Nincs címe

A tanszékeken leadtam a címbejelentőket, állítólag keddre aláírják a tanszékvezetők. Elvira, az amerikanisztikás tanszéki titkárnő, úgy lecseszett, hogy a fülem kettéállt. Bekopogtam, bementem az irodájába, és mondtam, mit szeretnék. Erre elkezdett kiabálni, hogy nem igaz, hogy egy mondatot nem lehet legépelni, mert mindig jön valaki, és én már a huszadik vagyok. Néztem rá döbbenten, mondtam, sajnálom. Erre ő, hogy ő is sajnálja, és már elege van ebből. Elég nagyot néztem. A végén bocsánatot kért, de tulképp nem volt bántó a helyzet, csak nagyon váratlanul ért, és szörnyen meglepett. Így még nem fogadtak sehol :D

 

Csomót fénymásoltam ma. És még nem vagyok készen. Ezt mennyire nem szeretem... Főleg azért, mert a fénymásolástól megfájdul a fejem. Halál komolyan mondom. Fura.

 

Uzonyinál megtartottam a Referatot. Hála az égnek, hogy túléltem ezt is. A végén azt mondta, más talán ötösre csinálta volna, de csak nekem négyest ad. Hát de nem aranyos? Nem mintha nem hagyna abszolút hidegen, hogy most négyest vagy ötöst ad nekem Verbvalenz témakörből (halál), de ez a kis megjegyzés cuki volt. Amúgy nemtom, mi volt a baja. Komolyan. Egyszer felcseréltem két szakkifejezést, de aztán rájöttem, hogy nem az úgy nem oké, ráadásul nem olvastam a szöveget (csak néha). Mindezzel együtt tökéletes lesz az a négyes Verbvalenzből.

 

Szakmódszertanon be kell fizetni 300 Ft-ot. Fénymásolási pénz gyanánt. Nem az összeg a baj, hanem az elv. Oké, hogy a tanszéknek kell a mani. Mondjuk már régebben is bosszantott, hogy mire fizetem a nyomi 300 Ft-ot, mikor soha senki semmit nem fénymásol nekünk, ha mégis, max. 20 Ft értékben. De ezen az órán annál is inkább dühít a dolog, mert minden órára mintegy 400 Ft-ot költök az olvasnivalók fénymásolására, és akkor még adjak 300 Ft fénymásolási pénzt. Most akkor hogy is van ez? Ráadásul az a gyanúm, hogy ez nem is a tanszéknek megy, hanem a tanárnőnek. Tök jó. Ja, és a német csoporttárstól nem szedünk pénzt. Miért nem?

 

Vásároltam. Ajándékot meg gyümölcslevet. És nem voltam táncolni, mert konkrétan akkor nem tudtam volna vásárolni menni. Az most fontosabb volt. Fene már ebbe. Miért nem jutok én el soha a táncórámra?

 

A kutya ma extra hosszú időt, mintegy 12 órát töltött otthon egyedül, és olyan volt, mint a kisangyal. Nem dühöngött, nem hisztizett. Mikor megérkeztem, nagyon egyértelműen közölte, hogy most már enne, de se bepisilés, se semmi rosszalkodás nem következett ezután. Büszke vagyok rá.

 

Holnap lesz a nap, amikor Federmayernél megbeszéljük Olivia Butler Bloodchild című rettenetét. Annyira undorító, hogy elmondani nem tudom, mennyire. Mikor olvastam, azt hittem, elhányom magam tőle. Aki szereti a sci-fi novellákat, annak sok szeretettel ajánlom, nyilván nem botránkozik majd meg rajta. A link, ahol elérhető: http://www.washingtonpost.com/wp-srv/style/longterm/books/chap1/bloodchi.htm

 

Mindjárt jön az őszi szünet. Hűűű, de rám fér már az a 11 nap pihi! Még akkor is, ha végig kitölti majd a sok sulis izébizé. Legalább alhatok. Az is valami. Meg szeretném elvinni a kutyát kirándulni, de minthogy nem szocializálódott tömegközlekedésre (konkrétan halálosan fél a busztól meg a metrótól, teszteltük pár éve), egyedül max. a Gellért-hegyig tudok menni vele. Reméljük, sikerül Tomival összehozni, hogy valamelyik szabadnapján elmenjünk valahova messzebb. Egy olyan kirándulásra, amit még bír szegény matrónám. Az mondjuk 8 km. Sok pihenéssel, sok vízzel.

 

Ez a csütörtök halál. De komolyan. Reggel fél 8-tól tanítok, utána egymás után 3 németes óra (pffff), közben másfél óra szünet, ami elősegíti az utolsó órámon ill. előtt történő bealvást. Így aztán ma egész nap tuningoltam. Ettem csokit, sütit, ittam jó cukros kólát. És ez elősegítette az utolsó órám túlélését. Igaz, hogy megint nem bírtam jegyzetelni egy szót sem, mert 1. a bácsi kegyetlen halkan motyog, 2. folyton lefelé néz, amitől rosszabbul terjed a hangja. De a sok cukor hatására nem aludtam el az egy helyben üldögélve unatkozástól sem. Hurrá!

 

Most pedig hazaballagok, és eldöntöm, hogy csinálok-e valami nagyon hasznosat, pl. jövő hétre olvasás, vagy nem, és inkább alszom. Hmmm.