LizaGazdija

"Arra gondoltam, hogy kéne nyerni anyunak Abra.... Abra...." "Nem, szerintem anyunak nem kell abrak." (Itt a földre rogytam, és öt percig visítva röhögtem. A kutya nem győzött csodálkozni. Tomi szintúgy. Amúgy ABBA-koncertjegy.)   "Kistófkám, átetted a nomál módot is?" (by Tomi, de úgy igazán in situ volt vicces :D)

25-én voltunk Tomi anyukájánál, aztán otthon karácsonyoztunk Nagyiékkal és Gabiékkal. Sok szépet kapott mindenki :) Én a magam részéről Gabiéktól sk falitükröt (a kerete sk....), sk vázát (sk rajta a festés, csodaszép), szép fülbevalót, Nagyiéktól meg láncot és Tomival felesben botmixert. Gabiék tőlünk szerencsét hozó (felfelé álló ormányú) kiselefántot meg csokit, Nagyiék pedig sk karácsonyi manót gömbben. Aztán 26-án megint mentünk haza, és ott megint karácsonyoztunk Katáékkal. Anyuéktól kaptam szép könyvet (a történelmi Mo. legszebb helyeiről - sokat már láttam, sokat még kéne látni), sk karkötőt meg fülbevalót, sk mackót, sk fényképalbumot, amiben mindenkiről van kép, aki csak számít :), Katáéktól pedig egy szép fényképgyűjteményt kaptunk Tomival (sk), amiben sok-sok aranyos kép van Bencéről, aki már olyan nagyfiú, hogyha fogjuk a kezét, már szinte fénysebességgel fut. Kis drágám :)   27-én lementünk Hortobágyra. Anyuékkal meg Katával és Bencével. A két fiú meg itthon maradt vigyáz

Majd holnap bővebben. Vagy valamikor. Most aludni kéne inkább. De egy vicceset azért megosztanék a közzel:   "Mondtam már, hogy nem vagyok szenilis?" :)

Ez az első közös karácsonyunk a közös otthonunkban. Nagyon szép, jól siekrült :) Biztos bután hangzik, de örülök neki, hogy sikerült szülők nélkül karácsonyt varázsolni. Renddel, ünnepi menüvel, mindennel. :)   Járt nálunk a Jézuska. Olyan jókat hozott :) Az Este c. filmet dvd-n, amit már másfél éve nagyon szerettem volna, de sosem vettem rá magam, hogy megszerezzem. Hát, valaki más megtette :) (L) Ezen kívül kaptam Karácsonyi ötletek Bibliáját sok szép ötlettel, valamint egy óóóóriási Toffifeet :) Ja, és mindez Disney Fairies papírba csomagolva (egészen egy héttel ezelőttig nem tudtam, hogy ez egy mese, csak a figurákat láttam itt-ott, és szerintem szépek). Amúgy ilyen az, amikor valaki figyel a másikra. Akár egyetlen félmondatot is megjegyez, és emlékszik rá még fél évig, és vissza is utal rá, pedig egyik félmondat olyan, mint a másik. Szeretlek (L)   Ünnepi vacsora is volt. És van gyönyörű karácsonyfánk is, amit együtt díszítettünk. És van műhóval készült dísz majdnem minden ablakun

Ötödik napirendi pont is megvan. Ami ráért volna egészen 25-én estig. Hurrá :)

A mára előirányzott program 4/5-énél járok/járunk, és még nem tuti, hogy nem lesz meg az ötödik pont. Tehát bevásároltunk a karácsonyi vacsorához (halászlé, húsleves, sült csirke rizzsel, székelykáposzta, ez utóbbit Tomi anyukájától kaptuk), ismét gyártottam egy adag amerikai csokis sütit, és ezúttal amerikai csokis süti lett belőle, valamint elkészült két ajándék. Mára még egy ajándék van tervben, lehet, hogy el is kezdjük. És esetleg be is fejezzük :P De ha erre csak holnap este vagy holnapután vagy azután kerül sor, akkor sincsen semmi. Tomi halad a galériával, ez is jó hír. Holnap a kocsit elviszi szerelőhöz, mert elszállt a kuplung, én meg titkos küldetést hajtok végre, ráérő szabadidőmben pedig viszek sütit anyuéknak.   A VDSZSZ nem szereti a haragos embereket, ezért éjféltől újra van vonat. De nem ezért nem kell buszoznom Hortobágyra, hanem azért, mert Tomin kívül Zoli sem jön le, így aztán pont beférünk a kocsiba. Annak érdekében, hogy nagyjából elférjünk, Liza itthon marad, eg

Kardomba dőlök. Teljes csőd. Talán még a második adag csokis sütiről kiderül reggel, hogy ehető, de az első adag a muffinnal együtt kuka. Jó, nem, de azt fogjuk enni karácsonyi süti helyett, és ha jön valaki, jól eldugjuk. Fene :( Tomi szerint a sütő tehet róla. Az tuti, hogy leginkább a szeméttelepen lenne a helye. De erre majd akkor gondolunk, amikor már lesz gardróbom meg könyvespolcom minden könyvemnek, és épp lesz 100 ezrünk új főzőlapra és sütőre. Addig reménykedem, hogy a karácsonyi sült csirkénket nem szenesíti. Jobb lenne a békesség...   Most pedig következzen a mai adag jó hír. Anyu teljesen spontán feljött, és így az egész délutánt együtt töltöttük :) Tomitól pedig kaptam vörös rózsát, mert már 41 hónapja vagyok neki kiscica. És a Vörösmarty téren is jártunk, ahol megállapítottuk, hogy a vásár nagyon szép, csak legalább annyira drága, úgyhogy onnan senki nem kap semmit. Pedig lettek volna ötleteim.   Ha Volánnal megyek Hortobágyra, az irányonként 1610 forintomba lesz. Oda-vi

Próbálnék sütit sütni. Muffint meg amerikai csokis sütit. Tavaly még sikerült. Vagy elfelejtettem tavaly óta, hogyan is kell ezt, vagy már tavaly sem tudtam sütni, csak szerencsém volt. Mindenesetre ég áldja a sütőnket is, mely berendezés csak súlyosbítja a helyzetet. Remélem, legalább a csokis süti ehető lesz.

Gaskó: "A kormány és a MÁV felel" a kialakult helyzetért. Nem a VDSZSZ. Ugyan. Dehogy. Hiszen a kormány és MÁV sztrájkol már egy hete. Logikus. Ki kéne rúgni mindet. Simán lehet, hogy ezek miatt az idióták miatt pl. nem fogok lejutni Hortobágyra karácsonykor, mert nem képesek dolgozni. A pénzért persze sír a szájuk, csak a munka büdös. Meg persze joguk van a sztrájkhoz. Lehetne szabályozni, hogy mondjuk évente egyszer, max. 2 napig sztrájkolgathatnak. Mindegy. Ha anyuékhoz nem férek be a kocsiba, megyek busszal, már persze ha felférek rá. Mindenesetre gratulálok Gaskónak, hogy azt bírta kisütni, hogy majd jól nem jutnak el az emberek a családjukhoz karácsonykor, mert neki olyanja van. Pfujj.

Az akcióterv természetesen bedőlt. A kora reggelt nem ajándékok beszerzésével, hanem alvással töltöttem, konkrétan nem kicsit aludtam el. A nap többi részét a város különböző pontjain töltöttem dugóban állva, bár közben azért az ajándékbeszerzés, -kiszállítás, valamint egy kis sütihez való alapanyagvásár azért belefért. Fél hétre értünk haza Tomival. Ez azt is jelenti, hogy Niki indexét kapásból nem vettem fel. Aztán az időmet este fél 7-től hajnali fél 5-ig egy kis hímezgetéssel ütöttem el, tehát se a sütés, se az esszéírás, se a fordítás-tolmácsolás nem került sorra. Jó volt ezek után 9-kor kelni, vagyis fél 10-kor, mert fél óra kemény munka volt benne, hogy ki tudtam nyitni a szemem. Aztán jöttek az Andik, és miután a hármak erejével legyőztük a sütőt, megebédeltünk és karácsonyoztunk. Egy csomó szép dolgot kaptam, pl. csikung golyókat, szélcsengőt (kék delfines, és csodaszép hangja van), sk. szótárt haladóknak az életről, valamint gyertyát és csokiiit :)   Aztán pénteken, vagyis te

Holnap: ajándékbeszerzés és -kiszállítás kora reggel Nikinek indexfelvétel sütés ajándékkészítés esszéírás fordítás, tolmácsolás Legalább unatkozni nem fogok.  

Rendkívüli módon elegem van mindenből. Az egyetemből általában, ebből a félévből, ebből a hétből, ebből a napból, ebből a rengeteg elmebeteg idiótából, akik mind szabadon futkároznak az utcán, és néha megölnek valakit. Kész. Ennyi. Elég volt.

Itt mindent lehet. Annyira jó. Lehet hetekig sztrájkolgatni, ha úgy tartja az ember úri kedve, akár 365 napból 365 napon is, ha az tetszene. És még fizetést is kapnak érte. Az utas meg fogja be. Szuper.   Itt lehet emberekre rágyújtani/rárobbantani a házukat, a nyílt utcán lelőni őket, alaptalanul, de legalábbis bizonyítékok nélkül vádaskodni. Lehet, hogy halálbüntetés kéne ide.   Megint erős késztetést érzek rá, hogy nagyon gyorsan elhúzzak egy lakatlan szigetre, ahol nem folyik a csapból is az igazságtalanság. Legjobb, hogy belépek a wiw-be, és már kapom is az arcomba a legújabb adagot, mert valami okos kiplakátolja vele az üzenőfalat. Akkor már inkább írjon körüzenetet, töltse ki a tárgy rovatot (pl. Rasszista vádaskodás, mert az jó), és már törlöm is.   Pfujj, pfujj, pfujjj.

Ma ünnepeltük Tomiékkal a névnapomat. Ettünk finom ebédet meg tortát, amin volt egy marcipánból készült kiscica :), és kaptam szép virágot, laptopnak táskát meg édes villogó miniegeret. Azzal könnyebben elvagyok, mint a tapipaddal. Főleg amikor kijelölés, aztán copy+paste. Frank házidogájánál majd' megőrültem már tőle a végén, annyiszor kattintottam mellé. Na de most már szöveget szerkeszteni is tudok könnyen, gyorsan :) Jó nekem :)   Azért is jó nekem, mert rengetegen gondoltak rám, írtak nekem, hívtak fel, és az nagyon jólesett :) Mindenkinek köszönöm :) Nem is gondoltam volna, hogy ennyi sokan lesznek :)   Még mindig kéne tanulni holnapra. Abban bízom, hogy most lefekvés előtt még átrágom magam rajta egyszer, aztán reggel felkelek hétkor, és még lesz majdnem négy órám, hogy még kétszer átnézzem. Csak ne unnám már halálosan... Nagyon jó a téma, csak így ömlesztve... Hááát...   A Velveten ma megjelent egy cikk a tíz lecikibb karácsonyi ajándék listájával. A tizedik helyen végzett

Csütörtökön kaptam ígéretet. Igazából ez az egy ígéret kettőt tartalmazott. Így szólt: "Szombaton felhívlak, és megbeszéljük, vasárnap mikor menjek."   Se telefon, se emil, se füstjel (jó, ez utóbbit nem állíthatom biztosan). Ma írtam én sms-t, hogy mi újság. Rövid lényege a válasznak: "Ne haragudj, hogy sosincs rendesen időm." Nem az a baj. A baj az ígérgetés. Meg a nem szólás, mikor kiderül, hogy mégsem jó, hiszen úgyis észre fogom venni. Mondjuk tényleg, csak hát mégis... Azt meg ebben a félévben bőven tapasztalom, hogy az embernek arra van ideje, amire akar. Pedig rólam sem lehet elmondani, hogy halálra unom magam a sok szabadidőtől.   Csak ennyit akartam.

http://index.hu/politika/bulvar/eroszak08121/  --> A megerőszakolt amerikai lányról szól. Felháborító. Tiszta szerencse, hogy vigyázunk a külföldi vendégeinkre, tényleg.   http://index.hu/politika/bulvar/brtnchr4509/  --> Az eltűnt francia lány. Nem is értem. Hogy lehet a Lánchíd közepén köddé válni? Ha látták a térfigyelő kamerák, hogy felmegy a hídra Pesten, miért nem látták, hogy beugrik a vízbe, esetleg hogy átmászik a korláton az úttestre? Hátborzongató az egész... Mindenesetre szeretném, ha nem derülne ki a végén, hogy "nomen est omen"...

Livi küldte emilben, én meg közzéteszem, mert szerintem tök jó :)   A Panda walks into a Bar, orders a sandwich, and eats it. After the last bite, he draws a gun, shoots the waiter and prepares to leave. The manager comes screaming: -What do you mean?! You shot my waiter! You didn't pay! The panda replies - I'm a panda. Look it up in a dictionary. Panda: Large, black and white asian mammal. It lives in bamboo forests, and eats shoots and leaves    

Az erre a hétre jutó hét zh-ból hármat már túléltem, már csak négy, aztán hétfőn, kedden és csütörtökön vizsga, aztán lehet gőzerővel a karácsonyra készülni, tehát pl. sütit sütögetni, ajándékot gyártani, takarítani. Már nagyon várom... Jaaa, kedd és péntek között elmegyek valamikor karácsonyi vásárba. Többe is. Minden évben vagy lemaradok róla, vagy kb. utolsó nap jut rá fél órám. Mármint azóta, amióta egyetemre kerültem. Előtte rendes névnapi program volt, hogy anyuval délelőtt kivonultunk, és szépen, nyugisan végigsétáltunk a Vörösmarty téri kirakodón. Na, pl. ez jó lesz, ha majd visszajön az életembe, bár legkorábban két év múlva esedékes. De hogy várom már :)   Benczesnél igen gáz zh-t írtam, kettes lett, végül összességében hármast adott. És leszúrt, mert szerinte négyest érdemeltem volna. Ebben egyetértünk. Tény, hogy voltak érdekes dolgok a zh-mban, de a legérdekesebb mégis a javítási mód. Nem egy olyan feladat volt, ahol nem volt elég a válaszban leírni, amit arról a kérdésről

Ma volt az előnévnapom otthon. Ott voltak Katáék is. Apu a kedvenc kajámat főzte (ananászos csirkemell), kaptam szép virágokat, nagyon jó volt az egész! Ééééés... Előnévnapomra és előkarácsonyra közösen kaptam egy laptopot is :) Nagyon csinos, okos, tök jól működik. Próbáltam használni itthon, úgyhogy neteztem rajta, szöveget is szerkesztettem, és egészen jól ment :) Ja, egyébként neve is lett, mert a hálózathoz az muszáj neki. Charlie Brown lett :) Nem tudnám megmondani, miért, ez jutott először eszembe. Lehet, hogy egyszer majd kap is egy Charlie Brownt ábrázoló matricát. De azért nem tuti.... Mindenesetre itt egy kép az eredeti Charlie Brownról :)      

Emilt kaptam egy tanítványtól. Most már sokkal jobb akedvem, mint két perce volt :)

És Tata névnapja. Ki kellene menni hozzá a temetőbe, pláne most, hogy ennyi sok ünnep van. Születésnapja, névnapja, ráadásul mindjárt itt a karácsony is. Tényleg azt kívánom, hogy bárcsak még élne. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne. Miket mondana, büszke lenne-e ránk, járna-e még a Csoma utcába, meglátogatna-e engem a Ferenc körúton, esetleg anyuékkal lakna-e már, mit szólna Tomihoz, mit szólna a világhoz, milyen öregúr lenne :)... Nagyon jó lenne tudni egy csomó dolgot, és hiányzik nekem, hogy itt legyen.   A Mikulás annyi mindent hozott, hogy egészen meglepődtem. Lehet, hogy ennyire nem is voltunk jók. Sok-sok csokink lett, mogyorónk, narancsunk, adventi kalendáriumunk, karácsonyi terítőnk, mikulásvirágunk... Lizának is lett csokija :) Örült neki. Mikor reggel levettem a Mikulás csokijának varrt szütyőkéjét, olyan izgalom lett úrrá rajta, hogy Tomi meg is jegyezte, egészen olyan, mintha értené, mi van. Hát, ez attól van, hogy érti is. Amióta nálunk van, mindig hozott neki cs

Thanks for visiting!

Tata ma lenne 78 éves. Milyen jó lenne, ha még lehetne... De sajnos már tíz éve nem ünnepelheti a születésnapját. Mindenesetre lefekvéskor gyújtok neki egy gyertyát.   Mivel tegnap december első napja volt, lecseréltem a bejárati ajtón lógó őszi díszt télire, és feltettem a kutyára a karácsonyi kendőt. Már csak karácsonyi képeket kellene alkotni az ablakokra műhóval. Aztán már csak karácsonykor díszítek.   Amúgy rossz a kedvem. James óráján két olyan csoporttárs is van, akik miatt külön öröm, hogy már csak egy alkalom van hátra, mert lassan becsavarodom tőlük. Ezen kívül a fordításon megint kiderült, hogy ki tehet egy személyben a világ minden nyomoráról, és én nem bírom elviselni azt a stílust, ahogyan ezt a tanárnő előadja. Ráadásul olyan baromságokat hoz fel érvként, hogy nem is akarom elhinni, hogy tényleg ennyire szűk látókörű. És ha ez még nem lenne elég, a kutyám is nagyon furán viselkedik. Nem tudom, mi a baja, de remélem, nem valami nagyon rossz dolog közeleg...   Hó helyett a

Uzonyiból még fél oldal. Frankból még öt. Huttererből még négy, de hozzá sem kezdtem. Szavak Jameshez kiszótárazva. Az utolsó szálig. Nem is állok olyan rosszul.   Benczesből ma megint nagyon elég lett, úgy érzem. És még fél év ugyanebből a csodából.   A ma esti Showder Klubban megint ott volt a nézőtéren ugyanaz a hisztérikus röhögésű nő, aki a múlt héten. Vagy két adást vesznek fel egymás után, vagy ez a nő odaszokott, de attól én szomorú lennék. Bár meg kell hagyni, ma kevésbé zavart aa viháncolása, mint legutóbb.   A tolmácsolás ma elmaradt. Lusta egy bagázs vagyunk. Nekem kedvem lett volna maradni és gyakorolni, csak erőm nem volt hozzá, hogy szóljak erről. Nem ártott azért az az egy óra, amit itthon töltöttem üveges szemekkel magam elé meredve félkómában, kicsit éberebb lettem tőle.   Reggel már nem a Budaörsi útra megyek, hanem a Podmaniczky utcába. Tisztára izgulok, mi lesz. Reméljük, menni fog.

I'm dreaming of a white Christmas  Just like the ones I used to know  Where the treetops glisten,  and children listen  To hear sleigh bells in the snow  II: I'm dreaming of a white Christmas  With every Christmas card I write  May your days be merry and bright  And may all your Christmases be white :II   Majd' elfelejtettem a dalszöveget. (Ez amúgy nem csoda, ma beszélni sem tudok. Semmilyen nyelven. Activityzünk Tomival. Körülírom, elmutogatom, ő meg tippelget.) Zenével együtt itt található: http://www.youtube.com/watch?v=9vPfOjAw5Z0&feature=related  --> Csodaszép, na :)        

Ma van az első adventi vasárnap. Meg lehet gyújtani egy gyertyát, és meg lehet hozzá hallgatni Bing Crosby White Christmas című számát, ami a kedvenc karácsonyi dalom. Szereztünk koszorút meg gyertyát, hát nem volt könnyű. Kb. két óra rohangálásba telt. Hihetetlen. Ma még puritán koszorúnk lesz, a zöld mohán négy darab fehér gyertya fog állni összesen. Aztán majd valahonnan akasztunk a héten fenyőágat, és szépen kicsinosítjuk a koszorút.   A kutya fázik. Nagyon. Vacog a foga, és visít is. Ennek örömére hamarosan meglepjük őt egy kabáttal. Félek, nagyon röhejes lesz benne, de lehet, hogy inkább ez, mint hogy odafagyjon nekem a járdához. Ja, és holnap meglepem egy kutyafogkefével meg egy kutyafogkrémmel, hogy nálunk is legyen neki. Rettenetesen utálja, óriási hisztiket tud rendezni egy-egy fogmosáskor, de nincs mese... Be van gyulladva az ínye, ami fáj neki, és sajnos ez a kellemetlen állapot csak a fogmosástól múlik el. Úgy fog köpködni, mint egy láma :)   Ma nagyon megkönnyebbültem, me

Jó hosszú volt, de nagyon tetszett. Délelőtt befejeztem a heti krimiadagomat Jamesre, még szótárazni kell. Ez a könyv tűnik a legütősebbnek az összes közül, és ez a leghumorosabb is. Pl. ilyen mondatok vannak benne: "Does the lieutenant know you're a closet Druid?" Hattalmas :D Amúgy Joanne Hess Holly, Jolly Murder c. könyvéről van szó, aki teheti, olvassa el. A végéért nem kezeskedem, ott még nem tartok, még kiderülhet, hogy pont olyan béna, mint az eddigi összes krimié.   Olvasás után mentem haza angolozni. Aztán németeztem is kicsit. Aztán jött a nap fénypontja: anyuval elmentünk a PeCSa-ba hastáncbemutatóra. Ha nem akarok részletekbe menni, annyit mondhatnék, hogy az első rész nem volt jó, a második viszont fenomenálisra sikerült. Mégis kénytelen vagyok részletezni. Bocs.   Táncolt a Miss Hastánc Hungary győztese (így konferálta be az a jóember, akit nemtom, honnan szalajtottak, de olvasni sem tud, meg ragozni és egyeztetni sem - ez a titulus azért hangzik hülyén, mer

Tegnap kifestettem a körmömet. Ez önmagában nem esemény, inkább az benne az érdekes, hogy ezt utoljára négy évesen követtem el. Na, az esemény volt. A lakkot akkor találtam, amikor Nagyinál voltam, és pakolásztam a fürdőszobaszekrényben. Megkérdeztem, kifesthetem-e a körmöm, ő meg mondta, hogy igen. A projekt nem aratott osztatlan sikert. Anyu például nagyon ordított, mikor meglátott. Nem tartotta védhetőnek azt az álláspontot, hogy egy négyéves kislánynak feltétlenül festett körmök kellenek. Azt meg pláne nem látta be, hogy miért pont rikító vörös körmök kellenek egy óvodásra. Az sem annyira dobta fel, hogy gyakorlatilag csuklóig állt rajtam a körömlakk. Én is nagyon kikaptam, Nagyi is. Anyu elővarázsolt valahonnan egy kesztyűt, a kezemre húzta, és úgy vitt haza. A dolog azért volt ciki, mert vagy tavasszal, vagy nyár elején esett meg az eset. Szóval nem kicsit volt melegem. Itt a körúton bementünk egy drogériába, ahol anyu vett acetonos körömlakklemosót. Itthon (akkor még itt laktunk

Elfáradtam. Készen vagyok. Utálok mindent. Az a jó hír, hogy holnap nincs Benczes, valamint elvileg már január 6-án végezhetek a vizsgákkal. Ó, de jó is lenne...   A ma reggeli angolórám egyszerűen fenomenális volt. Ez a csoport folyton edzésben tart stressz ügyében, de eddig ez a mai reggel viszi a pálmát. Odaértem fél 8-ra, ahogy kell. A bolt melletti farmerbolt bezárva, tehát csak akkor tudok bemenni, ha a kis csoportom megjelenik. Meg is jelent mind a két fő. 7:55-kor. 25 percet álltam ott a mínusz akárhányban, és hiába volt rajtam nagykabát, kapucni, kesztyű meg csizma, kockásra fagytam ennyi idő alatt. Mikor végre befutottak, fel tudtam volna már robbanni a dühtől. Megkértem őket, hogy legyenek kedvesek fél 8-ra megérkezni, mert ahhoz nagyon hideg van, hogy én miattuk fél órát ácsorogjak az utcán. Amúgy sem az első eset, és olyan a három hónap alatt talán összesen egyszer fordult elő, hogy időben jöttek volna, mindig van egy 5-10 perc késés. Csak úgy mellesleg. A hölgy bement a f

A Showder Klubban van egy hölgy a nézőtéren, aki valami elképesztő idegesítően vihog. Remélem, többet nem jön. A hátamon feláll tőle a szőr. Brrr.   Múlt vasárnap a Heti Hetesben Hernádi helyett Soma szerepelt. Én nem tudom, mire gondolt az, aki ezt a nőt meghívta, de engem idegesített. Egyetlen releváns hozzászólás nem jött belőle, viszont szex meg keleti filozófia minden mennyiségben. Na most ezeknek mi köze ehhez a műsorhoz? Nem is értem. Megkérdeztem Tomit, szerinte mit keres itt ez a nő. Tomi szerint pénzt. Megjegyeztem, hogy azt csinálhatná csöndben is.   Szombaton láttam Megasztár eredményhirdetést. Amikor megláttam Eszenyi Enikőt, nem akartam hinni a szememnek. Tomi szerint több dolog is elképzelhető. Ráült egy strucc a fejére. Esetleg a kelléktárban találtak egy felmosórongyot, és azt pakolták rá. Vagy valami madárfészket akasztottak valahonnan. Mindenesetre azóta sem értem, hogy nélkülözheti valaki annyira az önkritikát, hogy ilyen kinézettel kamera közelébe menjen.

Szakadt egész nap. Gyönyörű :) Nagyon szeretem a havat, nagyon örülök neki. Az lenne a jó, ha egész télen így maradna most már :)

Anyuéknál a kert például egészen szép fehér. Ugyan kikandikál a zöld fű, de annyi baj legyen. Ráadásul a hó azt jelenti, hogy nemsokára jön a Télapó, aztán meg a karácsony. Már vettünk is szép, fából készült karácsonyfadíszeket meg karácsonyi ajtódíszt. Azt december 1-jén fogom felszerelni.   Ma ünnepeltünk Kata-napot. A hangulat jó volt, finomat ettünk, bár a gyomrom a három fogástól kikészült (magamtól ennyit egyszerre nem szoktam :O), Bence nagyon édes, Lizával pedig megbeszéltük, hogy nemsokára megint áthozzuk. Ami nem esett olyan jól, az az volt, hogy feltörték éjjel Tomi kocsiját, és ellopták belőle a két töltőt, ami a kesztyűtartóban volt. Azt kívánom az illetőnek, hogy szomorodjon meg. Ez legyen a legnagyobb öröme egész hátralévő életében. Esetleg még rohadjon is le a keze, de az már csak ilyen extra lenne. Szemétláda.   Magyarics tegnap kiosztotta a zh-kat. Négyest kaptam. Most nagyon elégedett vagyok magammal :) Arra gondoltam, konstruktívabb lenne, ha inkább odaírogatná a pi

És ezt én ma kihasználtam. Egy bizonyos nagyon ellenszenves illető elé tükröt tartottam, meglátta benne magát, rosszul érezte magát ettől, én meg sátáni kacajt hallattam. És jólesett. Most egy jó darabig nem kell majd gonoszkodnom. Edwidge Danticat "Breath, Eyes, Memory" c. könyve nagyon jó. Ha valakinek alkalma nyílik rá, olvassa el. Én még csak a 2/3-ánál járok, de úgy sejtem, hogy a hátra lévő egyharmad sem lehet rosszabb, mint az eddigi kétharmad. Tiszta jó :)

El sem hiszem, micsoda eredményeket értem el ma. Mindent, ismétlem, mindent elvégeztem, amit mára terveztem. Mindössze Paralleltextet nem leltem a Lateinlehrerhez. Nem azért, mert nem lenne tartalmilag hasonló, hanem mert nem bírok hozzá szóképzős feladatot kitalálni. Hihetetlen. De nem baj, még két napom van keresgélni. Csináltam állati szuper (!!!) Elementary dolgozatot a holnapi csoportomnak, remélem, teljesen boldogok lesznek tőle. Mndjuk nem hiszem. Pedig igyekeztem csak annyira nehézre csinálni, amennyire muszáj. Amíg ők másfél órán át agyalnak majd a tíz feladaton, addig én nekilátok elolovasni Federmayer pénteki órájára az e félévi legutolsóóó olvasmányt. Ez most 234 oldal. Jövő péntekre kell elkészülni vele. Majd belehúzok. Merthogy anyunak lassan kell már a jegyzet a How to Write Killer Fiction c. csodából, aminek a felénél járok, és még nem kezdtem el lefordítani. Legkésőbb vasárnap oda akarom neki adni. Utána a félév végéig már csak Jameshez kell krimiket olvasni (már csak

Érdekes figyelni az embereket. Például akkor, amikor a Király utcai Pizza Hut előtt állok 10-15 percet. Mindenki rohan. Veszekszik. Mesél. Lány fiúnak arról, hogy rosszak a körmei, és ezért... Bicikliznek. Keresztül-kasul mindenen, át a záróvonalon, kész életveszély. Sétálnak is. Pizzaszelettel a kezükben. Mindenen át, záróvonalon, többsávos úttesten, piroson. És még el sem ütik őket. Kész csoda. De a legjobb mégis egy fiú volt tegnap a metrón. A Nagyvárad téren szállt fel, és a felszállás pillanatában nekilátott a Rubik-kocka kirakásának. Pont addigra végzett vele, mire a Népligethez értünk. Az kb. másfél-két perc. Aztán körülnézett, hogy mindenki látta-e a kunsztot, és elkezdte elölről. Viszont furcsa, hogy nem szeretem, ha engem figyelnek az emberek. Mindig azt kell hinnem olyankor, hogy valami rendelleneset látnak rajtam. Pedig akkor sincs semmi, ha tényleg. De mégis. A kirakatokat is figyelem, és azt fedeztem fel, hogy a sok karácsonyi dekorációtól nem mindig tudom megállapítani,

Csütörtökön beszereztem az Agatha Christie-krimit, ahogy azt ígértem magamnak. Olyat választottam, aminek érdekes a címe (mondjuk mindnek az, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legérdekesebb címűt választottam). "Elephants Can Remember". Már alig várom, hogy legyen időm elolvasni. Ha jól saccolom, erre a karácsonyi nagytakarítás és készülődés szüneteiben lesz időm, és az már nincs is messze. Már csak egyetlen hónap. Húúú, de várom!!! Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, m

Például. Újabban nem alszom olyan jól, pedig ez nem jellemző rám. Éjszaka legalább 3-4-szer felébredek, és ebből egyszer kénytelen vagyok kikelni az ágyból és járni egyet. Hajnali 3 körül szokott ez bekövetkezni. Nagyon pihentető. Mondjuk az egész életem általában véve is marha pihentető. Gyakorlatilag nincs üresjáratom, amikor lehetne lazulni. Ennek eredménye, hogy újabban nem bírok felkelni reggel, mert "még öt percet", és ha csak öt percet töltök itthon két program között, akkor beborulok az ágyba, és mind az öt percet alvással töltöm. Pedig írhatnék például három esszét. Vagy készülhetnék a nemsokára beköszöntő vizsgákra. De nem. Azt még majd ki kell találni, hogy ezeket a hasznos tevékenységeket hova suvasztom be. Tegnap megvolt az első óra. Jó volt. A szintet alullőttem, mondjuk a valóságtól eléggé távol álló infókat kaptam. Sebaj, most már tudom, hogy állunk. Tegnap írtam Magyarics-féle zh-t. Nagyon izgis volt. Érdeklődve várom, mi sül ki belőle. Körülöttem mindenki pu

Kedden egy csoporttársam sírva fakadt, mert a zh-ja négyes lett. Tegnap meghallgattam életem legmegdöbbentőbb kiselőadását Frank óráján. A handout két oldalas volt, és az első 20 percben a 3. sorig jutottunk. A kiselőadó kiült szépen az első padba, és nekiállt felolvasni egy teljes A4-es spirálfüzetet. Tomi erre szokta mondani: "Hát én befonom a szemöldököm!" Én is éreztem valami hasonlót, mikor rájöttem, mi történik. A téma az USA vallásának európai gyökerei volt. A hölgy úgy képzelte el a dolgot, hogy a nagy világvallások történetét az alapításuktól kezdve napjainkig k. részletesen elmesélte/felolvasta. Monoton volt, fárasztó volt, megbántam, hogy nem szöktem meg az óráról, ahogy eredetileg terveztem. Komikus volt látni a többiek reakcióját. Rezignált, kétségbeesett és vigyorgó arcokat fedeztem fel a teremben, mikor körülnéztem. Engem akkor kezdett a röhögőgörcs környékezni, amikor a zsidó vallás történetét kezdtük a legelején, és eszembe jutott egy beteg felkiáltása a Vész

Boldog névnapot, Réka! Még ha csak félig-meddig lehet is boldog... Szombaton beteget jelentettem, és a borzasztó gyomorfájásos hányingeres állapotom örömére a nap nagy részét fekvéssel meg olvasással töltöttem. Sulis kötelezők olvasásával :) Federmayer keddi óráján eddig minden olvasmány tetszett (ugyanez a pénteki órára kb. a 4. héten már nem volt igaz, akkor linkeltem is a novellát, ami kiakasztott), de az, ami holnapra kell, már nem :( Rebecca Walker "Black, White, and Jewish" c. könyvéből kell elolvasni kb. 40 oldalt, azt is szerintem a végéről, már abból ítélve, hogy a 200. oldal környékén kezdődik a kijelölt rész. Ami miatt foglalkozunk a szösszenettel, az az, hogy a főszereplő, Rebecca, félvér és még zsidó is, de rossz neki, mindenhonnan kiközösítik. Akkor borultam ki egy kicsit, amikor a csajszi ecsetelgetni kezdte, hány pasival jár, és melyikkel hogyan és mit és hányszor. Az sokkolt le igazán, mikor fény derült a hölgy korára: dicséretes életvitelét 15 évesen folytat

Ma volt Ibolya néni búcsúztatója az erzsébeti evangélikus templomban. Énekelt Judit néni felnőtt énekkara, beszédet mondott Ricsi, aztán meg a pap is. Utóbbi abszolút nem tetszett. Nem jó szónok a bácsi. Sok szempontból nem az. Plusz voltak olyan érdekes anekdotái, amiknél az jutott eszembe, hogy ez most mégis kit érdekel. Pl. elmesélte, hogy volt a Természettudományi Múzeumban egy órakiállításon, és milyen szuper órák voltak ott. Ettől én feszengeni kezdtem. Hol érdekel engem, hogy hol művelődik a bácsi szabadidejében? A sztori vége amúgy tetszett, jó hasonlat volt, csak mire odáig eljutottunk... Hát volt vagy tíz perc. A konklúzió az lett, hogy az élet olyan, mint a kiállításon bemutatott egyszer használatos homokóra: lepereg, és nem lehet megfordítani, újraindítani. A búcsúztató után a család elment Ricsiékhez halotti torra, a barátok egy része pedig átjött anyuékhoz. Majdnem húsz ember gyűlt össze, ebből én mintegy nyolc embert ismertem. A többi thai-chis társ volt. Beszélgettek, e

a csütörtök. Nem ezen a héten. Általában. Egymás után 3 német szakos óra. Nem tanácsolom magamnak, hogy ez még egyszer eszembe jusson. Unalmas. Stresszes. Németes. A német nyelvpedet kb. megúsztam. A házit még este megírtam, az olvasást reggel a buszon megoldottam. Viszont a házi nem az volt, amiről én információt kaptam. Szerencsém, hogy kb. senki nem csinálta meg a valódi házit, így csak lekisiskolásozott a néni. Megkérdezte, van-e házim, mondtam, nincs, kérdezte, miért, mondtam, mert utánakérdeztem, mi a házi (mert múlt órán nem voltam ott), és azt az infót kaptam, hogy nincs új házi. Ez tényleg így történt. Erre azt mondta, úgy viselkedem, mint egy kisiskolás, meg az összes többi is úgy viselkedik, és irgumburgum. Hát, akkor na. Most már legalább tudom, mit kell csinálni a következő órára. Jövő csütörtökön nincs óra. Jeee. A nagyszombati egyetem első tanítási napjának évfordulóját ünnepeljük. Javaslom, hogy ezt az ünnepet vezessük be végleg, és ha esetleg nov. 13. valamelyik évben

És Obama lett az elnök :) Hurrá :) Végre valami jó hír. Olyan jól indult a nap, hogy kedvem lett volna ott be is fejezni. Volt jó kis Benczes-óra. Kaptam szuper értékelést a kiselőadásomra. Aztán megkaptam a peer evaluation sheeteket, majd lecseszett, hogy miért nem hoztam el a critical assessmentet, mikor az neki kell. Szólt volna, hogy nem örökbe adja. Nekem mondjuk nem kell. Szívesen visszaadom. Elolvastam, tudomásul vettem. A peer evaluationt hasonlóképpen. Bár tetszeni nem tetszett. Nem tudom, nem szeretem ezt az órát. Jajj már. És még van belőle ezen kívül egy félév. :( Holnap megint lesz német nyelvpedagógia. Se házi, se olvasás, se ihlet, se semmi. Kicsit azért izgulok, hogy hogy fogok járni. Reméljük, megúszom. Dani jött, látott, aztán együtt mentünk vissza Lágymányosra. Ő órára, én tanítani. Aztán majd jön máskor is. De jó :)

Hehe, teljesen el vagyok tájolva. Vagyis voltam, egészen a mai hastánc kb. közepéig. Akkor jöttem rá, hogy már a nyári intenzív tanfolyamon megbeszéltük, a középhaladó órákon minden alkalommal megtanulunk egy minikoreográfiát. Na, ez történt múltkor. Meg ma is. Azért csak leesett, mi van :) Ma Election Day van az USA-ban. Hajnali 3-kor derül ki, hogy Obama az új elnök (reméálem, remélem...), úgyhogy tisztára izgalmas. Majd reggel utánanézek, mi lett a vége. Holnap délután átjön Dani, megnézi a lakást. Tök jó :) Aztán meg áthozzuk a kutyust Tomival, és egy kicsit megint itt vendégeskedik majd. Pénteken meg, úgy néz ki, megyünk halotti torra. El ne felejtsem értesíteni az érintett lánykákat, hogy ne jöjjenek. Egyiküknek ez elég rossz lesz, mert szombaton meg vizsga. Jajj... A mid-term Federmayernél ötös lett. Csak ámulok és bámulok. Most meg írok egy emilt Dinának, mert az órán elfelejtettem megkérdezni, lesz-e az a nyáron emlegetett karácsonyi fellépés, elő akarja-e adni a nyári kezdő k

Tök rosszul vagyok. Hányingerem van, itt fáj, ott fáj. A holnapi órámra kéne készülni, semmi kedvem. Nyössz. Ma reggel túlestem az Advanced American Grammar kiselőadásomon. Ahhoz képest, amennyi kedvem volt hozzá, nem lett olyan gáz. Ahhoz képest meg, ami az elvárás lett volna, kicsit gáz lett. Azt nem egészen értem, hogy miért mondja a tanárnő, hogy a sample exercise c. résszel foglalkozzunk a cikkeknél, ha aztán meg azt mondja, azok csupa rossz feladatok. A critical assessmentre meg azt írta rá, tök jókat gondolok, miért nem fejtettem ki jobban ezeket a kiselőadásban. Jövő félévben most már tudni fogom, hogy ezt a kettőt lehet ötvözni. Lényeg a lényeg: ezen is túlestem, jee. Ma találtam olyan hírt az indexen, aminek kapcsán el tudnám képzelni a visszaállított halálbüntetést. De minimum egy tényleges életfogytot az összes elkövetőnek és cinkosnak. Csak mivel ez Magyarország, az sem tuti, hogy egyáltalán kiderül, kik az elkövetők. Pedig ezt nagyon nem kéne hagyni. Borzalmas. Szégyen. Í

Jeee, végre megint megszólalt! Annyira szeretem az igazságosságot, de annyira... És ő olyan igazságos egy ember! Ha kicsit agresszívebb lennék, mint amilyen vagyok, még azt is mondanám, hogy nagyon szívesen hátba/szájba rúgnám. De nem vagyok agresszív, így csak azt mondom, nagy kedvenceim az ilyen undorító férgek. És akkor jöjjön a link. Az itt található cikk címe is drasztikusan megemelte a vérnyomásomat, de maga az írás írás se kutya: http://index.hu/politika/belfold/fico5762/

Ma megnéztük Tomival az Immigrants: Viva L.A. Dolce Vita / Jóska Menni Amerika c. filmet. Ilyen igénytelen sz*rt régen láttam, de talán nem is láttam még soha. Katasztrófa, borzalom, rettenet. Még szerencse, hogy csak 78 perc. Humor konkrétan nincs benne, egy beszólás volt, amin tudtam mosolyogni, de az is annyira volt csak fantáziadús, hogy már nem tudom felidézni. Ettől eltekintve semmiről nem szól az egész, csak arról, hogy nagymellű nők kellenek a boldogsághoz. Anyáááám, borogass! Állítólag társadalomkritika hatja át a filmet. Na, én azt nem találtam meg, csak nyomokban. Az tényleg jó kritika, hogy mindent vegyél tízesével meg százasával, mert spórolsz akkor két centet, közben meg az egészre marhára semmi szükséged. Csak ez meg azért sovi 78 percre. Egyszerűen nem értem, miért olyan állati vicces, hogy egy rajzolt Christina Aguilera ugrál a mozivásznon kb. 10 percet többnyire meztelenül. Hű, de poén, kacag a vakbelem. Leginkább azt a nagyit sajnálom, aki beült erre a filmre a kb. 8

Ma sem kaptam matricát a diákomra, tehát holnaptól nem érvényes a diákbérletem, vehetek rohadt drágáért vonaljegyet. Csókoltatom a Quaesturát. Voltam otthon, Liza lába meggyógyult teljesen. Huhh. Aztán Rékáéknál jártam, és beszélgettünk egy csomót.  Nagyon fura a lakás most így, tényleg üres. Megértem őket, hogy nem szívesen vannak ott egyedül. Mikor hazajöttem, illetve mikor Tomi behozta őket a városba, aztán hazaértünk, kifaragtuk a pár hete megvásárolt tököt. Hát ez tök jó :) A faragás is, az eredmény is. Fénykép is készült a nagy örömben. Aztán kigyűjtöttem a tökből az összes tökmagot, a hátam majd' beszakad tőle. Majd jól megpirítjuk a gyűjteményt, ha már ennyit kínlódtam vele (mintegy egy teljes órát). Tegnap amúgy voltam megint hastáncon. Rávettem magam. Nagyon jó volt. Nem érzem lemaradva magam. Szuper volt az időzítés, hogy pont tegnap jártam arra, mert pont tegnap kezdtünk koreográfiát tanulni. Így nem maradtam le semmiről. Hurrá. A hétvégi terveim Immigrants és korizás.

Annyira fájós a jobb alkarom, hogy majd' elájulok. Nincs is rá oka, hogy fájjon. Nem értem. Plusz egy megjegyzés. Aki olyan forgatókönyvet ír egy filmnek, amiben a bunkó, gonosz gyerek gonosz beszólására adott pofonért az anyát leordítja az apa, az szerintem ne írjon forgatókönyvet. Vagy én ne nézzem meg a filmjét, mert rendkívül ideges leszek tőle. Komolyan, akkora drámát kerekítettek az eset köré, mintha anyuka legalábbis agyonverte volna a kiscsajt. Basszus már. És még a karom is fáj. Grrr. És most megyek aludni, az sokat dobhat az ügyön.

Ma átjöttek az Andik, és tök jó volt. Örülök, hogy jöttek. Főztünk ebédet Tomival, aztán ebéd után megnéztük a Hókusz pókuszt, ami nem aratott túl nagy sikert, de attól még nekem tetszik. A film közben felhívtak a Dovertől, hogy lenne nekem csoport. Megbeszéltük, hogy pénteken bemegyek aláírni a szerződést. Tíz perccel később visszahívtak, hogy sztornó, mert félreértés történt, nem heti egy reggel lenne, hanem kettő, viszont nekem csak egy reggelem szabad, és ezzel december közepéig nem is tudok csinálni semmit. Szóval végülis nem lesz munkám a Dovernél, de az eset maga teljesen pozitív, és nagyon örülök neki, teljesen feldobódtam. Ez ugyanis azt jelenti, hogy tényleg eltettek talonba, tehát tényleg kaphatok tőlük csoportot, tehát december-január környékén nyugodtan elküldhetem a jövő félévi időbeosztásomat, amit igyekszem majd hozzájuk alakítani. Hurrá :)

Ma estig egészen jó kedvem volt. Vagy mondjuk inkább, hogy jó kedvem volt. Tegnapelőtt voltunk otthon, Katáékkal együtt mentünk ebédre. Jó volt, hogy lehetett beszélni anyuval Ibolya néniről, meg hogy elmesélte, mi is meg hogyan is történt pontosan. Tegnap felkerekedtünk, és Tomival, Blankával meg Lizával nekivágtunk a Pilisnek. Dobogókőre mentünk kocsival, onnan lesétáltunk majdnem Dömösig, a Szentfa kápolnáig, ahonnan felmásztunk a Rám-szakadékon, majd tovább másztunk vissza Dobogókőre. Blankának nagyon tetszett, mondta is, meg úgy is látszott. A kutyának egy darabig tetszett, aztán nagyon elfáradt, és már nem igazán élvezte a dolgot. Fura új szokásokat vett fel egyébként. Azt tudtuk, hogy szegény süket, mint az ágyú. Viszont pluszban akármilyen idegenről megállapította, hogy a csapathoz tartozik, és nekiállt pesztrálni, illetve akármilyen idegennel összeállt és akár ott is hagyott volna minket. Nos, a helyzetet a süketsége súlyosbította, mert így legalább ordíthattam utána, hogy zen

Hosszú, körülbelül 5 évig tartó betegség után ma elaludt. Őszinte részvétünk a családjának. :( Néhány dolog, ami hozzá kötődik az életemben: bundás kenyér, tea, Luca baba, banán, művészi torna, "Apád, anyád idejöjjön", "A vasmacska kölykei", Trabant, Törökmező, szilveszter, karácsony, piros pokróc, fonott kosár, kókusztekercs, kirándulás, gitározás, táborok, éneklés, kézműveskedés, tojásfestés. Tessék békében nyugodni!

És akkor szünet lesz! 11 napig! Hurráá! Vééégre van netünk :) itthon, a saját lakásunkban. Szinte el sem hiszem, hogy 2 hónap és 4 nap után megtörtént. Nagyon ideje volt már :) Megszületett Reni babája, Korina. Múlt héten. 16-án. Sok boldogságot nektek! Őrangyal lettem. Tök jó nekem :) Akkor most megyek, keresek project worköt holnapra. Annyi kedvem van hozzá... De végre nem kell hozzá elmenni sehova, itthonról is tudom csinálni :)

Nagyon jól fog már jönni, az tuti.Ráadásul az a csodás helyzet állt elő, hogy a szünet első négy napján együtt lehetünk Tomival, mert csütörtöktől vasárnapig nem kell dolgoznia. De jó :) Leadtam a TO-n a címbejelntőimet. Meg Nikiét is. Végre ezen is túlestem. Már csak meg kell írni a szakdogáimat :) Meg tavasszal a tanári címemet is be kell jelenteni, ez van még pluszban. Mindjárt végzek, hurrá :) Tegnapelőtt bevillant egy kép. Nem is rá gondoltam, mégis. Azt láttam pár másodpercre, hogy ott van anyuéknál szilveszterkor. Nem volt jól, azt nem mondanám, de kb. úgy nézett ki, mint legutóbb nyár elején, és az azért nagy előrelépés lenne neki. Hátha tényleg sikerült bepillantani a jövőbe. Hátha tényleg túléli. Reménykedem. Lizát pénteken hazahoztuk, mert anyu felhívott, hogy apu már nagyon hiányolja. Jó kiskutya volt. A két hét alatt három pofont gyűjtött be, ebből kettőt egyszerre, de mindkét ominózus alkalommal úgy tűnt, megértette, miért kapja, és azzal a dologgal aztán nem próbálkozott

A tanszékeken leadtam a címbejelentőket, állítólag keddre aláírják a tanszékvezetők. Elvira, az amerikanisztikás tanszéki titkárnő, úgy lecseszett, hogy a fülem kettéállt. Bekopogtam, bementem az irodájába, és mondtam, mit szeretnék. Erre elkezdett kiabálni, hogy nem igaz, hogy egy mondatot nem lehet legépelni, mert mindig jön valaki, és én már a huszadik vagyok. Néztem rá döbbenten, mondtam, sajnálom. Erre ő, hogy ő is sajnálja, és már elege van ebből. Elég nagyot néztem. A végén bocsánatot kért, de tulképp nem volt bántó a helyzet, csak nagyon váratlanul ért, és szörnyen meglepett. Így még nem fogadtak sehol :D   Csomót fénymásoltam ma. És még nem vagyok készen. Ezt mennyire nem szeretem... Főleg azért, mert a fénymásolástól megfájdul a fejem. Halál komolyan mondom. Fura.   Uzonyinál megtartottam a Referatot. Hála az égnek, hogy túléltem ezt is. A végén azt mondta, más talán ötösre csinálta volna, de csak nekem négyest ad. Hát de nem aranyos? Nem mintha nem hagyna abszolút hidegen, h

Jön a koleszterin, és húúú, mi lesz. Ez az alapszitu.   "Akkor most mit csináljunk?" "Labdázzunk! Labdázzunk!"   :)

Van fűtésünk. Van ösztöndíjam. Liza nálunk van kedd óta, bizonytalan ideig marad.   Ma majdnem szemtanúja lettem egy gázolásnak a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Olyannyira sokkolt az esemény, hogy nem szálltam fel az IBM-buszra, hanem inkább gyalog mentem az Infoparkba. Egy pasi a többsávos (szerintem konkrétan 3, de ki tudja) úton körülnézés meg minden nélkül elindult a megállóban álló villamoshoz. Közeledett felé egy minibusz, ami már a sarkon elkezdett dudálni. A pasi nem reagált semmit, halálos nyugalommal bandukolt tovább. És pont egyszerre érkeztek meg egy adott ponthoz. És csak azért nem ütötte el a pasit a már legalább 10 másodperce dudáló minibusz, mert a vezetője az utolsó pillanatban a fékbe taposott. A gyalogos meg annyit bírt reagálni, hogy vigyorogva intett neki. Hát a nénikéjét az ilyen felelőtlen baromnak. Gondolom, rendkívüli módon fel lett volna háborodva, ha átrongyol rajta a minibusz. Ezt a hülyét, te jó ég :S   Mindkét szakomon kitöltötték a témavezetők a szakdolgoza

Albert Györgyi nyugodjon békében. Szörnyű dolog ez, hogy valaki 44 évesen egyik pillanatról a másikra meghal. :(   Az is szörnyű, ha valaki 51 évesen halálos beteg. Igazságtalan is ez vele szemben. Szerintem nem érdemelte meg. :(   Megint nem jön össze a hétvégi találkozás. Bizonyos indokkal. Ez van. :(   Szerdán rossz voltam, nagyon rossz. Tudtam, hogy ki fogok kapni, és ki is kaptam. De aztán megbeszéltük. Megígértem, hogy többet nem csinálom, és akkor elmúlt a harag. Egy kis csalódottság maradt, de az is megszűnt másnapra. Ilyen jó párom van nekem (L) Ez az egyetlen derűs dolog a héten. Minden más csupa ború :(

"..., az lesz az óceán Csernobiljának szeptember tizenegyedikéje."

- Ilyen még sosem volt, hogy egy lány mellettem öltözött, nem pedig vetkőzött. - Öregszel. Ez annak a jele.

Már megint. Ez szörnyű. Viszont az meg jó, hogy két hét múlva lesz Bence első születésnapja :)   Hétvégén voltunk Hortobágyon Itya és Zsuzsa esküvőjén. Jól megszervezték, finomakat főztek, jó volt a hangulat. Egy kellemetlen vendég volt mindössze, de őt az ifjú férj este 10 óra tájban ki is penderítette. Volt négy gyerek meg egy tinilány is a vendégek között, és hát abszolút a 3 éves Gabika nyert :) Mondjuk a 9 éves Heni is nagyon szimpatikus kislány, Ákoskát meg már nem kellett bemutatni :) Pancsi növöget, már kilenc hónapos, és tud álldogálni. Gyakorlatilag bárhol feláll. Az picit veszélyesnek tűnik, mikor az asztalterítőbe kapaszkodva kísérli ezt meg, de szerencsére mindig kéznél van egy felnőtt, aki megmenti magától :)   Mivel a hétvégém elment, kénytelen voltam a hétfőt kicsit elcsalni. Tényleg csak kicsit. Aztán ki is derült, hogy nem is baj, mert amit ellógtam, azt nem is igazán tartották meg, mert összesen két ember jelent meg. Hmm.   Bea visszatért a betegszabadságról, úgyhogy

Reggel, mikor a Budaörsi úton fagytam, mert késett a csoportom, láttam egy érdekes buszt. Az oldalsó táblái közül az elsőn az állt: 139A Gazdagréti tér, míg a hátsón: 3 Chinoin. Úgy elképzeltem, amint egy adott megállónál lecsatolják a busz csukló mögötti felét, és mindenki folytatja útját a megfelelő irányba :D   Ma szóba került a suliban Schaffhausen az egyik óra előtt. Teljesen ledöbbentem. Nem emlékszem, hogy a Rheinfallnál a hajókázáskor felmásztunk-e Tomival a sziklára. Illetve mindkét eshetőségről vannak emlékképeim, ami azért fura, mert csak egyszer jártam ott. Jesszusom.   Tegnap csoda történt. Kiderült az Időponttalan Kurzus időpontja. És még be is tudok rá járni. Ugyan Rada Roberta előadását üti 100%-ban, aminek nagyon nem örülök, mert tök jó az az előadás, mégis az lesz, hogy a szemináriumra fogok bejárni. Ez is megoldódott, jessz.   Gondoltam, elmegyek a titkárságra (német), és megkérdem, mizujs az egyik órám terembeosztásával. A következő kiírás fogadott: "A mai ügyf