G. B. Shaw: Pygmalion
1913-ban íródott, először Bécsben, majd Londonban mutatták be. Ez utóbbi változatban Elizát Shaw plátói szerelme, Mrs. Patrick Campbell, Higginst Herbert Tree alakította.
A darab Shaw saját bevallása szerint a fonetikáról szól, engem ez meglep. Gondolom, mindenki ismeri a történet Audrey Hepburn-féle változatát, de azért pár szóban elmesélem. Adott Eliza Doolittle, a virágáruslány, aki a legalja akcentusban beszéli saját anyanyelvét. Adott Henry Higgins professzor, akinek munkája és hobbija a fonetika, és azt állítja, akármelyik alja lányból, még Elizából is hercegnőt tud faragni hat hónap alatt. Ebben partnere Pickering ezredes, akinek a fonetika szintén mániája, és aki fogadást köt Higginsszel: ha sikerül a kísérlet, akkor minden járulékos költség őt terheli, Higgins és Eliza számára ingyen volt a móka. Higgins faragatlan, nem törődik senkivel és semmivel, csak saját maga érdekli. Pickering ehhez képest képes emberi érzelmek kimutatására, és képes emberszámba venni Elizát is. A hat hónap leteltével Elizát elviszik a követségi bálra, ahol mindenki elámul, ki lehet ez a finom úrihölgy, és egy idétlen magyar, bizonyos Nepomuk kijelenti, hiába tesz úgy a lány, mintha nem tudna magyarul, ő bizony egy magyar hercegnő. Higgins és Pickering mája hízik a büszkeségtől, nem győzik dicsérni egymás zsenialitását, csak Elizáról feledkeznek meg, akinek köszönhetik a diadalt. Egy komoly, nagy veszekedés után Eliza otthagyja Higginst, és nem is lehet már meggyőzni arról, hogy költözzön vissza, inkább hozzámegy a fiatal és bohó Freddyhez. Ez utóbbi a darabból nem derül ki, ott Eliza csak hajtogatja, hogy így fog tenni, de az eredeti kiadásban volt egy utószó, amiben Shaw egyértelműen azt mondta, hogy Eliza meg is teszi. Az író célja ezzel az volt, hogy bemutassa, a társadalmi korlátokat nem lehet csak úgy eltüntetni, akkor sem, ha a virágáruslány megtanul szépen beszélni.
Amikor olvasni kezdtem, a második oldalon azonnal frászt kaptam, hogy nem fogom tudni elolvasni, ugyanis félig átírással, félig fonetikusan szerepelnek Eliza első szavai, és őszintén szólva bizony a felét sem tudtam megfejteni. De mindjárt az első megszólalás végén ott áll zárójelben, hogy nem akar ő (mármint Shaw) kiszúrni senkivel, tudja, hogy annak, aki nem Londonban él, ez az írásmód teljességgel érthetetlen, ezért innentől kezdve normálisan fogja írni Eliza szavait, ez csak egy kis ízelítő volt, hogy mégis el lehessen képzelni, hogyan is beszél szegény. Megnyugodtam. Egyébként ahol nem értelemzavaró, ott nem használ aposztrófot, mert szerinte az fölösleges rondaság. Ez ugyan meglepett, de szerencsére az érthetőséget nem befolyásolta.
Nekem van a darabban egy kedvenc jelenetem, amikor Higgins elmeséli Elizának a kísérlet lényegét.
“Eliza: youre to live here for the next six months, learning how to speak beautifully, like a lady in a florist’s shop. If youre good and do whatever youre told, you shall sleep in a proper bedroom, and have lots to eat, and money to buy chocolates and take rides in taxis. If youre naughty and idle you will sleep in the back kitchen among the black beetles, and will be walloped by Mrs Pearce with a broomstick. At the end of six months you shall go to Buckingham Palace in a carriage, beautifully dressed. If the King finds out youre not a lady, you will be taken by the police to the Tower of London, where your head will be cut off as a warning to other presumptuous flower girls. If youre not found out, you shall have a present of seven-and-sixpence to start life with as a lady in a shop. If you refuse this offer you will be a most ungrateful wicked girl; and the angels will weep for you.” (Magyarul kb.: Eliza, hat hónapig fog itt élni, megtanul szépen beszélni, akár egy virágboltos kisasszony. Ha jó lesz és teszi, amit mondok, igazi hálószobában alhat, eleget ehet, és pénzt is kap, amiből csokoládét vehet vagy taxin utazhat. Ha rossz lesz és lusta, a hátsó konyhában alszik a svábbogarak között, és Mrs Pearce elnáspángolja a seprűvel. A hatodik hónap végén kocsin megy a Buckingham Palotába gyönyörű ruhában. Ha a király leleplezi, hogy maga nem úrihölgy, a rendőrség a Towerbe viszi, és ott lefejezik, figyelmeztetésül minden vakmerő virágáruslánynak. Ha nem leplezik le, kap 76 pennyt (?), amiből új életet kezdhet boltoskisasszonyként. Ha visszautasítja az ajánlatot, hálátlan, gonosz lány, és az angyalok megsiratják.)
Kész, ezen hangosan röhögtem percekig, és még meg is kedveltem Higginst. Hogy valakinek ilyen szövege legyen… Shaw-ról nem is beszélve, aki ilyet ki tud találni.
A színdarabot 1938-ban aztán megfilmesítették Pygmalion címmel, a főszereplők Leslie Howard (magyar szülők gyermeke) és Wendy Hiller voltak. A női főszereplőt egyébként Shaw maga választotta. Megnéztem a filmet, és nagyon sok eltérés nincs közte meg az eredeti között. És hiába írja a wikipedia, hogy Leslie Howard középszerű színész volt, és csak a szép kiejtése miatt kapták fel, nekem tetszik a játéka, például a fent idézett monológot is gyönyörűen adta elő. Most már azt is értem, miért tették fel azt a kérdést Shaw-nak, hogy nem bosszantja-e, hogy a filmváltozatban nem hagyja el Higginst Eliza, és miért válaszolta Shaw, hogy elvarratlan marad az a szál, ezért nincs oka bosszankodásra. Hát azért kérdezték, mert ez a film már úgy végződik, ahogy aztán Lerner darabja: Eliza visszamegy, beköszön azzal a sorával, hogy "I washed my face and hands afore I came here, I did", mire Higgins arcán hatalmas öröm után nagy komolyság jelenik meg, és azt kérdezi: "Eliza, where the devil are my slippers?" Szerintem ez annyira jó befejezés, és egészen eddig azt hittem, hogy Lerner fejéből pattant ki. A youtube-on elérhető az egész film, kb. 90 perc, megéri megnézni.
A darab Shaw saját bevallása szerint a fonetikáról szól, engem ez meglep. Gondolom, mindenki ismeri a történet Audrey Hepburn-féle változatát, de azért pár szóban elmesélem. Adott Eliza Doolittle, a virágáruslány, aki a legalja akcentusban beszéli saját anyanyelvét. Adott Henry Higgins professzor, akinek munkája és hobbija a fonetika, és azt állítja, akármelyik alja lányból, még Elizából is hercegnőt tud faragni hat hónap alatt. Ebben partnere Pickering ezredes, akinek a fonetika szintén mániája, és aki fogadást köt Higginsszel: ha sikerül a kísérlet, akkor minden járulékos költség őt terheli, Higgins és Eliza számára ingyen volt a móka. Higgins faragatlan, nem törődik senkivel és semmivel, csak saját maga érdekli. Pickering ehhez képest képes emberi érzelmek kimutatására, és képes emberszámba venni Elizát is. A hat hónap leteltével Elizát elviszik a követségi bálra, ahol mindenki elámul, ki lehet ez a finom úrihölgy, és egy idétlen magyar, bizonyos Nepomuk kijelenti, hiába tesz úgy a lány, mintha nem tudna magyarul, ő bizony egy magyar hercegnő. Higgins és Pickering mája hízik a büszkeségtől, nem győzik dicsérni egymás zsenialitását, csak Elizáról feledkeznek meg, akinek köszönhetik a diadalt. Egy komoly, nagy veszekedés után Eliza otthagyja Higginst, és nem is lehet már meggyőzni arról, hogy költözzön vissza, inkább hozzámegy a fiatal és bohó Freddyhez. Ez utóbbi a darabból nem derül ki, ott Eliza csak hajtogatja, hogy így fog tenni, de az eredeti kiadásban volt egy utószó, amiben Shaw egyértelműen azt mondta, hogy Eliza meg is teszi. Az író célja ezzel az volt, hogy bemutassa, a társadalmi korlátokat nem lehet csak úgy eltüntetni, akkor sem, ha a virágáruslány megtanul szépen beszélni.
Amikor olvasni kezdtem, a második oldalon azonnal frászt kaptam, hogy nem fogom tudni elolvasni, ugyanis félig átírással, félig fonetikusan szerepelnek Eliza első szavai, és őszintén szólva bizony a felét sem tudtam megfejteni. De mindjárt az első megszólalás végén ott áll zárójelben, hogy nem akar ő (mármint Shaw) kiszúrni senkivel, tudja, hogy annak, aki nem Londonban él, ez az írásmód teljességgel érthetetlen, ezért innentől kezdve normálisan fogja írni Eliza szavait, ez csak egy kis ízelítő volt, hogy mégis el lehessen képzelni, hogyan is beszél szegény. Megnyugodtam. Egyébként ahol nem értelemzavaró, ott nem használ aposztrófot, mert szerinte az fölösleges rondaság. Ez ugyan meglepett, de szerencsére az érthetőséget nem befolyásolta.
Nekem van a darabban egy kedvenc jelenetem, amikor Higgins elmeséli Elizának a kísérlet lényegét.
“Eliza: youre to live here for the next six months, learning how to speak beautifully, like a lady in a florist’s shop. If youre good and do whatever youre told, you shall sleep in a proper bedroom, and have lots to eat, and money to buy chocolates and take rides in taxis. If youre naughty and idle you will sleep in the back kitchen among the black beetles, and will be walloped by Mrs Pearce with a broomstick. At the end of six months you shall go to Buckingham Palace in a carriage, beautifully dressed. If the King finds out youre not a lady, you will be taken by the police to the Tower of London, where your head will be cut off as a warning to other presumptuous flower girls. If youre not found out, you shall have a present of seven-and-sixpence to start life with as a lady in a shop. If you refuse this offer you will be a most ungrateful wicked girl; and the angels will weep for you.” (Magyarul kb.: Eliza, hat hónapig fog itt élni, megtanul szépen beszélni, akár egy virágboltos kisasszony. Ha jó lesz és teszi, amit mondok, igazi hálószobában alhat, eleget ehet, és pénzt is kap, amiből csokoládét vehet vagy taxin utazhat. Ha rossz lesz és lusta, a hátsó konyhában alszik a svábbogarak között, és Mrs Pearce elnáspángolja a seprűvel. A hatodik hónap végén kocsin megy a Buckingham Palotába gyönyörű ruhában. Ha a király leleplezi, hogy maga nem úrihölgy, a rendőrség a Towerbe viszi, és ott lefejezik, figyelmeztetésül minden vakmerő virágáruslánynak. Ha nem leplezik le, kap 76 pennyt (?), amiből új életet kezdhet boltoskisasszonyként. Ha visszautasítja az ajánlatot, hálátlan, gonosz lány, és az angyalok megsiratják.)
Kész, ezen hangosan röhögtem percekig, és még meg is kedveltem Higginst. Hogy valakinek ilyen szövege legyen… Shaw-ról nem is beszélve, aki ilyet ki tud találni.
A színdarabot 1938-ban aztán megfilmesítették Pygmalion címmel, a főszereplők Leslie Howard (magyar szülők gyermeke) és Wendy Hiller voltak. A női főszereplőt egyébként Shaw maga választotta. Megnéztem a filmet, és nagyon sok eltérés nincs közte meg az eredeti között. És hiába írja a wikipedia, hogy Leslie Howard középszerű színész volt, és csak a szép kiejtése miatt kapták fel, nekem tetszik a játéka, például a fent idézett monológot is gyönyörűen adta elő. Most már azt is értem, miért tették fel azt a kérdést Shaw-nak, hogy nem bosszantja-e, hogy a filmváltozatban nem hagyja el Higginst Eliza, és miért válaszolta Shaw, hogy elvarratlan marad az a szál, ezért nincs oka bosszankodásra. Hát azért kérdezték, mert ez a film már úgy végződik, ahogy aztán Lerner darabja: Eliza visszamegy, beköszön azzal a sorával, hogy "I washed my face and hands afore I came here, I did", mire Higgins arcán hatalmas öröm után nagy komolyság jelenik meg, és azt kérdezi: "Eliza, where the devil are my slippers?" Szerintem ez annyira jó befejezés, és egészen eddig azt hittem, hogy Lerner fejéből pattant ki. A youtube-on elérhető az egész film, kb. 90 perc, megéri megnézni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése