Kiegészítés
Csütörtökön beszereztem az Agatha Christie-krimit, ahogy azt ígértem magamnak. Olyat választottam, aminek érdekes a címe (mondjuk mindnek az, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legérdekesebb címűt választottam). "Elephants Can Remember". Már alig várom, hogy legyen időm elolvasni. Ha jól saccolom, erre a karácsonyi nagytakarítás és készülődés szüneteiben lesz időm, és az már nincs is messze. Már csak egyetlen hónap. Húúú, de várom!!!
Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, mint valami részeg tengerész, és akkor végre fognak menni ezek a dolgok. Tomi szerint már most is mennek, de szerintem csak meg akart vigasztalni :P Szóval a balett nagyon jól hozzájárul majd a hastánctanulásomhoz. Ezt jól kifundáltam :)
Szeretnék korizni, falat mászni, fogyni. Ma kiszámolta a mérleg, hogy valójában tökkkéletesen normális alkatom van, csak a testzsír-százalékom magasabb egy százalékkal, mint kéne, de én ettől még nem lettem elégedett. Megvannak nekem a magam elképzelései a normálisról :) Próbálok is tenni értük. Ja, és Tomi azt mondta, beújítunk egy haspadot hirtelen, és szerinte akkor elégedett leszek végre magammal, ha azt sikerül heti két-három alkalommal használnom huzamosabb ideig. Úgy legyen, úgy legyen.
Anyutól kaptam egy másolatot abból a képből, ami kint volt Ibolya néni búcsúztatóján a ravatalon. Anyuéknál már kint van a középső szobában az asztalon. Eléggé megrázott, az a helyzet. Mindig azt hiszem, nagyjából belenyugodtam, aztán valamiről eszembe jut, hogy Ibolya néni meghalt, és akkor ledöbbenek, mert annyira felfoghatatlan, és akkor sírok meg rosszkedvű leszek. REmélem, egyszer ez is elmúlik.
Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, mint valami részeg tengerész, és akkor végre fognak menni ezek a dolgok. Tomi szerint már most is mennek, de szerintem csak meg akart vigasztalni :P Szóval a balett nagyon jól hozzájárul majd a hastánctanulásomhoz. Ezt jól kifundáltam :)
Szeretnék korizni, falat mászni, fogyni. Ma kiszámolta a mérleg, hogy valójában tökkkéletesen normális alkatom van, csak a testzsír-százalékom magasabb egy százalékkal, mint kéne, de én ettől még nem lettem elégedett. Megvannak nekem a magam elképzelései a normálisról :) Próbálok is tenni értük. Ja, és Tomi azt mondta, beújítunk egy haspadot hirtelen, és szerinte akkor elégedett leszek végre magammal, ha azt sikerül heti két-három alkalommal használnom huzamosabb ideig. Úgy legyen, úgy legyen.
Anyutól kaptam egy másolatot abból a képből, ami kint volt Ibolya néni búcsúztatóján a ravatalon. Anyuéknál már kint van a középső szobában az asztalon. Eléggé megrázott, az a helyzet. Mindig azt hiszem, nagyjából belenyugodtam, aztán valamiről eszembe jut, hogy Ibolya néni meghalt, és akkor ledöbbenek, mert annyira felfoghatatlan, és akkor sírok meg rosszkedvű leszek. REmélem, egyszer ez is elmúlik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése