Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
És ha szólnátok Gipsz Jakabnak, hogy "öreg, nálunk vannak a számláid, fizesd már be őket"?
VálaszTörlésMinden alkalommal átdobjuk az ő ládájába, csak baromira dühít, hogy nem lehet elolvasni a 36-os betűmérettel kiírt tájékoztatót, és még az sem segített, hogy egyszer rajtakaptam action közben, és szóban elmondtam neki a kiírás tartalmát, majd megmutattam, hová kell dobni Gipsz Jakab számláit. De semmi hatás. Minden telefonszámláját mi kapjuk. Ennyire nyomi nem lehet a postásunk. Hihetetlen.
VálaszTörlés