek és manók laknak, akik nappal elbújnak, esetleg virágnak álcázzák magukat. Kapuzárás után aztán előbújnak és bált rendeznek. A parkban ragadt embereket a királynő színe elé hurcolják, aki megbünteti őket. A történet szerint minden gyerek madár volt egyszer, tudott repülni, értette minden madár nyelvét, aztán a madarak királya elküldte egy anyukához gyereknek. Ezután lassanként elfelejtették, hogyan kell repülni és mit jelent a madarak beszéde. Pán Péter is elkerül egy anyukához gyereknek, de megijeszti, amikor a szülők arról beszélnek, hogy egyszer iskolába jár majd, később pedig nyakkendős hivatalnok lesz b

Múlt szombaton halt meg itt három lány, akiket az orvosszakértő és a rendőrség szerint agyontapostak, a közvélemény szerint meg megkéseltek a cigányok. ("A" cigányok, emelném ki.) Minden nap megjelenik egy-két cikk az esettel kapcsolatban, és a lányok emlékére létrehozott fb-oldalon is folyamatos az információ áramlása. És szánalmas, ami ez utóbbi helyen folyik. Eredetileg az volt a cél, hogy részvétet lehessen nyilvánítani, aztán ez feledésbe merült, és kezdődött a mocskolódás meg az okoskodás. Rengeteg érv merült fel a késelés mellett, egyik-másik tényleg röhej. Mindenki tudja az oda írogatók szerint, hogy késelés volt, csak senki nem látta. Mindenkinek ott volt az unokatestvére legjobb barátjának az osztálytársa, és ő mondta, hogy ő látta, és ő sosem hazudna. Egyetlen ember sem vállalja névvel-arccal, hogy késelést látott, a rendőrségen sem mondott ilyet egyik meghallgatott tanú sem. Van egy srác, aki olyan tökös, hogy még Hajdúhoz is beült, hogy elmesélje, igenis késelés

Kell takarítani. Kell főzni valamit. Például kelkáposzta-főzeléket vagy ratatouille-t, majd meglátjuk, mihez lesz kedvem. Aztán szeretném meglátogatni a közelben újonnan nyílt edzőtermet, mert tök olcsó a belépő a csoportos óráikra, és akkor már megnéznék egy alakformálót, majd aztán egy másik napon egy zsírégetőt. Aztán ajándék után kell nézni több ember számára is. Szerencsére a nap folyamán megszállt az ihlet, úgyhogy már csak a megvalósítás van hátra. Aztán kell olvasni, hogy gyorsan kiderüljön már végre, tudok-e mit mondani a Pán Péter magyar átdolgozásáról (mert fordítása nem jelent meg). Aztán muszáj lesz fordítani is. Meg a barátnőim emiljeire válaszolni. Végül lehet, hogy estefelé kéne egy pilatest is nyomni, ha már van hozzá DVD-m, amit egy darabig rendszeresen használtam is, aztán valamiért leálltam róla. Nem mondom, sűrű nap lesz. Jó lenne, ha nem buknám el már a kelésnél.

Tegnap este Tomi addig bujtogatott msn-en keresztül a munkahelyéről, hogy végül fél 8-kor az akkor esedékes torna helyett lefeküdtem aludni egy órára. Aztán már fel is ébredtem, amikor negyed 12-kor hazaért. Kicsit kellemetlen volt, mert amikor hazajön, már csak ledögleni kell, most meg még mehettünk kutyát sétáltatni (egyedül nem engedett le). Aztán egykor lefeküdtünk aludni, és én vígan aludtam ismét fél 11-ig. Egész éjjel álmodtam, ráadásul volt vagy hat külön történet, és amikor a végére értem, kezdődött elölről, aztán még egyszer. Harmadszorra már meg is állapítottam magamban, hogy nagyon régen fordult elő utoljára, hogy ugyanazt álmodom több éjjel egymás után, majd ébredés után rájöttem, hogy még ennél is ritkábban álmodom ugyanazt a hat sztorit háromszor egymás után egy éjszaka alatt. Aztán egész nap álmos voltam. Lehet, hogy több gyümölcsöt kéne enni? Múlt héten két nap alatt felfaltam egy kosár kivit, és most elgondolkodtam, hogy veszek még egy kosárral, plusz beszerzek mellé

Eredetileg azt hittem, ma egy szem főtt krumplit fogok ebédelni, és nem is tetszett túlzottan ez a kilátás. Aztán találtam az egy szem nagyobb krumpli mellé kétféle kockatésztát (összesen is két tányérra való volt), egy kis fej hagymát meg pirospaprikát, ezért aztán krumplis tésztát főztem, ahhoz még savanyú uborka is van itthon. Akkor lett izgalmas a történet, amikor a krumplit és a tészta vizét tartalmazó két lábast ki szerettem volna cserélni, hogy a krumpli kerüljön a kis lángra, a tészta vize a nagyra, mert szerettem volna, ha utóbbi még ma felforr. A műveletet úgy gondoltam kivitelezni, hogy lehúztam a nagy lángról a krumplit egy használaton kívüli gázrózsára, majd két konyharuha segítségével megpróbáltam a vizet áthúzni a nagy lángra, végül a krumplit tettem a kis lángra. Csakhogy mindkét kezemben meggyulladt a konyharuha, és nagyon érdekesen nézhettem ki, ahogy két égő konyharuhával odaugráltam a mosogatóhoz, mindkettőt beledobtam, és már engedtem is volna rájuk a vizet, de kid

Anyu régen sok könyvet felolvasott nekem esti mese gyanánt, és mind meg is van a mai napig. Egyik nagy kedvencem volt a Rémusz bácsi meséi, amiről a könyvespolc berendezésekor (másfél éve) kiderült, hogy sajnos lapjaira hullott szét, és nem is nagyon lehet megragasztani, ráadásul hiányzik is belőle vagy húsz oldal. Még akkor megnéztem az antikváriumban, van-e példányuk belőle, de nem volt, úgyhogy előjegyeztem, mert nekem ez a könyv egyszerűen kell. És ma reggel, amikor megnyitottam az emileket, ott várt az értesítő, hogy beérkezett hozzájuk egy jó állapotú példány ebből a könyvből, és hat napig erről csak én tudok, döntsem el, kell-e még. Naná, hogy kell! Már meg is rendeltem, és most repesek az örömtől. Juhú, lesz Rémusz bácsim megint!

Tomi még szombaton lerakott egy bekeretezett képekkel teli sporttáskát a ruhaszárító elé. Erről én tudtam ugyan, de elfelejtettem. Vasárnap mostam egyet délután. Még teregetés előtt el akartam rakni a száraz ruhát, de aztán valami elvonta a figyelmemet, és legközelebb akkor jutott eszembe, hogy pakolni kéne előbb, amikor már megérkeztem a szobába egy teljes mosódobnyi ruhával a kezemben, ami mögül nem láttam ki. Gondoltam, sebaj, lerakom a halmot a szárítóra, aztán összehajtom a száraz ruhát, majd kiteregetek. Közben már majdnem elértem a szárítót, amikor is elveszítettem az egyensúlyomat, és akkorát estem, mint a nagykabát. Beestem a két rattanfotel közé, a fejem kb. tíz centire volt a könyvespolctól, a kezemben ott volt a nagy halom ruha. Jó két percig így feküdtem a szoba közepén, és azon gondolkodtam, hogy a) miért estem el, b) hogyan fogok felállni. Előbbi kérdésre gyorsan megtaláltam a választ: sikerült elbotlani a sporttáskában. Aztán valahogy felálltam a földről, így derült ki,

Van új DVD-m, mert eluntam Cindyt, így most valaki mással váltásban fogom elővenni. UPDATE: Ki is próbáltam, csoda, hogy túléltem, és tök gyenge a karom. Van tetovált lány második kötetem is, így ha végére érek Peter Pannek, azonnal belevágok.

Szombaton tévézős délutánt tartottam. Legalább egy éve nem volt ilyen, és nagyon jólesett. Láttam egy egység Nagy Fogyás mérlegelést, angol verzióban. Amennyire emlékszem az akkoriban olvasott cikkekből, nálunk két csapat volt egy-egy edzővel, itt viszont összesen vagy 12 pár (szülő-gyerek, jegyespár, legjobb barátok, testvérek, unokatestvérek, nagyszülők, stb.), és beosztották őket összesen két edzőhöz. Az jó ötletnek tűnt, hogy amikor hazaküldtek kb. 10 embert egy csapásra, akkor azzal motiválták őket, hogy otthon tovább fognak edzeni szakember segítségével, és akinek x idő után még mindig bent van a párja, az visszajöhet. Nem tudom, későbbi részekben mutatták-e az otthon edzőket, de szerintem jó dolog, ha megmutatják, hogy egyedül is lehet mozogni, nem kell ahhoz show műsor meg edzőterem. Aztán láttam egy egység Scooby Doot a Cartoon Networkön. Egyrészt megrökönyödtem rajta, milyen rondán megrajzolt jelenetek vannak benne, valami szörnyű. Másrészt előjöttek régi emlékeim erről a mes

Bence beszélgetése Katával ébredés után valamelyik hétköznap délután. - Tudod, hova megyünk, anya? - Hova? - A papához. - Nem megyünk most a papához, majd hétvégén. - Naaa, anyaa, nekem a papa a legjobb barátom!

Még egy kis Tunézia: http://index.hu/kulfold/2011/01/15/kaosz_vagy_felszabadulas_a_tuneziai_zavargas_vege/ , http://www.dailymail.co.uk/news/article-1347336/First-Wikileaks-Revolution-Tunisia-descends-anarchy-president-flees.html Érdekes egyébként, mennyire máshogy indokolja a két cikk a történéseket, és az a helyzet, hogy nekem a magyar cikk indoka tűnik hihetőbbnek. Aztán ki tudja, lehet, hogy mindkét indok egyszerre van jelen. A lényeg, hogy ne legyen nagyon nagy balhé, rendeződjön minél békésebben és gyorsabban a helyzetük.

Holnap lett volna anyu szüli-névnapja, de nem lesz semmi, mert apu megbetegedett. Katáéknak már szóltak is, hogy ne jöjjenek, én meg végül is átmegyek, legfeljebb elkapom, de nem lesz ünneplés, és nem tudom, mi lesz azzal a hatalmas tortával, amit három ember tuti nem tud megenni, de hétnek sikerülhetett volna. Most csalódott vagyok. Nagyon készültem erre. Mindamellett remélem, apu gyorsan megjobbul.

Tegnap végre leszedtem a fenyőfát, aztán este kitettük a kuka mellé, és komolyan majdnem elsírtam magam, hogy szegény fenyő megy a szeméttelepre, vagy ahová viszik, pedig milyen szép volt, és mennyire nem dobott le egyetlen tűlevelet sem. Jövő karácsonytól kezdve cserepes fenyőnk lesz, kész, mert nem bírom ezt a stresszt, hogy szegény fát ki kell dobni a végén. Tomi megjavította az előszobában a villanyt, így két év után végre ott is tud világos lenni, még ha kint sötét van is, fenomenális. Ráadásul felszerelt egy mozgásérzékelőt, így nem kell végigbotladozni az előszobán, hogy a túlsó végén lévő kapcsoló segítségével fényt varázsoljunk az éjszakába, hanem csak meg kell közelíteni a szoba küszöbét egy méterre, és már világos is van. Ráadásul be van állítva külön, hogy mekkora külső fényerőnél kezdjen működni, úgyhogy most például ugrálhatok alatta, amennyit akarok, nem kapcsolódik fel. Ez annyira jó, de annyira :) Este elkezdtem a Pán Pétert. Igaz, nincs még két éve, hogy elolvastam, d

Ez most nagyon elszomorított. Remélem, ennél jobban nem fog eldurvulni a helyzet. Nagy kár lenne. Önző vagyok: én szeretem azt az országot.

A házban lakik a legendás részeg zenész, akit még senki nem látott józanul. Én meg még sehogy, pedig két és fél éve itt lakunk. Aztán a héten valamelyik este megtört a jég, ezt meséltem el Tominak a következő módon. - Képzeld, már tudom, ki a részeg zenész! Tegnap jöttem haza... Tomi itt csendre intett, mert a mondatommal párhuzamosan tárcsázott, és mire idáig értem a történetben, már el is érte azt, akit hívott. Kb. három perc múlva letette a telefont. - Miről is beszéltem? Valamit elkezdtem mesélni, csak közben telefonáltál, és most nem tudom, mi volt az. - A részeg zenész. (Őszinte megrökönyödéssel az arcomon) - Micsodaaa? - Tudod, ki a részeg zenész. - Milyen részeg zenész? - Te mondtad az előbb, hogy tudod, ki a részeg zenész. Le sem tagadhatnátok egymást anyukáddal. Itt én röhögőgörcsöt kaptam, olyan abszurd volt, hogy 3 perc alatt csontra elfelejtsem, aminek az elmesélésére előző este óta készültem. Az utolsó mondathoz meg csak annyit, hogy anyák és lányaik szenzációsan egyformá

Eljött az ideje, hogy végre szigeteljük az asztalom melletti ablakot is, ahol a redőny mellett süvít be a fagy. (Most éppen nincs fagy, de lényeg a lényeg.) Ezt (zöld) purhabbal lehet megcsinálni, mint azt már tavaly teszteltük a másik ablakon. Igaz, akkor leszakadt a redőny, de gondoltuk, hátha most kegyesebb lesz a sors. Nem. Tomi kezére ugyanis visszacsorgott az első adag hab, amit feltolt a frissen kábelcsatornába vezetett gurtni mellé. Mindkét kezére. Így a késő délelőtti és a teljes délutáni programot az képezte, hogy Tomi ült a kád szélén, és igyekezett az egyik ragacsos kezével leszedni a ragacsot a másik ragacsos kezéről. Mellékesen a kutya közben nyilván belelépett ebbe a purhabba, sőt valahonnan a fél fülére is szerzett egy emberes adagot. Vagy elmondhatjuk innentől fogva, hogy a kutyánk zöldfülű, vagy le kell vágni a fülét. Ez utóbbi kicsit talán drasztikus lenne és kevéssé humánus. A lábáról ollóval le lehetett vágni, mert a cucc nagy része megült a talppárnái közül kilógó

Avagy A tetovált lány. Ez a Millennium-trilógia első kötete, ami az író halála után jelent meg. Adott egy újságíró, gúnynevén Kalle Blomkvist (akiről sosem tudom meg, pontosan ki is, ha rá nem guglizok: Astrid Lindgren tinidetektívje), aki hogy, hogy nem, megbízást kap Svédország egykori legnagyobb vállalatvezetőjétől, hogy nyomozza ki, mi történt az illető egyik rokonával, amikor eltűnt egy olyan szigetről, ahonnan nem lehetett kijutni. Egy a bökkenő: az egész 37 éve történt. Ösztönzésként az öregúr rengeteg pénzt tud felajánlani, plusz egy infót, ami életmentő lenne az újságírónak. Adott egy tetovált lány is, aki kicsit antiszoc, kicsit különc, viszont vérprofi hacker. Éppen a saját kis életének súlyos problémáit igyekszik megoldani, amikor is az élet Blomkvist mellé sodorja nyomozótársnak. Rengeteg belefeccölt pénz és energia után végül megoldódik a rejtély, megoldódik Blomkvist élete is, csak a tetovált lány számára nincs happy end. Na, majd a következő kötetben. Vagy az utolsóban.

Elkészült a film, az utómunkák még fél évet vesznek igénybe. Amióta csak kiderült, hogy lesz belőle film, azóta alig vártam, hogy láthassam, pláne, hogy "muszájból" Helen Mirren játssza Emerencet. Aztán ma elolvastam egy cikket, amiben főként Szabó István mesél a forgatásról, és akkor azt látom, hogy Szobotka Tibort, Szabó Magda férjét ki játssza, na ki? Hát a Szamóca. Kész, rég voltam ilyen csalódott. A Hídember óta sem értettem meg, miért olyan nagy ember ő (na jó, azért valójában értem), és végtelenül elkeserít, hogy Az ajtóba is be kell nyomni. Fene.

hogy még megy A tetovált lány a mozikban, bár limitált számú helyen és időpontban. Van esetleg valaki, aki szívesen megnézné valamikor a következő napokban, esetleg jövő héten? Mindjárt végére érek a könyvnek, és érdekel a feldolgozás.

Illetve lesz. Január utolsó hetében. Most kaptam az infót, hogy két csoportom újraindul azon a héten, még ha rövidebb is lesz a tanfolyamuk, mint eddig. Ez már három csoport kapásból. Aztán lehet, hogy kapok még egy csoportot a jelenlegi szabad reggeleimre, és még az sem kizárt, hogy újraindul két szünetelő csoportom februárban, ami meg már hat, juhú! De egyelőre koncentráljunk a közvetlen közeli jövőre: másfél hét múlva már három csoportom lesz :)

Ez tipikusan az az eset, ami a Frostban is volt, amikor a nagy hírű detektív kiásatott a helyszínelőkkel egy kismacskát. Legalább olyan ciki a rendőrségnek, és legalább olyan vicces nekem.

amikor a könyvelő a szisztematikus magázódás közepette egyszer csak letegezett, majd zavarba jött, megpróbálta korrigálni a hibát, és csak harmadikra sikerült ugyanazt a mondatot magázódva elismételni. Eléggé emlékeztetett arra a pillanatra, amikor a hetedikes tanítványom a németes tangyakon egy szünet alatt történő pénzváltási projekt közben a következőt kérdezte tőlem: "Kell neked 60 forint?", majd amikor felfigyelt a megfagyott levegőre, amiben csak én vigyorogtam, de én nagyon, azon javította magát: "Öööö..., kell a tanárnőnek 60 forint?" A szituáció persze más, de ezek nagyon jópofa dolgok.

azon tűnődtem, hová mehettek azok a hajléktalanok, akiket kitiltottak az aluljárókból, ha a környék egyetlen lépcsőházába sem lehet már bejutni kulcs vagy kód nélkül. A séta végére meg is kaptam a választ: olyan bankok előterében töltik most az éjszakát, ahol 24 órás ATM van. Komolyan megsajnáltam őket, mert gondolom, ott sem maradhatnak nagyon sokáig. Utána vajon hová mennek? Szerencsétlenek, na ilyen az, amikor szegény embert az ág is húzza.

Most már úgy hajigálja hozzánk a postás Gipsz Jakab számlaleveleit, hogy Gipsz Jakab nem is lakik a házban. Hát, valahová csak tenni kell azt a sok jó számlát, én megértem. Már csak olvasni kéne megtanulni végre, szépen ki van írva a postaládánkra hatalmas betűkkel, hogy köszönjük, nem kérjük Gipsz Jakab számláit, mert nem lakik nálunk. Az lenne csak a fejlődés, ha ezt már végre felfogná postás barátunk így cirka egy év után!

Van egy hozzászóló, aki minden elérhető helyre beírja, hogy a sok hülye olvasson inkább, ne BK-t nézzen, mert akkor lesz szép meg okos. Na most a BK napi szinten, reklámmal együtt kb. 40 percet vesz el a nézői életéből. Marad a napból 23 óra és 20 perc. Miért gondolja bárki is, hogy ebben a fennmaradó csekély időben az emberek nem olvasnak? Valószínűleg kevésbé lepett volna meg a dolog, ha nem pont tegnap este találkozom ezzel a prédikációval, amikor már túl voltam 3 óra olvasáson. De komolyan. Miért nem használja a fejét gondolkodásra? És miért hiszi, hogy akkora esemény, hogy ő el tud olvasni egy könyvet?

nem került be a legjobb 10 közé, csak a 20-ba, viszont ezzel is nyertem egy könyvet, egy esszégyűjteményt. Ami ennél is jobb, hogy találkoztam a pályázat egyik szervezőjével az átvételkor, és bizonyos feltételek teljesítése mellett elképzelhető, hogy kapok tőle recenzálnivalót és fordítást is. Én már annyira szeretnék megint fordítani, de annyira, hogy nem is tudom, hová lennék a boldogságtól, ha sikerülne. Ha meg még recenzálhatnék is mellette, hát az maga lenne a tökély. Meg még néhány csoport a nyelviskolánál... Soha nem lenne többet időm semmire, viszont mindent csinálhatnék, amit csak szeretek :)

Sosem fog elfogyni az a rengeteg sütemény, amit karácsonyra sütöttünk és kaptunk, pedig én szorgalmasan sütit reggelizek minden nap. Álmomban meghalt az egyik volt osztálytársam, és nagyon szomorú látvány volt, ahogy a családja kipakolta a házát, aztán leültek a halotti torhoz. Nem tudom, miért álmodom ilyeneket, amikor még csak nem is ettem pacalt lefekvés előtt. Liza kapott étrend-kiegészítőt, mellé ajándékba egy kis cipőt nassnak. A cipőt eleinte csak nyalogatta, aztán este nekiesett a cipőfűzőnek. Nagy harc volt, de a kutya győzött. Ugyanez a kutya mostanában valamiért nem szereti azt az útvonalat, amin sétálni szoktam vele. Tegnapelőtt a harmadánál megállt, visszafelé tekintgetett, és amikor nem rántottam a pórázán, óvatosan rám sandított, majd megfordult és hazaügetett. Tegnap egyenesen nem volt hajlandó a szokott irányba indulni, de az ellenkező irányt választva becsülettel legyalogolt egy jóval hosszabb túrát, mint amekkora a megszokott útvonalunk. Még mindig ugyanez a kutya te

A MOM Parkban néztük meg Blankával és Tomival angolul. Nem is tudtam eddig, hogy akár felirat nélküli eredeti nyelvű filmeket is adnak nálunk, pedig de, ez is olyan volt. A történetet a birodalom legnagyobb tolvaja, Flynn Rider meséli el, aki igazából Eugene, de azt a nevet nem szereti. Volt egyszer egy királyság, annak egy királya meg egy terhes királynéja, aki olyan nagyon megbetegedett, hogy csak az akármilyen varázsvirág segíthetett rajta, ami a Nap egy sugarából született. A virágot leszakítják, kifőzik, megitatják a királynéval, nem sejtve, hogy ezzel magukra haragítják a gonosz boszorkányt, akit ez a virág tartott fiatalon évszázadok óta. A gonosz boszorkány haragja rettenetes: megpróbálja levágni a röviddel ezután született varázshajú királylány varázshaját. Ez nem sikerül neki, mert ha belevágnak a varázshajba, az érintett tincs szőkéből sötétbarnába fordul, és azonnal elveszíti a varázserejét. A gonosz boszorkány viszont kreatív. Ha nem viheti csak a hajat, viszi az egész gye

1938-ban David Tree volt Freddy, annak a Herbert Tree-nek az unokája, aki 1914-ben Higginst játszotta a színpadon. 1964-ben Freddy az a Jeremy Brett volt, aki később Sherlock Holmest is eljátszotta. Komolyan mondom, jó rájuk nézni.

Lerner musicalje 1956-ban debütált New Yorkban. Eliza Doolittle szerepében Julie Andrewst, Higgins szerepében Rex Harrisont láthatta a közönség. Lerner egy Megjegyzés című pár sorban kifejti, hogy szerinte Shaw-nak nincs igaza, amikor azt állítja, Eliza Freddyhez megy feleségül, nem pedig Higginshez, és ezért bocsásson meg neki Shaw és az Ég is. Shaw ekkor már hat éve meghalt, úgyhogy nem tudott hozzászólni a dologhoz. Megtette ezt helyette a két változat közös kiadásának előszavában egy bizonyos Richard H. Goldstone, aki szerint a My Fair Lady sokkal rosszabb mű, mint a Pygmalion, ugyanis kevesebb szerepet kap a fonetika, valamint a Higgins és Eliza közötti dialógusok fele eltűnik, hogy lehessen helyette dalolászni. Én ezzel a kritikával indultam neki az 1956-os darabnak, és nagyon meglepett, hogy én abszolút nem úgy látom a dolgot, mint az előszó írója. Azok a jó kis nyelvtörők, amiket Elizának meg kell tanulnia, valahogy több szerepet kapnak, mint a Pygmalionban. Aztán én nem vettem

1913-ban íródott, először Bécsben, majd Londonban mutatták be. Ez utóbbi változatban Elizát Shaw plátói szerelme, Mrs. Patrick Campbell, Higginst Herbert Tree alakította. A darab Shaw saját bevallása szerint a fonetikáról szól, engem ez meglep. Gondolom, mindenki ismeri a történet Audrey Hepburn-féle változatát, de azért pár szóban elmesélem. Adott Eliza Doolittle, a virágáruslány, aki a legalja akcentusban beszéli saját anyanyelvét. Adott Henry Higgins professzor, akinek munkája és hobbija a fonetika, és azt állítja, akármelyik alja lányból, még Elizából is hercegnőt tud faragni hat hónap alatt. Ebben partnere Pickering ezredes, akinek a fonetika szintén mániája, és aki fogadást köt Higginsszel: ha sikerül a kísérlet, akkor minden járulékos költség őt terheli, Higgins és Eliza számára ingyen volt a móka. Higgins faragatlan, nem törődik senkivel és semmivel, csak saját maga érdekli. Pickering ehhez képest képes emberi érzelmek kimutatására, és képes emberszámba venni Elizát is. A hat h

Az egész karácsonyi időszakban, tehát advent elejétől máig, egyetlen karácsonyi filmet sem láttam idén. Végül sikerült rávenni Tomit, hogy nézze meg velem ezt, mert sokaktól hallottam, hogy minden idők legjobb karácsonyi filmje, és különben is megkapta tőlem a harmadik évfordulónkra, csak azóta sem nézte meg. Nos. A film tulajdonképpen majdnem végig tetszett, és nagyon sajnáltam Liam Neesont, amiért átélhette a magánéletében is, milyen a felesége koporsóját cipelni. Jó történeteket találtak ki, jó színészeket válogattak össze, bár Keira Knightleyt nyugodtan ki lehetett volna hagyni, szerencsétlennek összesen egy arckifejezése van, aztán abból gazdálkodik minden jelenetében. A legellenszenvesebb szereplő a titkárnő, egy igazi rosszindulatú liba. Kedvenc szereplőm nem lett. Szóval tetszett a film, egészen a végkifejletig. De ettől a hamisítatlan amerikai happy endtől, ahol együtt vonul az egész város, mert az egyik étterem egyik pincérnőjének kezét meg akarja kérni egy angol, hát ettől é

Amikor itt voltak Andiék, a karácsonyozás után megnéztük. 1976-ban forgatták, krimiparódia. Játszik benne Peter Sellers, Peter Falk, Maggie Smith és Sherlock Holmes is, ez utóbbi esetben nem tudom a színész nevét, és nem is fogok most utánanézni (UPDATE: mint kiderült, nem is Sherlock Holmes, összekeverte, James Cromwell az). A világ legjobb detektívjét, szám szerint ötöt, meghív egy hatodik detektív a kastélyába egy hétvégére, hogy kinyomozzanak egy gyilkosságot, ami még meg sem történt, de majd megtörténik, mégpedig szombaton éjfélkor az ebédlőben. Persze még éjfél előtt beindul a banzáj, de éjfél utánra is marad jó néhány megoldandó rejtély. A rejtély egyébként nem oldódik meg a végén, no de... Nagyon jó film ez, csomó poén van benne. Az egyik kedvencem: - Ölelj át, úgy félek! - Öleld át magad, bébi, most dolgom van! A legjobb karakter szerintem Peter Falké. Minden jelenet nagyon tetszett, csak a vége nem annyira. Azért nézze meg, akinek lehetősége van rá.

egy éve, hogy államvizsgáztam amerikanisztikán. Csak úgy repül az idő. Vízkereszt is van, karácsony hivatalos vége, de nem szedtem le a fát. Nem hullajtja a tűleveleit, viszont nagyon szép, barátságos, úgyhogy maradhat még egy kicsit.

Egyrészt annyit alszom, mint egy mormota, ezt Tomi mondta. Ma is aludtam vagy 10 órát, aztán délután fél 5-től fél 9-ig még négyet, és nagyon úgy néz ki, hogy most se kelek fel 10-nél előbb. Ez mondjuk annyira nem nagy baj, kihasználom, hogy még nem kell korán kelni, ráadásul karácsony hete óta sosem aludtam 5 óránál többet egy éjszaka, szilveszterig egyszer sem. Másrészt ma egy csomót kellett járkálnom, például már meg is van a Night Frost, ami a sorozat harmadik része, de nem olvasom el, csak ha meglesz a második rész is, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy egész nap arra gyanakodtam, legalább 10 fok van, mert konkrétan ömlött rólam a víz a nagykabátban, ami anyu szerint legfeljebb átmeneti kabát, és csak azért nem vettem le a sapkámat, mert tudom, hogy fél perc alatt megfájdul a fülem még 10 fokban. Aztán találtam egy táblát, amin mutatják, hány fok van, és mínusz 2 fok volt. És arra gondoltam, vajon hülyén néznének-e rám az emberek, ha levenném a kabátomat, és egy szál hosszú ujjú f

Ma a végére értem, és nagyon tetszett, öt pontos krimi. Frost lett az egyik kedvenc detektívem. Nagyon jól megformált karakter. Profi nyomozó, remek humorérzéke van, emellett nemtörődöm, lusta és iszonyúan rendetlen. Ezért aztán a felettesei nem szeretik, de nem is merik kirakni a rendőrségtől, ugyanis érdemrenddel tüntették ki pár éve, és azóta a közvélemény abszolút jóindulatát és szeretetét élvezi. Szeretik a kollégái is, csak az új fiú utálja, ő ugyanis Londonból érkezett a kisvárosba, és nem szokott hozzá ehhez a mértékű flegmasághoz, amit Frostnál tapasztal. Ez az első része a hatrészes könyvsorozatnak, vagyis sikerült véletlenül az elején kezdenem. Tíz nappal karácsony előtt eltűnik egy helyi prostituált nyolcéves kislánya a vasárnapi iskola után, az ő keresése áll a történet középpontjában. Egészen addig, amíg elő nem kerül egy harminc éve eltűnt ember hullája a város melletti erdőből, és ezzel el nem indul a nyomozás újabb szála. A történet vége semmilyen szempontból nem pozit

31-én egész nap ment a sütés-főzés meg az őrült kapkodás, mert Tomi idén dolgozott szilveszter éjjelén, és 6-ra oda kellett érnie a munkahelyére, nem lehetett kényelmesen eltökölődni. Miután átértünk végre anyuékhoz, kiderült, hogy egy szál társasjátékot sem vittünk át hozzájuk, és apu nem engedte, hogy hazaszaladjunk. Így ez lett az első Activity és Tabu nélküli szilveszter. Kicsit megijedtem, hogy az össz programlehetőség a darts és az a társasjáték, amit anyuék tőlünk kaptak most karácsonykor, de aztán minden jól alakult. Ilyen kevesen még sosem voltunk, csak amikor egyszer elmaradt a szilveszteri buli, és hajnalig Raymant játszottam apu gépén. Anyuékon és rajtam kívül csak Gabi jött el idén. Hattól fél nyolcig dartsoztunk, és én mindegyik körben kikaptam, ilyen béna még sosem voltam ebben a játékban. Fél nyolckor a felnőtt Kérdezz! Felelek jött, amit a felső polcon találtunk, és kettőt is játszottunk vele, miközben azon gondolkodtunk, mikor lettek ennyire könnyűek a feladványok – e

Jövő szombaton lesz egy éjszakai túra, a BHTCS, és Tomi el akar rá menni. Ezért aztán Blankával hármasban bejártuk a túra egyik szakaszát: Nagykovácsiból felsétáltunk a tőle legmesszebb fekvő, a játékban részt vevő csúcsra, a Meszes-hegyre. A történet azzal kezdődött, hogy nem találtuk meg a bakancsom egyik felét, ezért edzőcipőben mentem. Később Blanka lerántotta a leplet a rejtélyről: a fél pár bakancsot a Mikulás vette kölcsön, úgy bizony. Ennyire idióta nem lehetek, és mégis. Sípcsontig érő hóban gyalogolni nem nagyon könnyű, úgy meg pláne nem, ha Tomi eltéved, és a kényelmes turistaút helyett felmászunk egy dombtetőre, ahonnan lemászunk (kétszer vágódtam el teljes hosszúságomban, és csak azért volt ez vicces, mert a hó legalább puha, még ha iszonyú hideg is). Ekkorra már tocsogott a harisnyám a víztől, úgyhogy a komfortérzetem is jelentősen lecsökkent. Végül felértünk a Meszes-hegyre, aztán nem mentünk át Ilona-lakhoz, amit szintén fel kell majd keresni a túra során, mert hatalmas