Ahol tud, segít
Ha turistát látok térképpel a kezében tanácstalanul toporogni valahol, oda szoktam menni, és megkérdezem, hová tart, aztán útba igazítom. A mai esettől azért leizzadtam.
Az történt, hogy feljöttem a Deákon a kettes metrótól a hármashoz, amikor azt vettem észre, hogy egy 50-es férfi ordít egy vele egykorúnak tűnő nővel, aki kedvesen-mosolygósan-halkan próbál érvelni valami általam nem ismert nyelven, miközben mindketten a térkép fölé görnyednek. Aztán a pasi egyszer csak nyakon vágta a nőt. Ott, mindenki előtt, a metróállomás közepén. Ettől első körben lefagytam, másodikban gondolkodóba estem, mit lehetne tenni. Közben a nő érvelt tovább halkan, a pasi ordított, aztán még egyet lekent a nőnek. Majd ordított tovább. Ekkor döntöttem úgy, hogy a legelbűvölőbb mosolyomat fogom elővenni, odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hová szeretnének menni. Egy hirtelen jött halkabb fázist választottam erre, nehogy úgy tűnjön, mintha bele akarnék avatkozni a magánéletükbe, pedig részben igen. Mire odaértem, a férfi megint ordított, és már lendült a keze, mikor bedobtam, hogy "Excuse me, can I help you?" Mire a férfi rám meredt, én megijedtem, hogy leordítja mindjárt az én hajamat is, aztán kiderült, hogy zavarba jött, és a következőt tudta mondani: "Ahh... My wife is so annoying." Most nem azért... Egy idegen országban állnak egy metróállomáson, ahol egyébként én, mint "őslakos" is tévedtem már el, és akkor ordít a feleségével, mert annak más véleménye van egy kérdésről, sőt meg is üti? Egyébként a Hősök terére igyekeztek, elmeséltem nekik, hogyan érik el a kismetrót, amire a pasi egy "Ahh, very good" után karon ragadta a feleségét, elvonszolta, és láthatólag folytatta az alázást, csak halkabban.
Hát ez milyen megalázó. Ilyet még életemben nem láttam, és nem is szeretnék többet. Viszont anyus vonásnak ítélem meg, hogy odamentem hozzájuk, mert anyu ilyen, hogy odamegy egy konfliktus közepén segítséget felajánlani. Mondjuk ő közben nem fél, ez jelentős különbség.
Az történt, hogy feljöttem a Deákon a kettes metrótól a hármashoz, amikor azt vettem észre, hogy egy 50-es férfi ordít egy vele egykorúnak tűnő nővel, aki kedvesen-mosolygósan-halkan próbál érvelni valami általam nem ismert nyelven, miközben mindketten a térkép fölé görnyednek. Aztán a pasi egyszer csak nyakon vágta a nőt. Ott, mindenki előtt, a metróállomás közepén. Ettől első körben lefagytam, másodikban gondolkodóba estem, mit lehetne tenni. Közben a nő érvelt tovább halkan, a pasi ordított, aztán még egyet lekent a nőnek. Majd ordított tovább. Ekkor döntöttem úgy, hogy a legelbűvölőbb mosolyomat fogom elővenni, odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hová szeretnének menni. Egy hirtelen jött halkabb fázist választottam erre, nehogy úgy tűnjön, mintha bele akarnék avatkozni a magánéletükbe, pedig részben igen. Mire odaértem, a férfi megint ordított, és már lendült a keze, mikor bedobtam, hogy "Excuse me, can I help you?" Mire a férfi rám meredt, én megijedtem, hogy leordítja mindjárt az én hajamat is, aztán kiderült, hogy zavarba jött, és a következőt tudta mondani: "Ahh... My wife is so annoying." Most nem azért... Egy idegen országban állnak egy metróállomáson, ahol egyébként én, mint "őslakos" is tévedtem már el, és akkor ordít a feleségével, mert annak más véleménye van egy kérdésről, sőt meg is üti? Egyébként a Hősök terére igyekeztek, elmeséltem nekik, hogyan érik el a kismetrót, amire a pasi egy "Ahh, very good" után karon ragadta a feleségét, elvonszolta, és láthatólag folytatta az alázást, csak halkabban.
Hát ez milyen megalázó. Ilyet még életemben nem láttam, és nem is szeretnék többet. Viszont anyus vonásnak ítélem meg, hogy odamentem hozzájuk, mert anyu ilyen, hogy odamegy egy konfliktus közepén segítséget felajánlani. Mondjuk ő közben nem fél, ez jelentős különbség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése