A hét legbénább napja
a csütörtök. Nem ezen a héten. Általában. Egymás után 3 német szakos óra. Nem tanácsolom magamnak, hogy ez még egyszer eszembe jusson. Unalmas. Stresszes. Németes.
A német nyelvpedet kb. megúsztam. A házit még este megírtam, az olvasást reggel a buszon megoldottam. Viszont a házi nem az volt, amiről én információt kaptam. Szerencsém, hogy kb. senki nem csinálta meg a valódi házit, így csak lekisiskolásozott a néni. Megkérdezte, van-e házim, mondtam, nincs, kérdezte, miért, mondtam, mert utánakérdeztem, mi a házi (mert múlt órán nem voltam ott), és azt az infót kaptam, hogy nincs új házi. Ez tényleg így történt. Erre azt mondta, úgy viselkedem, mint egy kisiskolás, meg az összes többi is úgy viselkedik, és irgumburgum. Hát, akkor na. Most már legalább tudom, mit kell csinálni a következő órára.
Jövő csütörtökön nincs óra. Jeee. A nagyszombati egyetem első tanítási napjának évfordulóját ünnepeljük. Javaslom, hogy ezt az ünnepet vezessük be végleg, és ha esetleg nov. 13. valamelyik évben hétvégére esik, akkor a péntek vagy a hétfő maradjon el. A nyelvpedes néni kiakadt, hogy micsoda linkség már ennek a szünnapnak a bevezetése. Én támogatom. Főleg így, hogy a csütörtök marad el. Mint mondtam, az a hét legbénább napja.
Beszereztem egy L.M. Montgomery könyvet a földszinti aulában tanyázó Bookstation Roadshow-nál. "Further Chronicles of Avonlea" a címe. Nem, a "Chronicles of Avonlea" nem volt meg nekik. Amúgy teljesen mindegy is, mert novelláskötet mind a kettő, és lényegtelen, hogy az egymáshoz nem kapcsolódó novellákat (csak a helyszín a közös) milyen sorrendben olvasom. Eddig 3 novellát olvastam el a vadiúj, kedvezményes árú (1150 Ft) könyvemből, és mindhárom tetszett. A harmadik kicsit szentimentálisra sikerült, az első kettő inkább humoros volt. Örülök, hogy ráakadtam erre a könyvre :) A Roadshow-nál még egy könyvet tutira beszerzek, mégpedig egy Agatha Christie-krimit. Kezdek kicsit megcsömörleni a modern krimiktől, amiket Jamesnél olvasunk, úgyhogy ezzel motiválnám magam. Majd meglátjuk, elfelejtem-e ezt a tervet hétfőig :)
Liza tegnap megint átjött látogatóba. Igazi kis tündér. Ugyan ma összevesztek Tomival, mert közös erőfeszítéssel eltörtek egy sótartót (igazából úgy szól a fáma, hogy Liza törte el), de már kibékültek azóta. Együtt jöttek el értem anyuékhoz az angolórám végére :)
Jut eszembe. A Csoma utcában valaki új hóbortnak hódol. Azt találta ki, hogy ha sorra megmérgezi a környéken található kutyákat, az teljesen vicces lesz. Innen üzenem, hogy egyáltalán nem vicces, és ha esetleg baja esik Lizának, amikor hazamegy, akkor csúnya világ vár az illetőre. Komolyan. Ja, egyébként az egyik megmérgezett kutya a szomszéd kertben lakik/lakott, Othello a neve. Az életét sikerült megmenteni, de lebénult az egyik hátsó lába, és az orvos szerint, ha ez nem gyógyul meg nála, el is kell őt altatni. Aljas szemét, aki ezt tette, senkinek nem ártott az a kutya (kivéve azt a kiskutyát, akit hirtelen felindulásból megölt 3-4 éve), meg úgy egyébként is... Milyen ember már az ilyen?! Szakadjon is meg, azt javaslom.
Tomi sütött pizzát. A művelet 40-60 percet vett igénybe (egyikünk sem nézte meg pontosan, hogy mikor kezdte el gyúrni a tésztát, és mikor vettük ki a pizzát a sütőből). Megállapodtunk, hogy többet nem rendelünk pizzát. Az is 60 perc, viszont többnyire hideg, és nem mindig finom. Ráadásul lényegesen drágább is, mint az itthon gyártott változat. Jahh, és az egyik pizza szív alakúra sült :)
Reggel, mikor felkeltem (fél 7), megkérdeztem Lizát, akar-e reggeli sétára indulni. Válaszképpen felemelte a szemét, az arcomba ásított, nézett egy darabig, aztán a másik oldalára fordult, és horkolt tovább. Így is van. Normális ember (vagy magát embernek képzelő kutya) fél 7-kor még az igazak álmát alussza :)
Felmentem a játékra, és ott mindjárt kiosztott egy illető. "Hogyaszongya", mit keresek itt ilyenkor, bújjak be inkább az ágyba Tomi mellé, mert de rossz egyedül aludni. Lehet, hogy szerinte tisztára vicces volt. Én ledöbbentem. Egyrészt ezt négyszemközt sem annyira szeretem, de nyilvánosság előtt pláne nem. Mellesleg Tomi szintén játszott. Lett volna kedvem elsütni egy idevágó kedvenc idézetet, miszerint: "Ne tanítson engem élni!" (Ilf-Petrov: Tizenkét szék --> mindenkinek ajánlom, nagyon jó). De persze nem sütöttem el. Valószínűleg nem értette volna, miről van szó, nem ismeri a könyvet. Pedig nagyon jó. Viszont azt fedeztem fel, hogy nem nagyon van már kedvem játszani. Most is kb. 5 percet tudtam ott tölteni. Hmm.
Készen van a galéria kerete, jeee :) Már csak az oszlopokat kell a falhoz erősíteni, felapplikálni rájuk a keretet, azt pedig leburkolni. És akkor lesz galériánk :) És akkor már csak egy lépcső meg körbe egy korlát kell a boldogsághoz. Meg persze egy matrac. De jóóó :)
A német nyelvpedet kb. megúsztam. A házit még este megírtam, az olvasást reggel a buszon megoldottam. Viszont a házi nem az volt, amiről én információt kaptam. Szerencsém, hogy kb. senki nem csinálta meg a valódi házit, így csak lekisiskolásozott a néni. Megkérdezte, van-e házim, mondtam, nincs, kérdezte, miért, mondtam, mert utánakérdeztem, mi a házi (mert múlt órán nem voltam ott), és azt az infót kaptam, hogy nincs új házi. Ez tényleg így történt. Erre azt mondta, úgy viselkedem, mint egy kisiskolás, meg az összes többi is úgy viselkedik, és irgumburgum. Hát, akkor na. Most már legalább tudom, mit kell csinálni a következő órára.
Jövő csütörtökön nincs óra. Jeee. A nagyszombati egyetem első tanítási napjának évfordulóját ünnepeljük. Javaslom, hogy ezt az ünnepet vezessük be végleg, és ha esetleg nov. 13. valamelyik évben hétvégére esik, akkor a péntek vagy a hétfő maradjon el. A nyelvpedes néni kiakadt, hogy micsoda linkség már ennek a szünnapnak a bevezetése. Én támogatom. Főleg így, hogy a csütörtök marad el. Mint mondtam, az a hét legbénább napja.
Beszereztem egy L.M. Montgomery könyvet a földszinti aulában tanyázó Bookstation Roadshow-nál. "Further Chronicles of Avonlea" a címe. Nem, a "Chronicles of Avonlea" nem volt meg nekik. Amúgy teljesen mindegy is, mert novelláskötet mind a kettő, és lényegtelen, hogy az egymáshoz nem kapcsolódó novellákat (csak a helyszín a közös) milyen sorrendben olvasom. Eddig 3 novellát olvastam el a vadiúj, kedvezményes árú (1150 Ft) könyvemből, és mindhárom tetszett. A harmadik kicsit szentimentálisra sikerült, az első kettő inkább humoros volt. Örülök, hogy ráakadtam erre a könyvre :) A Roadshow-nál még egy könyvet tutira beszerzek, mégpedig egy Agatha Christie-krimit. Kezdek kicsit megcsömörleni a modern krimiktől, amiket Jamesnél olvasunk, úgyhogy ezzel motiválnám magam. Majd meglátjuk, elfelejtem-e ezt a tervet hétfőig :)
Liza tegnap megint átjött látogatóba. Igazi kis tündér. Ugyan ma összevesztek Tomival, mert közös erőfeszítéssel eltörtek egy sótartót (igazából úgy szól a fáma, hogy Liza törte el), de már kibékültek azóta. Együtt jöttek el értem anyuékhoz az angolórám végére :)
Jut eszembe. A Csoma utcában valaki új hóbortnak hódol. Azt találta ki, hogy ha sorra megmérgezi a környéken található kutyákat, az teljesen vicces lesz. Innen üzenem, hogy egyáltalán nem vicces, és ha esetleg baja esik Lizának, amikor hazamegy, akkor csúnya világ vár az illetőre. Komolyan. Ja, egyébként az egyik megmérgezett kutya a szomszéd kertben lakik/lakott, Othello a neve. Az életét sikerült megmenteni, de lebénult az egyik hátsó lába, és az orvos szerint, ha ez nem gyógyul meg nála, el is kell őt altatni. Aljas szemét, aki ezt tette, senkinek nem ártott az a kutya (kivéve azt a kiskutyát, akit hirtelen felindulásból megölt 3-4 éve), meg úgy egyébként is... Milyen ember már az ilyen?! Szakadjon is meg, azt javaslom.
Tomi sütött pizzát. A művelet 40-60 percet vett igénybe (egyikünk sem nézte meg pontosan, hogy mikor kezdte el gyúrni a tésztát, és mikor vettük ki a pizzát a sütőből). Megállapodtunk, hogy többet nem rendelünk pizzát. Az is 60 perc, viszont többnyire hideg, és nem mindig finom. Ráadásul lényegesen drágább is, mint az itthon gyártott változat. Jahh, és az egyik pizza szív alakúra sült :)
Reggel, mikor felkeltem (fél 7), megkérdeztem Lizát, akar-e reggeli sétára indulni. Válaszképpen felemelte a szemét, az arcomba ásított, nézett egy darabig, aztán a másik oldalára fordult, és horkolt tovább. Így is van. Normális ember (vagy magát embernek képzelő kutya) fél 7-kor még az igazak álmát alussza :)
Felmentem a játékra, és ott mindjárt kiosztott egy illető. "Hogyaszongya", mit keresek itt ilyenkor, bújjak be inkább az ágyba Tomi mellé, mert de rossz egyedül aludni. Lehet, hogy szerinte tisztára vicces volt. Én ledöbbentem. Egyrészt ezt négyszemközt sem annyira szeretem, de nyilvánosság előtt pláne nem. Mellesleg Tomi szintén játszott. Lett volna kedvem elsütni egy idevágó kedvenc idézetet, miszerint: "Ne tanítson engem élni!" (Ilf-Petrov: Tizenkét szék --> mindenkinek ajánlom, nagyon jó). De persze nem sütöttem el. Valószínűleg nem értette volna, miről van szó, nem ismeri a könyvet. Pedig nagyon jó. Viszont azt fedeztem fel, hogy nem nagyon van már kedvem játszani. Most is kb. 5 percet tudtam ott tölteni. Hmm.
Készen van a galéria kerete, jeee :) Már csak az oszlopokat kell a falhoz erősíteni, felapplikálni rájuk a keretet, azt pedig leburkolni. És akkor lesz galériánk :) És akkor már csak egy lépcső meg körbe egy korlát kell a boldogsághoz. Meg persze egy matrac. De jóóó :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése