Önálló elalvásra szoktatás

Flórát gyakorlatilag azóta altatjuk minden este, hogy hazajöttünk a kórházból. Amióta átalakítottuk a kiságyát gyerekággyá, én úgy, hogy odafekszem mellé, énekelek neki, egy ideje utána "ommoznak a bácsik", majd kivárom azt az irgalmatlanul hosszú időt, mire végre elalszik (ez akár másfél-két óra is lehet, de minimum egy óra), és előbb nem jöhetek ki, mert akkor fuldokolva zokogás következik. Tomi az ágya mellett ül az oda letett matracon (összehajtható, azért van ott, hogy ha kiesne az ágyból a gyerek, ami a leesésgátló ellenére is viszonylag gyakran összejön neki, ne üsse meg magát), és "telefozik".

Az van, hogy a gyerek mindjárt hároméves lesz, és nekem most fogyott el végleg a türelmem, nem bírtam már tovább, hogy az egész estém rámegy az altatásra, vagy ha nem az enyém, akkor Tomié, és alig tudunk együtt csinálni valamit. Ilyen hajnali egyig tartó filmezésekre meg öt-tíz percig tartó társasjátékokra volt időnk. Ezért aztán kedden drasztikusan megváltoztattuk a rendszert.

Három napig azt csináltuk, hogy ugyanúgy befeküdtem a gyerek mellé, ének, omm, majd jó éjszakát kívántam neki, és kijöttem. Persze erre egész nap készítettük, tudta, mi lesz a menetrend. Tomi ezek után megmutatta neki, hogy működik a bébiőr (Flóra kétszer kiabál, hogy apaaaa, egyszer meg úgy tesz, mintha sírna, mire Tomi bemegy hozzá, beszélnek néhány szót, aztán kijön), és utána Flóra egyedül elalszik. Első este zokogás volt persze, kb. egy órán keresztül kellett bemenni hozzá ötpercenként, mert nagyon félt a kutyától meg a dinótól, de végül csak elaludt valahogy. Azóta csak ez a kipróbálós móka van. Plusz ha nem én megyek be hozzá, hanem Tomi, akkor engem még külön behív, hogy elmondja, "nehéz egyedül aludni", amire azt válaszolom, hogy tudom, hogy nehéz, de ő már nagyon ügyes nagylány, és csak be kell csukni a szemét, aztán jön az álommanó. Azt is sokszor megbeszéltük este és nappal is, hogy se kutya, se dinó nem tud bejönni, zárva van ajtó-ablak, csak az apja meg én vagyunk itt, és vigyázunk rá a másik szobából. Ja, meg azt is mondtuk többször, hogy ha éjjel felébred, és nem tud egyedül visszaaludni, akkor továbbra is nyugodtan átjöhet az ágyunkba, de ha sikerül reggelig a sajátjában aludni, akkor nagyon büszkék leszünk rá.

Egyelőre a reggelig alvás nem megy, kedd óta minden éjjel jön megint (korábban már csak heti kétszer-háromszor jött), de ezzel nincs baj, mert bemászik, kér vizet (a palackom ott van a fejem mellett pont ezért), aztán alszik. Most éjjel egyszer felült, és sírva kérdezte: "Anya, hol van a piros játék?" Azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, mondtam neki, "nem tudom, feküdj vissza", mire mondta, "jó", majd felborult, és aludt tovább.

Szerintünk nagyon ügyes. Biztos, hogy megnyugtatja, hogy tudja, halljuk, és ha bármi van, hívhat minket. Kedd óta nem is volt sírás, még ma sem, pedig ma kb. fél óra volt, mire elaludt magától (Tomi időnként odasettenkedik az ajtajához, és a lélegzéséből tudja, alszik-e. Az én fülem ehhez nagyon rossz, esélyem sincs.)