Csodanap

Jó hosszú volt, de nagyon tetszett. Délelőtt befejeztem a heti krimiadagomat Jamesre, még szótárazni kell. Ez a könyv tűnik a legütősebbnek az összes közül, és ez a leghumorosabb is. Pl. ilyen mondatok vannak benne: "Does the lieutenant know you're a closet Druid?" Hattalmas :D Amúgy Joanne Hess Holly, Jolly Murder c. könyvéről van szó, aki teheti, olvassa el. A végéért nem kezeskedem, ott még nem tartok, még kiderülhet, hogy pont olyan béna, mint az eddigi összes krimié.

 

Olvasás után mentem haza angolozni. Aztán németeztem is kicsit. Aztán jött a nap fénypontja: anyuval elmentünk a PeCSa-ba hastáncbemutatóra. Ha nem akarok részletekbe menni, annyit mondhatnék, hogy az első rész nem volt jó, a második viszont fenomenálisra sikerült. Mégis kénytelen vagyok részletezni. Bocs.

 

Táncolt a Miss Hastánc Hungary győztese (így konferálta be az a jóember, akit nemtom, honnan szalajtottak, de olvasni sem tud, meg ragozni és egyeztetni sem - ez a titulus azért hangzik hülyén, mert említett versenyt minden évben megrendezik, szóval kiderülhetett volna, melyik évben nyert ez a hölgy úgy kb.). Tudom, gonosz vagyok, de felmerült bennem a tánca láttán, vajon milyen lehetett a többi, ha őt választották Magyarország legjobb táncosának valamelyik évben. A lassú mozdulatai nagyon tetszettek, szépek voltak, tényleg. De a gyorsak... A rázásnál pattogott a talajon az egész nő, ami kissé azért gáz. A hajdobálást eleve sem szeretem, szerintem egy koreográfiába nem kell egy-kettőnél több (de az is csak akkor, ha nagyon muszáj), mert különben az egész végtelenül idétlen lesz (magánvélemény). Ettől eltekintve is érdekes volt a hölgy hajdobálása: attól féltem, hogy agyrázkódást kap, eltörik a nyaka, vagy esetleg leesik a feje úgy, ahogy van. Ilyen erőszakosan előadva még nem láttam ezt az elemet. Sajnos kissé el is vigyorodtam (de csak anyu vette észre), mikor a hölgy fél perce pörgette a fejét/haját ezzel az elemi erővel, és az előttem ülő egyik lány elkezdett úgy mutogatni a kezével, mint ahogy rockkoncerten szokás, és még pogózott is hozzá. Elég bunkó dolog volt tőle, ez tény, de azt, amit én akkor éreztem, jól kifejezte. Szóval ez a lány nem volt jó. Az ország egyik legfőbb tanárnénije meg eljött a csoportjával, 20-30 perces műsort adott elő, és ez idő alatt összesen 3 hastáncos elemet mutatott be (hullám, csípőbillentés, kígyókar), és ezekből összesen 2-2 példányt. Mivel telt a többi idő? Forgással. Katasztrófa.

 

Na de a második rész! Ott aztán volt törzsi hastánc, ahol 20 ember egyszerre tudott mozogni egy színes, ötletes koreográfiában (az első részben ez sokszor kettőnek sem jött össze), aztán jött még Seres Zoltán (félelmetes, hogy mennyire profi a pasi, és a mimikája.. nem pusztán mosolygott, hanem játszott az arcával!!! Nekem ez talán sosem fog sikerülni :( :O), Tia (aki Magyarország első hastánctanára, ő hozta be ezt a táncot, és vérprofi), Bea meg két arab srác, bocs, a nevüket nem tudom pontosan... (egyikük Ibrahim vki, a másik Abdul vki). Ja, és a legelején volt egy szintén nagyon profi nyitószám: egy indonéz tánccsoport adott elő indonéz táncot. Összefoglalva: csodaszép és csodajó volt! (Anyu kicsit nyűgös lett a negyedik órában, én megértem, bár nekem nem volt kifogásom a műsor hossza ellen.)

 

Holnap is csodanapnak nézek elébe. Az lesz a csoda, ha meg tudom írni elejétől a végéig a tervezett esszét, egy másikat elkezdek, egy harmadikat befejezek, és még szótárazni is jut időm. Álom, álom, édes álom...