Korcsolya és mézeskalács

A Mikulás hozott egy karácsonyváró könyvecskét, amiben minden oldal egy-egy témát dolgoz fel (pl. feldíszített karácsonyfa, korcsolyázás, sütögetés a szabadban, a Mikulás manói, ki hogyan ünnepli a karácsonyt, stb.), és a gyereknek kell a szereplőket matrica formájában beragasztgatni a megfelelő oldalakra.

Egyik nap épp a korizós oldalt csináltuk. Flóra megállapította, hogy az egyik szereplő elesett a korival. Mondtam neki:

- A korcsolyával könnyű elesni, ha az ember elveszíti az egyensúlyát, vagy megbotlik. Én is estem már nagyon nagyot korizás közben. Hú, nagyon fájt, feldagadt a térdem, hetekig volt még lila, alig tudtam menni. Ez már nagyon régen volt, akkor te meg a Viola még nem voltatok nekem.
- És apa?
- Ő sem.
- Akkor egyedül voltál?
- Igen.
- És nem féltél?
- Nem. Ja, most jut eszembe*, korizni akkor nem egyedül mentem, hanem egy fiúval.

Néz döbbenten.

- Ez a fiú nem apa volt, akkor apát még nem ismertem.
- És mit csinált a fiú, amikor elestél?
- Nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, de én mondtam neki, hogy most ne nyúljon hozzám, mert nagyon-nagyon fáj, kicsit még feküdtem a jégen, aztán feltápászkodtam.

Olyan édes ez a gyerek. "És nem féltél?" :) ❤

------------------------

Mézeskalácsot sütöttünk, és meséltem a gyereknek, hogy a nagymamám receptjét használjuk, annak a dédinek a receptjét, akinek a fotója kint van a nappali falán**. Mama csinálta a legfinomabb mézeskalácsot, eddig még senkinek sem sikerült kenterbe vernie az ő receptjét és profizmusát. Azt is mondtam, hogy hú, jó sok sütink lesz, legalább négy tepsi. Erre Flóra mosolyogva:

- A nagymamád is négy tepsivel szokott sütni?

- Neeem, ő legalább tízzel!

Nagyon tetszett ez neki. És tényleg így volt. De szép lenne, ha még most is így lenne... Flóra egyébként már ismeri a halál fogalmát, érti a lényegét, hogy aki meghalt, azzal nem tudunk többet találkozni, de nézhetünk róla képeket, és beszélgethetünk róla, emlékezhetünk rá. Tominak mindkét szülője nagyon fiatal volt, amikor ő született, és az ő szüleik is fiatal szülők voltak annak idején, így Flóra még két dédnagymamát és egy dédnagypapát is ismer. Vagyis ismert, mert a sümegi nagymama sajnos novemberben meghalt. Tomit meglepte, hogy Flóra már tudja, ez mit jelent - azért tudja, mert nekem egy nagyszülőm sem élt már, mire ő megszületett, viszont képeket rendszeresen mutatok neki róluk, és ilyenkor megbeszéljük, miért nem ismeri őket. Örülök, hogy úgy tűnik, érdekli a nosztalgiázás, a sztorizgatás a gyerekkoromról. Én is nagyon szerettem az ilyen történeteket, utólag sajnálom is, hogy a nagyszüleimet nem faggattam ki jobban.

*Évekig jártam a városligeti pályára tök egyedül korizni, ezért hittem azt elsőre, hogy akkor is egyedül voltam, amikor akkorát estem, mint az ólajtó.

** Most már a másik nagymamámé is kint lesz. Januárban nagy lemaradásokat fogok bepótolni fotónyomtatás terén, és akkor Nagyiról is lesz végre kép a falon.