A hét első felének krónikája
Hétfőn visszavittük a kutyát ahhoz a másik orvoshoz, ahol ügyeleten voltunk. Kiderült, hogy nagyon jól van, de azért majd ha legközelebb megyünk, írnak neki szívgyógyszert, addig is szedjen antibiotikumot az orra miatt. Nem megyünk többet, van saját orvosunk, és az antibiotikumot sem adjuk már neki, mert szegénynek hasmenése lett tőle, és mikor megkérdeztük telefonon a saját orvost, hogy mi legyen, ő azt javasolta, hagyjuk az egészet a francba. Hagytuk, és azóta a kutya jól van.
Tegnap egész nap vásároltunk, most már teljesen berendezett akváriumunk van, de sajnos ez egy neonhal életébe került. Itthon Tomi főzött spenótot. Én a magam részéről világ életemben utáltam a spenótot, de úgy vagyok vele, hogy tipikus gyerekeknek való kaja ez, úgyhogy nem árt leküzdeni az undort jó előre, ha a saját gyerekemnek majd hitelesen akarom népszerűsíteni. Ugyanez áll a banánra, de annak a gondolatától is elfog a hányinger, hát még ha megcsap a szaga... brr... Pedig azzal is kezdeni kell valamit. Mindenesetre az is nagy lépés, hogy képes voltam spenótot enni két napig, és hát ugye egyelőre nem sietek sehová.
Tomi lekapcsolt a minden nap tornázásról, ami miatt először kicsit szomorú voltam, aztán rájöttem, hogy a hullahoppozás nem számít mozgásnak, de olyan, mintha mozgás lenne, úgyhogy a pihenőnapokon fél órát fogok vele tekerni. Vagy elmegyek korizni, csak az tegnap esélytelen volt. Holnap még lehet, hogy meglépem, majd meglátjuk, hogy érzem magam estefelé. Egyébként úgy látom, fogyok, viszont most még durvábban puffaszt a kaja. Kicsit idegesít, hogy akármit egyek is, utána hosszú órákig úgy nézek ki, mint a kisgömböc. (Tomi meg is jegyezte, hogy talán nem is kiscica vagyok, hanem gömbhal, de nem vertem meg :) )
Gyönyörűen esik a hó megint, Csillebérc és a Normafa csodaszép, vágyni kezdtem rá, hogy hétvégén elmenjünk oda csúszkálni kicsit. Arra gondoltam, mehetnénk a kutyával, aki ugyan nem csúszkálna, de felváltva vigyázhatnánk rá illetve sétálgathatnánk vele, míg a másik csúszik. Aztán ehetnénk túrós rétest... Hmm, de szép is lenne :) És örülök, hogy visszajött a tél, annak meg még jobban, hogy hóval érkezett, mert én február végéig telet akarok. Ellenben március közepén-végén már nem fogok örülni a nyakig érő hónak, ha esetleg addig megmarad, mert a tavasz viszont legyen tavasz. Egyébként a kutyám már most is azt gondolja, hogy tavasz van, így történhetett, hogy tegnap öt perc vakarászással egy kölyökkutyányi szőrt fésültem ki belőle, aztán Tomi anyukája még egyszer ugyanennyit este. Aztán meg fázik a szerencsétlen séta közben. Valamint kihajt a nárciszom is, amit tavaly kaptam a szülinapomra, mindegyik hagyma hajtásokat hoz, ez is jelzi a tavasz közeledtét, még ha itt a 20-22 fokos lakásban illúzió is a tavasz.
Mostanában sokat gondolok a szteppre, és álmodtam is már vele, úgyhogy megnéztem blackbirdék honlapját, de nincs megfelelő időpontjuk erre a félévre. Aztán megnéztem Catherine Gallagher honlapját, és az ő időpontjai sem jók. Aztán Tomival beszélgettünk erről, és kiderült, hogy tulajdonképpen csak ellenérvek vannak a sztepp ellen. Maga az edzés nem drága, de kell egy heavy cipő, ami 30 ezer körül mozog, plusz előbb-utóbb nem jó a tornapapucs, helyette soft cipő kéne, ami még 10-15, az meg úgy már azért nagy kiadás. Könnyű megsérülni ebben a sportban, például tudok olyat, aki egy sima otthoni gyakorlás során eltörte a bokáját. Nekem a sípcsontommal volt bajom, míg jártam táncolni, és a bokám sem nagyon bírta a megpróbáltatásokat: annyira kilazult, hogy csak a harmadikról kellett lesétálnom a földszintre, és közben akár kétszer is ki tudott fordulni, ami eléggé fájdalmas, és ha épp egy kutyát cipelek, akkor még veszélyes is. És láttam olyan figurákat versenyre készülők koreográfiájában, amik meg egyértelműen bokatörést tudnak okozni. Szóval erről lemondtam, de szerintem még sokáig fogom sajnálni, eléggé vágyom rá. Pótcselekvésként jelentkeztem egy pilates oktató bloggerina pilates tanfolyamára, ami február minden péntekén lesz. Kezdőnek minősítettem magam, mert bár legalább négyszer voltam már ilyen órán másnál, plusz DVD-m is van, amit időnként végigcsinálok, azért csak mondja el részletesen, mit miért hogyan csinálunk. Nem tudom, akar-e majd márciusban is tanfolyamot, most egyelőre örülök ennek. Különösen azért, mert novemberben hirdette meg, másnap már írta, hogy az egyik csoport betelt (12 főt enged egy csoportba), úgyhogy az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem kezdőnek, mondván, ha nem is az telt be esetleg másnapra, azóta eltelt két hónap, nem lesz már hely. Aztán másnap már írt is, hogy köszöni a jelentkezést, február 4-én találkozunk, és addig még küldi a hasznos infókat a pilates óra menetéről :)
Holnaptól pedig indul a mókuskerék. Kiszámoltam, és összesen 20 órám lesz hetente ebben a félévben, ami már csak 2 (vagy csak 1?) órára van a teljes állástól. Az újonnan induló csoportoknál ismétlés lesz az első héten, a többinél meg haladunk tovább. Úgy érzem, könnyen vissza tudok majd rázódni, csak a hajnali kelés lesz pokoli eleinte, és jó lenne, ha nem ütné ki a szoros napirend a tornát. Majd nagyon igyekszem. Már egy hónapja csinálom, és eddig csak egy durvább hányinger meg két korai lefekvés állta útját, ráadásul eddig minden nap csináltam. Hátha eléggé hozzászoktam már, hogy végleg megmaradjon. Pluszban motiválom magam egy új Cindy Crawford DVD-vel, ami a youtube-ra felkerült részlet alapján kicsit keményebb, mint a régi, és egy pilates DVD-vel, hogy akkor is lehessen csinálni, ha éppen se február, se péntek nincs. Cindy Crawfordot egyébként egy román pasi edzi, neve Radu, és elég erős akcentussal beszél a régebbi DVD-n.
Volt is két szó, amit az istennek sem értettem, mikor mondta: bridin, majd kb. egy perc múlva bridá. A bemelegítésnél. Karemelésnél. Elég sokszor végigcsináltam a DVD-t, mire tegnapelőtt leesett a húszfilléres: breathe in és breathe out a megfejtés.
Most pedig megyek nyomtatni a holnap reggeli órához. Mindenki szurkoljon, hogy ne nagyon húzzam fel magam - délután majdnem felrobbantam, mert nem volt hajlandó rendesen működni a nyomtató.
Tegnap egész nap vásároltunk, most már teljesen berendezett akváriumunk van, de sajnos ez egy neonhal életébe került. Itthon Tomi főzött spenótot. Én a magam részéről világ életemben utáltam a spenótot, de úgy vagyok vele, hogy tipikus gyerekeknek való kaja ez, úgyhogy nem árt leküzdeni az undort jó előre, ha a saját gyerekemnek majd hitelesen akarom népszerűsíteni. Ugyanez áll a banánra, de annak a gondolatától is elfog a hányinger, hát még ha megcsap a szaga... brr... Pedig azzal is kezdeni kell valamit. Mindenesetre az is nagy lépés, hogy képes voltam spenótot enni két napig, és hát ugye egyelőre nem sietek sehová.
Tomi lekapcsolt a minden nap tornázásról, ami miatt először kicsit szomorú voltam, aztán rájöttem, hogy a hullahoppozás nem számít mozgásnak, de olyan, mintha mozgás lenne, úgyhogy a pihenőnapokon fél órát fogok vele tekerni. Vagy elmegyek korizni, csak az tegnap esélytelen volt. Holnap még lehet, hogy meglépem, majd meglátjuk, hogy érzem magam estefelé. Egyébként úgy látom, fogyok, viszont most még durvábban puffaszt a kaja. Kicsit idegesít, hogy akármit egyek is, utána hosszú órákig úgy nézek ki, mint a kisgömböc. (Tomi meg is jegyezte, hogy talán nem is kiscica vagyok, hanem gömbhal, de nem vertem meg :) )
Gyönyörűen esik a hó megint, Csillebérc és a Normafa csodaszép, vágyni kezdtem rá, hogy hétvégén elmenjünk oda csúszkálni kicsit. Arra gondoltam, mehetnénk a kutyával, aki ugyan nem csúszkálna, de felváltva vigyázhatnánk rá illetve sétálgathatnánk vele, míg a másik csúszik. Aztán ehetnénk túrós rétest... Hmm, de szép is lenne :) És örülök, hogy visszajött a tél, annak meg még jobban, hogy hóval érkezett, mert én február végéig telet akarok. Ellenben március közepén-végén már nem fogok örülni a nyakig érő hónak, ha esetleg addig megmarad, mert a tavasz viszont legyen tavasz. Egyébként a kutyám már most is azt gondolja, hogy tavasz van, így történhetett, hogy tegnap öt perc vakarászással egy kölyökkutyányi szőrt fésültem ki belőle, aztán Tomi anyukája még egyszer ugyanennyit este. Aztán meg fázik a szerencsétlen séta közben. Valamint kihajt a nárciszom is, amit tavaly kaptam a szülinapomra, mindegyik hagyma hajtásokat hoz, ez is jelzi a tavasz közeledtét, még ha itt a 20-22 fokos lakásban illúzió is a tavasz.
Mostanában sokat gondolok a szteppre, és álmodtam is már vele, úgyhogy megnéztem blackbirdék honlapját, de nincs megfelelő időpontjuk erre a félévre. Aztán megnéztem Catherine Gallagher honlapját, és az ő időpontjai sem jók. Aztán Tomival beszélgettünk erről, és kiderült, hogy tulajdonképpen csak ellenérvek vannak a sztepp ellen. Maga az edzés nem drága, de kell egy heavy cipő, ami 30 ezer körül mozog, plusz előbb-utóbb nem jó a tornapapucs, helyette soft cipő kéne, ami még 10-15, az meg úgy már azért nagy kiadás. Könnyű megsérülni ebben a sportban, például tudok olyat, aki egy sima otthoni gyakorlás során eltörte a bokáját. Nekem a sípcsontommal volt bajom, míg jártam táncolni, és a bokám sem nagyon bírta a megpróbáltatásokat: annyira kilazult, hogy csak a harmadikról kellett lesétálnom a földszintre, és közben akár kétszer is ki tudott fordulni, ami eléggé fájdalmas, és ha épp egy kutyát cipelek, akkor még veszélyes is. És láttam olyan figurákat versenyre készülők koreográfiájában, amik meg egyértelműen bokatörést tudnak okozni. Szóval erről lemondtam, de szerintem még sokáig fogom sajnálni, eléggé vágyom rá. Pótcselekvésként jelentkeztem egy pilates oktató bloggerina pilates tanfolyamára, ami február minden péntekén lesz. Kezdőnek minősítettem magam, mert bár legalább négyszer voltam már ilyen órán másnál, plusz DVD-m is van, amit időnként végigcsinálok, azért csak mondja el részletesen, mit miért hogyan csinálunk. Nem tudom, akar-e majd márciusban is tanfolyamot, most egyelőre örülök ennek. Különösen azért, mert novemberben hirdette meg, másnap már írta, hogy az egyik csoport betelt (12 főt enged egy csoportba), úgyhogy az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem kezdőnek, mondván, ha nem is az telt be esetleg másnapra, azóta eltelt két hónap, nem lesz már hely. Aztán másnap már írt is, hogy köszöni a jelentkezést, február 4-én találkozunk, és addig még küldi a hasznos infókat a pilates óra menetéről :)
Holnaptól pedig indul a mókuskerék. Kiszámoltam, és összesen 20 órám lesz hetente ebben a félévben, ami már csak 2 (vagy csak 1?) órára van a teljes állástól. Az újonnan induló csoportoknál ismétlés lesz az első héten, a többinél meg haladunk tovább. Úgy érzem, könnyen vissza tudok majd rázódni, csak a hajnali kelés lesz pokoli eleinte, és jó lenne, ha nem ütné ki a szoros napirend a tornát. Majd nagyon igyekszem. Már egy hónapja csinálom, és eddig csak egy durvább hányinger meg két korai lefekvés állta útját, ráadásul eddig minden nap csináltam. Hátha eléggé hozzászoktam már, hogy végleg megmaradjon. Pluszban motiválom magam egy új Cindy Crawford DVD-vel, ami a youtube-ra felkerült részlet alapján kicsit keményebb, mint a régi, és egy pilates DVD-vel, hogy akkor is lehessen csinálni, ha éppen se február, se péntek nincs. Cindy Crawfordot egyébként egy román pasi edzi, neve Radu, és elég erős akcentussal beszél a régebbi DVD-n.
Volt is két szó, amit az istennek sem értettem, mikor mondta: bridin, majd kb. egy perc múlva bridá. A bemelegítésnél. Karemelésnél. Elég sokszor végigcsináltam a DVD-t, mire tegnapelőtt leesett a húszfilléres: breathe in és breathe out a megfejtés.
Most pedig megyek nyomtatni a holnap reggeli órához. Mindenki szurkoljon, hogy ne nagyon húzzam fel magam - délután majdnem felrobbantam, mert nem volt hajlandó rendesen működni a nyomtató.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése