Verselemzés

"A nap nyugodni tér,

leszáll a csendes éj, 

már búcsút mondunk. 

A tölgy a bérc alatt 

oly búsan bólogat, 

mert el kell válnunk. 

Míg jő a pirkadat, 

és újra kél a nap, 

én ébren várlak. 

Ha zeng majd száz madár, 

s a selymes pille száll, 

hát újra látlak!"

Igazából csak az első versszakot éneklem neki altatáskor, mert a másodikat nem bírom megjegyezni. Nem mintha olyan bonyolult lenne. Még novemberben vettem fel a repertoárba, ekkor történt, hogy végighallgatta, majd azt mondta:

- Nem értem. Búsan... búsan... Ezt nem értem.

Nagyon tetszett, hogy észrevette a számára ismeretlen szót, és meg is kérdezte, hogy az mi. Megbeszéltük, hogy a bús szomorú, utána pár este még ezt elmondta.

A Bóbita születése óta kötelező minden altatásnál*, ma is énekeltem.

"Bóbita, Bóbita álmos,

elpihen őszi levélen,

két csiga őrzi az álmát,

szunnyad az ág sűrűjében."

Azt kérdezi a gyerek a versszak végén:

- Mi az a szilevél?

:)

Erről azonnal eszembe jutott a magam hasonló koromból származó kalandja a harmadik versszakkal:

"Termeiben sok a vendég,

törpekirály fia-lánya."

Ezt én mindig úgy értettem, hogy "békakirályfi a lánya", és nem bírtam kibogozni, hogy lehet valakinek királyfi a lánya. Mondjuk, én nem kérdeztem meg anyut.

*Mostanában Tomi többet altatja, mint én, de ha én megyek be a gyerekhez, akkor először A nap nyugodni tér, utána Bóbita, végül Brahms Altatója szép szöveggel.