Hétfő

Uzonyiból még fél oldal. Frankból még öt. Huttererből még négy, de hozzá sem kezdtem. Szavak Jameshez kiszótárazva. Az utolsó szálig. Nem is állok olyan rosszul.

 

Benczesből ma megint nagyon elég lett, úgy érzem. És még fél év ugyanebből a csodából.

 

A ma esti Showder Klubban megint ott volt a nézőtéren ugyanaz a hisztérikus röhögésű nő, aki a múlt héten. Vagy két adást vesznek fel egymás után, vagy ez a nő odaszokott, de attól én szomorú lennék. Bár meg kell hagyni, ma kevésbé zavart aa viháncolása, mint legutóbb.

 

A tolmácsolás ma elmaradt. Lusta egy bagázs vagyunk. Nekem kedvem lett volna maradni és gyakorolni, csak erőm nem volt hozzá, hogy szóljak erről. Nem ártott azért az az egy óra, amit itthon töltöttem üveges szemekkel magam elé meredve félkómában, kicsit éberebb lettem tőle.

 

Reggel már nem a Budaörsi útra megyek, hanem a Podmaniczky utcába. Tisztára izgulok, mi lesz. Reméljük, menni fog.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai