J.M. Barrie: Peter Pan in Kensington Gardens



A Pán Péter előtt játszódik, angolul úgy hívják az ilyet, hogy presequel, magyarul meg, gondolom, az előzmény a legjobb szó rá. Mindössze 80 oldal, nem egy hosszú valami, egy délután alatt elolvasható, már ha valaki szívesen olvas angolul, magyarul ugyanis ez a könyv nem létezik.

Először a Kensington Gardenst mutatja be a mesélő, egyébként még térkép is van hozzá. A parkban tündérek és manók laknak, akik nappal elbújnak, esetleg virágnak álcázzák magukat. Kapuzárás után aztán előbújnak és bált rendeznek. A parkban ragadt embereket a királynő színe elé hurcolják, aki megbünteti őket.

A történet szerint minden gyerek madár volt egyszer, tudott repülni, értette minden madár nyelvét, aztán a madarak királya elküldte egy anyukához gyereknek. Ezután lassanként elfelejtették, hogyan kell repülni és mit jelent a madarak beszéde. Pán Péter is elkerül egy anyukához gyereknek, de megijeszti, amikor a szülők arról beszélnek, hogy egyszer iskolába jár majd, később pedig nyakkendős hivatalnok lesz belőle, ezért aztán egy óvatlan pillanatban kirepül az ablakon. Elhatározza, hogy sosem nő fel, és a parkban telepedik le, a madarak között él. Később átköltözik a tündérekhez, akik megengedik neki, hogy meglátogassa az édesanyját. Hazarepül, és bár látja, hogy az anyukája nagyon szomorú miatta, mégsem marad otthon, mert el szeretne búcsúzni minden parkbeli barátjától. Visszatér a parkba, aztán újra hazarepül, de nagy bánatára az ablakot már zárva találja, az édesanyja pedig egy másik kisfiút dajkál. Péter nagyon elkeseredik, visszaköltözik a tündérek közé, és a zárás után a parkban ragadt gyerekekről gondoskodik éjszakánként, vagy ha meghalnak a nagy hidegben, eltemeti őket. És sosem nő fel, mindig néhány hónapos marad, akkor is, amikor édesanyja új kisfia már felnőtt férfi. Egy folytonossági problémát találtam: nem derül ki, hogyan kerül el Pán Péter a parkból Sohaországba.

Ebben a könyvben is vannak ironikus-vicces odaszúrások és kikacsintások, amik a felnőtteknek szólnak, de jóval kevesebb, mint a Pán Péterben. Azért választottam egy kedvenc idézetet, ez pedig a következő: "Shelley was a young genteman and as grownup as he need ever expect to be. He was a poet; and they are never exactly grown-up." (Magyarul kb.: Shelley éppen annyira volt felnőtt, amennyire azt bárki is elvárhatta tőle. Költő volt, és a költők sosem nőnek fel igazán.)

Jóval komolyabb hangvételű mű, mint a Pán Péter, legalábbis a második fele. Ez utóbbihoz viszonyítottam az értékeléskor, ezért négy pontot kapott a lehetséges ötből.

Pán Péternek szobra is van a Kensington Gardensben, ez ugyanis egy létező hely. A szobor így néz ki:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk