Körömlakk

Tegnap kifestettem a körmömet. Ez önmagában nem esemény, inkább az benne az érdekes, hogy ezt utoljára négy évesen követtem el. Na, az esemény volt. A lakkot akkor találtam, amikor Nagyinál voltam, és pakolásztam a fürdőszobaszekrényben. Megkérdeztem, kifesthetem-e a körmöm, ő meg mondta, hogy igen. A projekt nem aratott osztatlan sikert. Anyu például nagyon ordított, mikor meglátott. Nem tartotta védhetőnek azt az álláspontot, hogy egy négyéves kislánynak feltétlenül festett körmök kellenek. Azt meg pláne nem látta be, hogy miért pont rikító vörös körmök kellenek egy óvodásra. Az sem annyira dobta fel, hogy gyakorlatilag csuklóig állt rajtam a körömlakk. Én is nagyon kikaptam, Nagyi is. Anyu elővarázsolt valahonnan egy kesztyűt, a kezemre húzta, és úgy vitt haza. A dolog azért volt ciki, mert vagy tavasszal, vagy nyár elején esett meg az eset. Szóval nem kicsit volt melegem. Itt a körúton bementünk egy drogériába, ahol anyu vett acetonos körömlakklemosót. Itthon (akkor még itt laktunk a Ferenc körúton) a konyhában leült, az ölébe vett, és sikálni kezdte a kezem. Sírtam, hogy fáj, ahogy dörzsöli a vattával, és nagyon büdös is a lemosó. Erre azt felelte, hogy legközelebb majd nem festem össze magam. Igaza is lett. Kb. 18 évig kibírtam. Viszont most már sokkal ügyesebb vagyok, és ezért nem csináltam katasztrófát pingálás közben :)