Flóra-észjárás

Ettől a félévtől jár magyar oviba (heti egyszer másfél órás foglalkozás, amúgy marad az eddigi, sima, osztrák ovijában), nagyon várta az első alkalmat. Mondtam neki, miket csinálnak majd, többek között lesz barkácsolás. Erre ő: "Nagyon várom a barkácsokat!" Majd az első alkalom után mesél: "Énekeltünk, mondókáztunk, de barkácsok nem voltak." :)

Hozzám hasonlóan ő is nagyon szereti az ír táncot, az alábbi videót kb. minden nap megnézzük. Amikor először látta, mondtam neki, hogy táncolnak, ír táncot járnak a nénik meg a bácsik. Azóta gyakran kéri így: "Nézzünk táncot járt!"

Elalvás előtt, már sötétben, fekve töpreng:

- Szoktam a Violát simogatni, puszilgatni, ölelgetni, ringatni... Mit szoktam még? ... A Violával!

- Szoktad vigasztalni, ha sír, mondod neki, hogy mindjárt jön anya, szoktad tolni a babakocsiban, fürdetni, te szoktad elővenni neki a tiszta pelust, meg szoktad törölni a popsiját, szoktál neki énekelni.

[Széles mosollyal:] Sok mindent tudok a Violával.

- Anya, ha majd lesz a pocakomban baba, és kijön, Erik lesz?

Erre kíváncsi leszek, igyekszem huszonév múlva is emlékezni erre a kérdésére.

- Anya, ha majd lesz a pocakomban baba, és megszületik, akkor anya leszek, és akkor két anya lesz?

Mármint én is anya leszek meg ő is :)

Az új helyzetet igyekszem megkönnyíteni a számára, például szoktam mondani neki, hogy senkit sem szeretek jobban nála. Ezen elsőre meglepődött, és végigkérdezgette a család kb. összes tagját, hogy őket sem szeretem-e jobban, mint őt. Azóta időnként előveszi ezt a játékot, végigkérdez mindenkit, aztán kér, hogy én is kérdezzem meg tőle, X-et, Y-t és Z-t sem szereti-e jobban nálam. Úgy tűnik, jólesik neki és megnyugtatja, hogy Violát sem jobban (mert persze ez a leglényegesebb pont, hiába sorolunk fel tizenpár embert), hanem annyira, mint őt.