Ígértem egy harmadik részt, most következik. Flóra szereti gyakorolni a suliban tanultakat, és amióta reggelenként nem az iskolabusz viszi, hanem én, út közben játszhat tanulást a telefonomon. Ha valakinek hasznos lehet, a wordwall.net például szuper oldal, mindenféle témában ezer és ezerféle feladatot találni. Flóra nagyon szereti a szorzótáblát, ahhoz van labirintusos játék, én meg az óráimon használom, angolból és németből is király. Azon a márciusi reggelen is épp mobilon szorzótáblázott a hölgy. Eggyel a megálló k előtt kezdtem el mondani, hogy kérem a telefont, mindjárt leszállunk, de mivel ez a játék ügyességi és gyorsasági is, nem volt könnyű megválni tőle. Olyannyira, hogy már állt a metró, amikor kikaptam a kezéből a telefont, hogy gyorsan le tudjunk ugrani. Épp felléptünk a mozgólépcsőre, amikor felkiáltott a gyerek: - Hol van a táskám? Gyorsan ránéztem a hátára, majd a kezemre, de nem nyertem. Nem vettem észre, hogy kibújt a pántból, sosem szokott. Ekkor visszafordultunk, é...
És ha szólnátok Gipsz Jakabnak, hogy "öreg, nálunk vannak a számláid, fizesd már be őket"?
VálaszTörlésMinden alkalommal átdobjuk az ő ládájába, csak baromira dühít, hogy nem lehet elolvasni a 36-os betűmérettel kiírt tájékoztatót, és még az sem segített, hogy egyszer rajtakaptam action közben, és szóban elmondtam neki a kiírás tartalmát, majd megmutattam, hová kell dobni Gipsz Jakab számláit. De semmi hatás. Minden telefonszámláját mi kapjuk. Ennyire nyomi nem lehet a postásunk. Hihetetlen.
VálaszTörlés