Panasz

Elfáradtam. Készen vagyok. Utálok mindent. Az a jó hír, hogy holnap nincs Benczes, valamint elvileg már január 6-án végezhetek a vizsgákkal. Ó, de jó is lenne...

 

A ma reggeli angolórám egyszerűen fenomenális volt. Ez a csoport folyton edzésben tart stressz ügyében, de eddig ez a mai reggel viszi a pálmát. Odaértem fél 8-ra, ahogy kell. A bolt melletti farmerbolt bezárva, tehát csak akkor tudok bemenni, ha a kis csoportom megjelenik. Meg is jelent mind a két fő. 7:55-kor. 25 percet álltam ott a mínusz akárhányban, és hiába volt rajtam nagykabát, kapucni, kesztyű meg csizma, kockásra fagytam ennyi idő alatt. Mikor végre befutottak, fel tudtam volna már robbanni a dühtől. Megkértem őket, hogy legyenek kedvesek fél 8-ra megérkezni, mert ahhoz nagyon hideg van, hogy én miattuk fél órát ácsorogjak az utcán. Amúgy sem az első eset, és olyan a három hónap alatt talán összesen egyszer fordult elő, hogy időben jöttek volna, mindig van egy 5-10 perc késés. Csak úgy mellesleg. A hölgy bement a farmerboltba, hogy a másik bolt kulcsát kihozza. Mintegy 5 perc után kiderült, hogy nincs ott a kulcs, de nem tudja felhívni azt, akinek ott kellett volna azt hagynia, mert nincs meg a telefonja, és nem is tudna akkor se telefonálni, ha meglenne a telefon, mert a szemüvege sincs meg. Valószínűleg ekkor kellett volna hazajönnöm, de nem. Bementünk a farmerboltba, hogy akkor ott angolozunk. Hármunkra jutott két szék. Kisebb közjáték után, hogy ki álljon, végül az úriember azt mondta, ő akar állni, mert nem engedheti meg, hogy egy nő álljon, még ha az a tanárnő is. Én nem kezdtem vitatkozni, megmondom őszintén. Nem tudtam volna túl kedves lenni, mert tényleg úgy éreztem, szétrobbanok a dühtől. Első napirendi pont a házi ellenőrzése. Nahát, volt házi? Mintha nem lenne házi minden egyes órára. Hát, akkor ugorgyunk, házi elnapolva csütörtökre. (Nagyon kíváncsi leszek.) Negyed óra után megérkezett a farmerbolt egyik alkalmazottja, és beállt mögém hallgatni az órát. Ezt én utálom. Rövid úton kiderült, hogy a másik bolt (ahol lennünk kellett volna) kulcsa pont ott van, ahol lennie kell. Indítványoztam, hogy akkor talán költözzünk át. Átköltöztünk. Többször megkérdeztük a hölgyet az úriemberrel, hogy biztos sikerült-e kikapcsolni a riasztót, mert fura hangok jönnek belőle, amilyenek nem szoktak. Igen, persze, ki tud kapcsolni egy riasztót. Nem telt bele két perc, és már visított is a riasztó. Áthidaltuk ezt a problémát is. Negyed órán át zavartalanul folyt az angolóra. El se mertem hinni. De még hátravolt a java! Fél 9 tájban beállított két munkás, és az asztalunktól két méterre nekiálltak csiszolni, fúrni-faragni, fűrészelni. Egy darabig tűrtem. Aztán megkérdeztem őket, nem lehetne-e, hogy tíz percre ezt befejezzék. Nem lehetne, őket direkt a 9 órás boltnyitás előttre hívták, hogy 9-ig végezzenek (az a főnök is elmehet a búsba, aki odacsődít nekem boltot szétkapni munkásokat az angolórámra. Tököm tele ezzel, hogy nem lehet rám tekintettel lenni, basszus.) Mondtam, én ezt értem, csak én meg szeretnék órát tartani, és így nem annyira könnyű. erre megsértődtek és félrevonultak. Ezek után szerencsére már csak 10 perc maradt az órámból, és ez idő alatt már nem történt semmi katasztrófa. Készen vagyok. Végem van. Nem hiszem, hogy ezt nekem el kell viselnem. Tényleg. Meg is fogom érdeklődni a nyelviskolánál, hogy erre kötelezhető vagyok-e. Ha nem, én bizony a csoport késésének 15. percében útra kelek hazafelé. Azért is k. idegesítő, mert a tökömért kelek hajnalban, ha ők nem képesek fél 8-ra érni. Ja, a hölgy megkérdezte, nem lehet-e 8-kor kezdeni az órát. Nem lehet. Ez van. Én meg tudom oldani a fél 8-as érkezést, oldja meg mindenki más is.

 

Na, Andi, ebben találd meg a pozitívumot :) Én nem találom. Nekem szimplán elegem van.