LizaGazdija

Íme, a bizonyíték .

Jó, lehet, hogy ezek most amerikaiak, de hogy nem százasok, az is tuti. Azt mondja, fájdalmasan elmaradottnak tűnnek manapság a régi Disney rajzfilmek, különösen a Hófehérke, a Csipkerózsika meg a Hamupipőke. Miért nincs Hamupipőkének se hobbija, se tehetsége bármihez is? Én meg csak pislogok. Öööö... Szabadidejében a barátaival lóg, meg varrogat, úgy emlékszem. Vajon rendesen megnézték azt a mesét? Nincs tehetsége semmihez? Akkor ezek szerint azokat a dalokat úgy bárki el tudná nyomni, mint ő? Ja, hogy tehetsége van az énekléshez? Bocs, hát nem tűnhetett fel, végül is csak megnézték a mesét. És Csipkerózsika miért nem csinál SEMMIT azon kívül, hogy elkábítják és alszik? Jézusom. Ezt most így konkrétan Disney számlájára írták? Tényleg? Ezek mennyire műveletlenek? Szerencsére fejlődött a világ, mire 1989-ben megjelent A kis hableány, dicsérték is a kritikusok, de tudósainknak mégis bajuk van vele, mert ha nő a főszereplő, akkor miért pofáznak annyit a férfiak. Majdnem háromszor

Ma kiderült, hogy a Skype, ha kamerát is használunk is hozzá, majdnem olyan, mint a személyes találkozás :)

Kata a szülinapi ünnepléskor el akarta fújni a tortáján a gyertyát, de elsőre nem sikerült, túl messziről, próbálkozott. Bence (8 éves): - Nahát, mi van ezzel a gyertyával? Olyan gyertya, mint ami egyszer nekem volt a szülinapomon. Nem lehet elfújni. Én: - Azt tudod, hogy melyik szülinapodon volt az a gyertya? Pont tegnap láttam a képet. Akkor lettél kétéves. Azóta is időről időre eszembe jut, mennyire durva, hogy van emlékképe a második szülinapjáról, mert sokaknak az első emlékük négy-ötéves koruk környékéről származik, valamint kíváncsi vagyok, meddig fog tartani ez az emlékkép. És majd egyszer jó lenne kitudni valahogy Bencétől, melyik a legkorábbi emléke. (Nekem egy pelenkázás olyan kicsi koromból, hogy még nem tudtam szavakkal elmondani, mi bajom, ezért sírással jeleztem, hogy nekem most nem jó.)

is azt bizonyítja, hogy az állatok okosak. (Persze konkrétan csak annyit bizonyít, hogy ez az orangután okos, de én általánosítottam.)

hogy májusban megyünk Rómába Blankával. Ennio Morricone koncertjére már megvettem a jegyet (oda csak én megyek), a programok szervezés alatt, a repjegyet is mindjárt beszerezzük. Jó lesz ez, én úgy érzem :) És közben már most izgatott vagyok, pedig még vagy négy hónap :O

Befejeztem az egyik könyvet :) Juhú! A másikból még 20 A4-es oldal van, azt vagy meg tudom csinálni holnap, vagy marad egy kicsi holnaputánra is. Így végül egy vagy két nappal végzek később, mint ahogy számoltam, de több volt a kihagyás, mint eredetileg gondoltam. Aztán péntektől vagy vasárnaptól indul az újraolvasás. Az első. Kíváncsi leszek, milyen tempóban tudok majd haladni, és mennyire kell sokat alakítani a szövegeken. Ma sem voltam korizni, mert nyomi vagyok. Tök hülyeség. Otthon simán kimegyek a Műjégre egyedül, erre itt meg nem bírtam rávenni magam, mert tök magányos érzés volt belegondolni, hogy most egyedül elmegyek odáig, és ott egyedül csúszkálok. De holnap estére már nagyon tervezem. Főleg úgy, hogy ma alaposabban utánanéztem a dolgoknak, és kiderült, hogy ha 9 után megyek, akkor 3 euró. Én meg egyelőre egy óránál többet úgysem akarnék korizni, és pénteken még nem kell korán kelnem, szóval holnap megléphetem a késői korizást. Egyéb hírek. Tegnap nagyon fura randin v

Megírta az újság, hogy Cameron miniszterelnök úr egy kalap pénzt szán a Nagy-Britanniában élő muszlim nők nyelvtanulására, mert még mindig 200 ezer angolul nem beszélő muszlim nő él náluk, és ha megtanulnak angolul, akkor be tudnak illeszkedni, és a fiaik sem lesznek szélsőségesek, viszont a program szervezése közben azt is szem előtt kell tartani, hogy a muszlim nők hagyományosan alárendelik az akaratukat a férfiak akaratának (nem a legjobb kifejezés, de "traditionally submissive"). Így kell egy félmondattal tönkretenni egy jó kezdeményezést. Merthogy biztosan van sok olyan muszlim nő, aki nem tud angolul, és behódol a családja férfi tagjai akaratának, csak nem kellene általánosítani. A Twitteren tegnap óta dőlnek a bejegyzések, amelyekben az akaratukat hagyományosan a férfiak akaratának alávető nők címszavakban felsorolják, mit értek el eddigi életük során, és hány nyelven beszélnek, amelyek egyike az angol. Nem kicsit sértette meg őket Cameron. De szépen bemutatta, hogyan

Egy részeg baráti társaság megy hazafelé kocsival az autópályán, megállnak könnyíteni magukon, majd egyikük, akinek a legtöbbet sikerült inni, és nem nagyon tud magáról, nem akar visszaszállni a kocsiba. Erre a barátai otthagyják, majd nem sokkal később elcsapja egy másik kocsi, amelyik feltehetőleg nem gyök kettővel közlekedett épp, és amelynek a sofőrje valószínűleg nem számított arra, hogy a sötét éjszakában egyszer csak ott fog állni előtte egy ember az autópálya kellős közepén. Az elhunyt barátait bíróság elé állítják segítségnyújtás elmulasztásáért. És a kommentelők nagy része nem érti, mi a baj azzal, hogy a vádlottak otthagyták a sértettet. Most tuszkolták volna be a kocsiba? Hát felnőtt, felelős a tetteiért! Különben is, természetes kiválasztódás és Darwin-díj. Ez azért elég ijesztő.

Megjöttem. Nem volt nagyon könnyű a bőröndöm, és nagyon kellett koncentrálni, hogy a négy csomag közül egyiket se hagyjam el, de végül is minden megérkezett. Többnyire Kelenföldre szoktam kimenni, de most a Keletibe mentem, mert Kelenföldön már nem nagyon lehet hová tenni a bőröndöt, az összes tároló tele van, és ezt nem akartam. Gyönyörű hóeséssel búcsúzott Budapest, nagyon örültem neki, és szépséges képem is lett a Keletiről, de majd holnap mutatom meg, most már nincs erőm/kedvem képeket másolni. A Hauptbahnhofon csupa fura emberrel találkoztam. Volt egy pasi, aki rótta a köröket a csomagjaival, miközben én a jegyautomatánál szerencsétlenkedtem*, és minden körnél megkérdezte németül, hogy én Budapestre utazom-e, majd meg sem várta, hogy válaszoljak, válaszolt ő, hogy "nem". Aztán odajött egy fiatal, deszkás cuccba öltözött gyerek, hogy adjak neki pénzt, mert ő nagyon éhes, és neki csak egy euró kell. Németül. Néztem rá. Kérdezte, tudok-e németül. Én meg mondtam, hogy ninc

Ez úgy szokott történni, hogy sokáig csak listát írok meg hümmögök, de lépéseket nem teszek, mert akkora munka, úgysem fog beférni, satöbbi, aztán hirtelen kedvem támad hozzá, de így az utolsó pillanatban, és húsz perc alatt készre csomagolom a bőröndöt. Most is ez volt. A fene se ért engem.

Sosem kell egyedül izgulni :) Bence Ez a kép meg Kata ötlete volt, ő úgy csinálta, hogy a telefonjáról irányította a fényképezőgépet, én viszont csak a gépet használtam, mert még nem üzemeltem be a telefonos funkciót. A képen a meggyes-mákos-citromos muffin látható.

Marci kutya Liza után volt a kutyám, és bár nehezen ment, eléggé megszerettem. (Nem ő tehetett róla, egyszerűen túl hamar jött ő Liza után, hiába mondtam, hogy még nem szeretnék másik kutyát.) Szóval beteg, nem is lehet rajta segíteni, és csak kicsit lehet meghosszabbítani az életét. Pedig még nem is idős, mostanában lesz 5 éve, hogy megtaláltuk, és akkoriban saccolta az állatorvos egy év körülinek. A rossz hír hallatán úgy gondoltam, mindenképp szeretném megsimogatni, és később kiderült, még akár megsétáltatni is lesz lehetőségem. Hát kapva kaptam az alkalmon, és pénteken találkoztunk. Nem volt jó a kedve, olyan kis bágyadtka volt, pedig most még nem látszik rajta, hogy baj van, elvileg nem is érzi magát rosszul. Lehet, hogy csak rossz napja volt, unja már ő is a hideget, ilyesmi. Azért köszönt, adott puszit is - cukin emlékszik rá 3 (!!!) év távlatából, hogy nem szeretem, ha képen nyal, ezért a nyelve hegyével az orromra adott puszit. (Az ilyen puszi még csak nem is nyálas. Liza eg

A Műjég szervezett mára egy olyan programot, hogy este 8-tól 11-ig még nyitva maradtak (amúgy 8-kor zárnak), és 1000 forintért lehetett csúszkálni a hétvégi alapár (2000 Ft) helyett. Eleinte gondolkodtam, hogy menjek-e, de nem tudtam eldönteni, többek között azért sem, mert a decemberi esés, ami után egyébként majdnem egy hónapig lila volt és fájt mindkét térdem, elbizonytalanított. Aztán amikor hazaértem anyuéktól meg a belvárosjárásból (megjött a kontaktlencsém!), már este 8 elmúlt, és úgy éreztem, én ma innen már sehova. Aztán ültem kb. egy órát, kicsit többet, tényleg iszonyú fáradt voltam, annyira, hogy amikor el akartam olvasni, hogyan kell beállítani, hogy a fényképezőgépemet a telefonommal irányítsam, egyszerűen nem bírtam felfogni a szöveget, nem álltak össze mondatokká a szavak. Ekkor meggyőztem magam arról, hogy inkább hasznos dolgokkal fogom tölteni az estét, pl. bepakolom, amit lehet, mert hétfőn utazom. Viszont nemsokára kinéztem az ablakon, és gyönyörűen szakadt a hó még

Hát, az tegnap volt, de most pótolom. Arra gondoltam, jó ötlet lenne megismerni egy új magyar verset ebből az alkalomból. Mármint egy olyan verset, amit eddig nem ismertem. Erre esett a választásom, mert nagyon igaz: Babits Mihály: Névjegyemre A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha! S e rövid név, értelme tárva, tudjátok mégis, mit jelent? Egész világot, önkörében, mely zártan, szuverén kereng. S nem kisebb, mint a ti világtok, mely földből s csillagokból áll: két vége van minden világnak a születés meg a halál. Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld között valókkal még nagyobb; s mindenképp más a tieteknél: én nektek idegen vagyok. S világom tág, de idegennek belé a bemenet tilos: jaj, mért egy örök idegennek jelzé nevét e papiros?

Sokat hallottam a Narnia krónikáiról itt-ott, mindig a Gyűrűk Urával párban emlegették, mert a két író ismerte egymást, és időnként kikérték egymás véleményét a műveikről. Mire leforgatták az első részből készült filmet, már nagyon kíváncsi voltam, úgyhogy megnéztem a moziban, sőt talán még a következő kettőt is, bár igazából nem tudnám már megmondani, hogy A Hajnalvándor útját is láttam-e, vagy csak az előzetest sokszor. Az első film nagyon tetszett, ezért megkaptam a regényfolyamot Nagyitól karácsonyra, és A varázsló unokaöccsét nem sokkal később el is olvastam. Kár, hogy ennyivel Az oroszlán, a boszorkány… előtt történt, mert így csak kevés dologra emlékszem belőle, pedig tudom, hogy most hasznosak lettek volna ezek az emlékek. Először is azon mosolyogtam, hogy ez egy gyerekkönyv, és micsoda akciófilmet forgattak belőle. Például Peter első csatája eltart vagy egy bekezdésen keresztül, és a könyv másik két leginkább feszültséggel teli jelenete sem hosszabb fél illetve két olda

Született egy kritika az Imagine Dragons koncertjéről (biztos több is, én ezt az egyet láttam), és hát kicsit lehúzták (nem teljesen, mondtak róla pozitívat is). Nekem meg mindenféle gondolatom támadt. 1. Milyen kézenfekvő/elcsépelt, hogy George Ezra Budapest c. számával bókoltak a közönségnek. Mit kellett volna csinálniuk? Énekelték volna el, hogy Tavaszi szél vizet áraszt? Akkor arra lehetne beszólni, hogy ez Freddy Mercury ötlete volt, ejnye-bejnye. Szerintem szép gesztus volt, hogy elénekeltek pár ütemet a Budapestből. Ezzel személyessé tették a koncertet - nem mehetett volna le bárhol ez a buli, ez Budapesté volt, slussz. 2. Playback is volt. Ez nekem is feltűnt, fura is volt. A cikkben a dobokat emelik ki, én az éneken vettem észre egyszer, hogy kicsit meg van támogatva. Tényleg tök felesleges, le lehetne róla szokni, főleg akkor, ha egy zenekar amúgy tényleg jó. 3. A Bataclan felemlegetése olcsó húzás. Csak azért, mert valaki zenész, nem lehet neki véleménye, nem rázhatta

American Authors - Best Day of My Life Mert már a nevüket is bírom.

Jó, nem. De azért ma voltam 6-tól 7-ig pilatesen, aztán 8-tól 10-ig Krisznél. Érdekes, hogy a pilates végén nem éreztem, hogy nagyon meggyötört lennék, de Krisznél a második óra, az erősítés nagyon nehéz volt, pedig kb. olyan gyakorlatok voltak, mint általában. Szóval csak az lehet, hogy mégis megéreztem a pilatest is, még ha nem is izzadtam le tőle teljesen. Kíváncsi vagyok, holnap mennyire tudok majd kikelni az ágyból :)

Amióta elkezdtem bécsi nyelviskoláknál próbálkozni, folyton magammal hurcolom az osztrák telefont is, hátha valaki nem e-mailben reagál, hanem felhív, de még sosem keresett senki, eddig mindig e-mailben jeleztek vissza, már aki. Egyedül tegnap fordult elő, hogy a telefont a galérián hagytam, mert reggelre lemerült, töltőre kellett rakni, aztán elfelejtettem. Estére nyilván volt egy nem fogadott hívásom. A telefonon nincs pénz, és olyan okosan van kitalálva a szolgáltató honlapja, hogy nem is tudok rá tölteni, csak majd Ausztriában. Törtem a fejem, mi legyen, aztán rájöttem, hogy a Skype-ra is lehet egyenleget rakni, és bárhová telefonálhatok róla. Ezt az előbb gyorsan meg is tettem, majd visszahívtam a tegnapi számot. (Nagy szerencse, hogy kijelezte a telefon.) Emlékeztek még arra az iskolára, amelyik másfél hónapra előre, szeptember közepére adott interjúra időpontot, majd az igazgató az interjún tökre nem is hagyott szóhoz jutni, csak elmondta, ők milyen jó iskola, meg hogy szépe

Emberek, akik ott próbálják lehúzni az (osztrák) államot, ahol tudják. Ingyen nyelvtanfolyam csak rászorulóknak (jelenleg általában menekülteknek) jár, hát akkor megteszi, amit lehet, hogy rászorulónak adja ki magát, mert nehogy már fizetnie kelljen azért, hogy megtanuljon németül. Amikor felhívom rá a figyelmét, hogy de ő nem rászoruló, az a válasz, hogy de miért fizessen, ha tud úgy trükközni, hogy ingyen is bejusson a tanfolyamra. Rég Ausztriában él, de azért felveszi a Magyarországról naponta ingázó dolgozóknak járó súlyos pénzeket, mert miért essen el 200 eurótól (abból megvan egy ember kajája egy hónapra, azért mondom, hogy súlyos pénz). Amikor felhívom rá a figyelmét, hogy esetleg azért, mert nem jár neki, akkor azt válaszolja, hogyne járna, hát tudja mire költeni azt az összeget. Persze, én is bármikor el tudok költeni 200 eurót jobbnál jobb dolgokra, és szerintem kevés az az ember, akinek nem menne. De nem ez a kérdés, hanem az, hogy jár-e nekem az a 200 euró vagy sem. Ha

egy terrortámadás helyszínén voltam valakivel, akiről már nem tudom, ki volt. Úgy emlékszem, lövöldözés volt egy nyaralóhelyen egy arab országban, és nagyon kicsin múlt, hogy mi nem haltunk meg. Elrejtőztünk, de folyamatosan arrébb és arrébb kellett lopakodni, mert a fegyveresek mindent átkutattak, és ha valahol még találtak élő embert, őt is lelőtték. Eléggé stresszes helyzet volt, nagyon féltem, és kicsit reméltem, hogy mindjárt felébredek (bár - más rémálmokkal ellentétben - most nem tudtam, hogy álmodom). A társam azt mormogta mellettem nagyon halkan, hogy mocskos arabok, és egyéb szidalmak is elhangzottak rájuk vonatkozóan. Én meg ott, miközben nagyon féltem, nehogy agyonlőjenek, még mindig azt válaszoltam neki, hogy nem mocskos arabok, hanem mocskos, elmebeteg szélsőségesek. Ezen ébredéskor meglepődtem, de később már örültem neki.

Hát, végül az volt, hogy elmentem rá. Délután lebeszéltem egy lánnyal, hogy átadja a jegyét kicsit olcsóbban, mint amennyiért ő vette, majd az Aréna előtt le is bonyolítottuk az üzletet. Ülőhelyre vettem jegyet, mert nem tudtam, milyen hosszú lesz a koncert, és mivel már 7-re odamentem, az Imagine Dragons meg csak 9-kor kezdett, gondoltam, talán nem lenne túl jó kb. 4 órát állni. Jó döntés volt, hogy elmentem, úgy érzem. Csak kicsit rövid volt (másfél óra). Nagyon jó hangulatot csináltak, nagyon jók voltak az effektek, és szépeket mondott az énekes. (Elmondta, fontos, hogy ne hagyjuk magunkat rettegésben tartani az ostoba terroristák által, és nagyon örül, hogy a különböző koncerteken mennyi különböző embert lát, mert a sokféleség jó dolog.) Nagyon hangulatos volt, amikor a koncert felénél mindenki felállt a lelátókon is, és mindenki együtt táncolt. Biztos a fiúknak is jó érzés volt :) Azzal aztán végleg megőrjítették a koncertet, amikor a visszatapsolás után a ráadásszámra egy magya

1. Imagine Dragons koncertre szeretnék menni. Még vannak szabad jegyek a hivatalos forrásnál is, plusz tömegesen adják el a jegyeiket a FB-eseménynél azok, akik mégsem tudnak elmenni. Nem olcsó, nyilván. Tudom, hogy ha nem megyek el, akkor kb. fél napig szomorú leszek, hogy kimaradtam valami jóból, majd túlteszem magam rajta, végül is sosem járok koncertre, és a csapatot kb. két napja fedeztem fel. Menjek vagy ne menjek? Ülő- vagy állóhelyre vegyek jegyet, ha megyek? Jaj, mi legyen? Jaj, mi legyen? 2. Már csak 4-5-6 napnyi munka van a fordításokkal. És fogy a lendület. Nincs kedvem. Biztos azért is, mert most az egyiknél egy "nemszeretem" részhez érkeztem, és unom. Jaj, jaj. Húzzak már bele! Ha össze bírnám kapni magam, az egyik regény tokkal-vonóval meglehetne jövő vasárnapra, a másik meg a következő hét vasárnapra. És akkor még mindig lenne két hét a leadásig. Össze kéne kapni magam. (Ma már megcsináltam 12 oldalt az egyikből, még kéne 8, a másikból meg összesen 5 vagy 7,

Felfedeztem magamnak az Imagine Dragonst, mert az ő zenéjükre is szoktunk ugrálni. Tegnap gondoltam rá, hogy ha valamikor jönnének hozzánk, biztos elmennék. Erre órákkal később szembe is jött a Facebookon a holnapi koncert eseménye. Most meg itt izélek, hogy menjek vagy se, mi legyen, hogy legyen, egyedül koncertre menni biztos nem is buli, meg aztán ez nem egy 2000 forintos jegy lenne, satöbbi, satöbbi. Jaj, nekem. Ráadásul Bécsben tegnap voltak, szóval az sem játszik. Na, majd holnap minden kiderül. Imagine Dragons - Demons

Arra jöttem rá, hogy lassan össze kéne írni, mit akarok kivinni Bécsbe, és el kéne kezdeni pakolni. Illetve hát nem is lassan, hanem mondjuk holnap, és pénteken/szombaton be is kell szerezni mindent, mert vasárnap vagy hétfőn megyek. (A lelkem mélyén persze tudom, hogy hétfőn.) Kicsit izgulok amiatt, hogy a lakótársnőm nincs jó hangulatban, és az nekem sem lesz jó, de próbálok nem gondolni erre. Még nem sikerült teljesen felfogni, hogy mindjárt visszamegyek, ma pl. vettem 2 liter tejet, mert olcsó volt, és csak utóbb kaptam észbe, hogy hétfő reggelig max. egy litert fogok meginni kakaó formájában, de az sem biztos, mert kakaóport simán nem vettem, szóval holnap reggel nem tudok inni (mi lesz velem?!). Mindegy, majd kiviszem magammal a másik dobozt, vagy itthon hagyom, és örülök, hogy van tej, amikor hazajövök. Az első pár hétvégén mindig haza fogok jönni, ami elég vicces meg fárasztó lesz, de hát így alakult, pontosabban így alakítottam. Az első hétvégén teljesítménytúra lesz, a máso

Lehet, hogy részben az is a bajom, hogy kezd sok lenni a tél. Én nagyon szeretem a telet, ezért ez egy eléggé meglepő gondolat, de azért az is igaz, hogy a tél hó nélkül csak kegyetlen hideg, főleg az utóbbi napokban. Szóval lehet, hogy ha majd melegszik az idő, kinyílnak a virágok, kizöldülnek a fák, akkor jobb lesz. Meg az is lehet, hogy nem, mert pl. emlékszem olyan korábbi évre (nem is egyre, höhö), amikor egyedül voltam tavasszal, és az is pont olyan nyomasztó volt, mint ugyanez télen. Amúgy meg ezen a télen még kétszer reménykedem nagy hóban, biztos attól is jobb lesz legalább azon a két napon. De lehet, hogy tényleg már egy biztos munka is sokat dobna a lelkiállapotomon. Vagy ha megint visszatérnék ahhoz, hogy nem tudok hírekkel foglalkozni. Vagy nem tudom. De jó lenne csinálni magammal valamit.

Aki a szobámban lakik, előbb eljön Bécsből, mint ahogy én visszamegyek, és kivételesen olyan útvonalon, ami nem érinti Budapestet. Ez nagyon jó, csak az az aprócska probléma adódik, hogy vissza kellene adnom neki a pénzét (kaució + a január havi lakbérből annyi, amennyit már nem fog ott lakni), ami így nem lesz könnyű. Annyira szeretem, hogy soha semmi sem lehet egyszerű :) ❤

Hétvégén volt ünnepi ebéd, amin sajnos csak hárman voltunk, mert a család többi tagját megtalálta egy elég barátságtalan ovis/sulis vírus, úgyhogy nekik gyógyulni kellett.

Rékával ma néztük meg, miután pénteken véletlenül rábukkantam, és gyorsan megvettük a jegyeket. Az 1939-es filmet vitték színre, de persze kicsit átalakították. Ezt-azt kihagytak belőle, máshol valami mást hozzáírtak, ilyesmi. És gyerekelőadás lett belőle. Mármint persze a regény is ifjúsági regény, a film sem az a véresen komoly, csak felnőtteknek ajánlható, de ez az előadás konkrétan gyerekeknek készült. Innen Nagyon tetszett a színészek játéka, érdekes volt a dalokat magyar szöveggel hallgatni (a filmben angolul szólnak, és magyar felirat van hozzájuk), tetszettek is, valahol vicces, hogy az Over the Rainbow-n általában az ötödik másodperc után már bőgök, és szép volt a díszlet meg majdnem minden jelmez is. Hegyi Barbarát kicsit sajnáltam Glinda ruhája miatt, az elég giccsesre sikerült ( itt lehet megnézni). Jó volt, hogy beleírtak a történetbe jó néhány szóviccet, a legfárasztóbb talán a Bádogemberhez intézett pléhboy volt, de a többi is tetszett. A kedvenc jelenetem Óz le

részletes infó a taxisok vs. Uber konfliktusról, az év konfliktusáról, amely a fél országot lázban tartja. Nem tudom, engem nem tart lázban, konkrétan egyáltalán nem érdekel. Én biztos az ország másik felébe tartozom.

Rég nem volt már sírva röhögős része, de végre megint csináltak egy ilyet. (Amúgy jól sejtettem én, hogy akkor lesz vége a sírva röhögős részeknek, amikor arra kanyarodik a történet, amerre kanyarodott pár évaddal ezelőtt. Azóta is jó, csak már nem a régi.) Ettől kicsit jobb lett. Meg előtte attól már sokkal jobb lett, hogy beszélgettünk Blankával. Fázom, mint a kutya, pedig fűtök, meleg van, és nem készülődik kitörni rajtam semmiféle kórság. Nem értem ezt. Nekem miért hideg állandó jelleggel kezem-lábam? Azért is csúnya ez, mert emiatt fázom. A lábam miatt. Lefagy a lábfejem, kész, vége, onnantól mindenem fázik. Túrazokniban, teszem hozzá. Hihetetlen. Néha azon gondolkodom, hogy ha az internet előtti világban élnék, lehet-e, hogy soha nem lett volna még pasim, kivéve persze Leventét, aki, hát... na, maradjunk abban, hogy rá is elment három hónap az életemből. Nem tudom, mit csinálok rosszul, de azért már csak képesnek kéne lenni az élőben történő ismerkedésre. Vajon miért nem vagy

8 óra alatt sikerült lefordítani 20 oldalt az egyik könyvből. Még most jön 5 a másikból (de az A4-es oldalból 5). Nemsokára mennem kell, mert találkozunk Blankával (ez legalább jó élmény lesz). Gratulálok magamnak. Megpróbáltam visszafejteni, mégis mi a jó franctól vagyok ennyire frusztrált. Találtam néhány okot. 1. Baromi stresszes, hogy vissza kell menni Bécsbe, és nem lehetek biztos benne, hogy lesz munkám, viszont ha nem lesz, akkor kb. eláshatom magam, mert az angoltanári munkán kívül még vécét pucolhatok kint a tapasztalatok szerint, itthon meg nem szeretnék élni. 2. A szüleim elkezdték mondogatni, hogy öregszenek. Az öregedés úgy eleve ijesztő, de még ijesztőbb, ha ők mondogatják, ráadásul úgy mondogatják, hogy még nincs gyerekem, sőt kilátásom sincs rá, hogy valaha lesz. 3. 3 éve vagyok egyedül. Persze, ebben az egyedüllétben volt összesen mintegy egy év szünet, de az sem egyben, és az is csupa időpazarlás volt. (Jó, tanfolyam volt. Haladó tanfolyam, basszus, mert vál

Ajánlanak neki az osztrákok egy állást a szakmájában bruttó 2700 euróért (azt nem tudom, vonatkozik-e rá bármilyen adókedvezmény, stb., de ez minimum 1700 euró nettóban), mire megsértődik, hogy ő ennyi pénzért nem dolgozik, és inkább elhúz haza Kelet-Európába. Én meg itt pislogok, hogy, basszus, én kb. sírva fakadnék örömömben, ha valaki nettó 1700 eurót kínálna úgy, hogy még ráadásul a szakmámban is dolgozhatok, ja, és nem vállalkozóként, hanem alkalmazottként, tehát szabadsággal, betegszabadsággal, mindenféle juttatással, stb. Durva, mennyire nem vagyunk egyformák. És kva igazságtalan az élet.

Ezt, mondjuk, eddig is lehetett tudni, az elmúlt három évben számtalan ezt alátámasztó tapasztalatot szereztem. Van olyan beszélgetés, ami Skype-on zajlik, másfél órán át tart, és ebből én kb. öt-tíz percet, ha beszélek, aztán a végén úgy búcsúzik a másik fél, hogy ne haragudjak, de nem ér rá tovább. Azonnal meg szeretné oldani az életemet, szerez nekem munkát abban a kisvárosban, ahol ő él, minden, és ezt az egészet nem kedvesen, hanem lekezelően, ellentmondást nem tűrően. Ja, hogy én akarok-e a kisvárosban élni, hát, az huszadrangú kérdés. Van olyan levelezés, ami tök biztatóan indul, hú, de szimpatikus vagyok, hú, de kedvesen írok, ő is szimpatikus, ő is kedvesen ír, majd kér képet (az oldalon, ha nem előfizető, kikockázva lát, de üzenetben csatolhatom a feltöltött képeimet), küldök neki, aztán többet nem hallok róla. Jó, még lehet, hogy ír, végül is nem mindenki grafomán, hogy naponta válaszoljon a kapott leveleire, de hogy azért alapvetően nem egy jó ómen, ha a kép után pár na

Nem, nem rohantam azonnal regisztrálni bánatomban, amiért már megint nem jött össze, csak még tart az előfizetésem, úgyhogy beléptem. Vannak levelezgetések, vannak normális első levelek, vannak tökre fantáziátlanok, van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé, és van, akit nem értek. A levelezést ő kezdte. - Szia! Nagyon tetszik az adatlapod, szívesen megismernélek. - Szia! Köszönöm, hogy írtál. Nekem is tetszik a te adatlapod, csak kár, hogy nincs hozzá kép. - Azért nincs hozzá kép, mert férfiként én döntöm el, kinek akarok írni. És te miért nem töltöttél fel egyet sem? - Nekem öt képem van az oldalon, ez, amit csatolok, például a profilképem. Azóta nem hallottam róla. Szerintem nem sokat veszítettem.

Tegnap óta láttam két sokkal-sokkal szebb képet, mint amit én találtam elsőre. Plusz egy hasonlóan szép gifet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szomorkodni miatta, bár biztos részben az is okozza, hogy a Moly és a Facebook is csak ezzel van tele másfél napja. És nagyon szépeket írtak róla a Harry Potter szereplői, főleg azok, akik akkor voltak gyerekek. Azon gondolkodtam el, lehetett-e benne szerepe neki meg a többi felnőttnek, hogy ezekből a gyerekekből (amennyire én meg tudom ítélni) nem lett beképzelt, felfuvalkodott hólyag, hanem szépen fel tudták dolgozni, hogy 10-12 évesen világhírűek lettek. Szegény Alan Rickman, tényleg.

Abból, hogy "erre nem számítottam", hogy lett "ezt nem láttam jönni"? Persze, értem, "I didn't see it coming". De mást nem zavar, hogy ez szó szerinti fordításban mennyire végtelenül idegen a nyelvtől, azaz magyartalan? Szomorú :(

Tavalyelőttig volt az a jó szokásom, hogy ide is írtam értékelést az elolvasott könyvekről, nem csak a Molyra. Gondoltam, ehhez esetleg visszatérhetnék. Persze mindjárt az első elolvasott könyvről nem írtam ide semmit, de még az is sorra kerülhet. Addig is jöjjön a második! Egyszer lesz spoiler, majd szólok. A sorozatot még valamikor 4-5 éve kezdtem olvasni, de lehet, hogy kicsit régebben. Talán még az egyetem alatt. Egy olasz írónő meséje egy faluról, ahol Bűvölők (Fény Boszorkányai/Mágusai, Sötétség Boszorkányai/Mágusai) és Nembűvölők élnek együtt. A Bűvölők gyerekeire születésüktől 15 éves korukig egy-egy tündér vigyáz, de a 15. év végén el kell hagynia a falut, sosem térhet vissza többet, és nem is tarthatja a kapcsolatot a családdal. A Fairy Oakban (ami amúgy a falu neve) a Periwinkle-ikrek tündére, Feli mesél hazatérve a többi tündérnek a maga 15 évéről. Eredetileg trilógia volt ez a történet, aztán íródott még hozzá négy könyv. Ezt az utolsó részt már kissé erőltetettnek é

Tök nagy családigényem van. Máskor sem kicsi, de most tényleg kb. vágom a centit hétvégéig, amikor megyek haza, és mindenki ott lesz, ráadásul szüli-névnapi ünneplés is lesz. Juj, de várom!

Jaj :( Piton professzor :( (Akkor is, ha messze nem ez a legfontosabb szerepe, mert én Piton professzorként ismertem meg.)

Amióta Golden Globe-ot osztanak (1944 óta), először fordult elő, hogy magyar filmnek ítélték ezt a díjat. (Amúgy kemény nap volt az - először ez a hír jutott el hozzám, aztán az, hogy meghalt David Bowie, akinek ugyan nem voltam rajongója, és igazán a munkásságát sem ismertem, de azért megdöbbentem.) Szóval megkapta ezt a nem kis elismerést egy magyar film. Erre itthon ováció helyett sokaknak az a reakciója, hogy szép, szép, de miért nem inkább a Don-kanyarban elesett magyarokról szól, az sokkal izgalmasabb történet, sokkal magyarabb is, és ők is megérdemelnék, hogy valaki egyszer filmre vigye őket, de hááát arra nem járnának rangos külföldi díjak. Ezt (a de hááát utáni rész kivételével) többek között egy olyan ember is kiírta, akinek 3600 követője van a Facebookon, amit a kidolgozott felsőtestével és az ehhez társuló érzékeny lelkével meg bölcsességével ért el. Bennem meg az merült fel, hogy tényleg semmi sem jó sosem. Miért nem lehet örülni annak a díjnak? Miért nem lehet örülni anna

Azt figyeltem meg, hogy több vidéki ismerősöm, akik nem ugyanabból a városból, és nem is ugyanabból a megyéből származnak, használja a kifejezést, hogy "siet a vonatra/buszra", mi meg Budapesten azt mondjuk, hogy "siet a vonathoz/buszhoz". Nagyon-nagyon érdekes, és jó lenne tudni, vajon Budapest a kivétel, és mindenhol máshol az előbbi forma van használatban, vagy hol így, hol úgy mondják, és ha utóbbi, akkor van-e valami logika abban, hogy melyiket hol használják. Biztos van erről is tanulmány a neten, csak még nem voltam elég szorgalmas hozzá, hogy megkeressem. Egyelőre csak piszkálja a fantáziámat a kérdés.

Rettenetes, mit meg nem tesznek egymással és magukkal emberek. Az egyik igyekszik mindenkit porig alázni, megtörni, a másik meg önként fekszik le az egyik lába elé, hogy könnyebb legyen eltaposni. Előbbinek biztos komoly kisebbségi komplexusa lehet, a másiknak meg van az is, de az a szomorúbb, hogy azért teszi, amit tesz, mert azt hiszi, hogy cserébe szeretetet kap attól, aki átgázol rajta. Pedig attól még, hogy valaki mosolyogva gázol át rajtunk, átgázol, és ez a lényeg, a mosoly csak elterelés. Tudom, hogy most ezt nem annyira értitek, de még nem tudom, akarok-e erről konkrétabban mesélni, mert elég nehéz ez most. Utóbbi helyzetébe sikerül beleélni magam annyira, hogy majdnem sírás lett a vége, szóval inkább nem mondok most konkrét példákat. Különben is, az a másik csúnya-durva kibeszélése a háta mögött, amit nem érdemel meg. Sokat beszélgettünk erről, és úgy láttam, mintha valamit megértett volna akkor, amikor F.H. Burnett A titkos kert című regényéből vettem elő az egyik kedvenc id

A mai edzés olyan jó volt, hogy itthon kipróbáltam, emlékszem-e még a step koreográfiájára, és amikor kiderült, hogy emlékszem, gyorsan leírtam, hogy megmaradjon. Minden edzés jó, de ez a mai különösen. Zene, bár ez ma pont nem hangzott el órán, de jó rá ugrálni. Ugyanitt be kell vallanom, hogy szörnyűség történt velem: kiderült, hogy tetszik egy Justin Bieber-szám. Sőt kettő is. Krisz sunyi módon becsempészte ezeket a számokat az órai zenébe, én meg csak hallgattam a dallamot, örültem, hogy ez milyen tök jó, aztán egyszer csak véletlenül megtaláltam a youtube-on, és kiderült, hogy mindkettő Justin Bieber. Hallatlan! Robin Schulz - Sugar A terem átment viccesbe. Eddig a napijeggyel be lehetett menni Krisz mindkét órájára. Nem, kezdem korábbról. Eredetileg bérlettel és napijeggyel is be lehetett menni, aztán a bérleteseknek előbb 300, később 350 forintot kellett ráfizetniük. A terem eléggé lepukkant, a többség csak és kizárólag Krisz miatt jár oda (mármint Krisz vendégei közül),

nem olyan jó, de voltam fodrásznál, lesz kontaktlencsém, és küldtek SMS-t, hogy mehetek a telefonomért. A fodrászhoz kuponnal mentem, és csak annyit kértem, hogy vágjon vissza kb. öt centit a hajam végéből, mert már csúnyán töredezett. Pluszban azt javasolta, minden hajmosás után szárítsam meg a hajamat legalább félig (nem szoktam, nem szeretem a hajszárítót, de majd most fogom), megfigyeltem, milyen hajkefével bontja a tincseket, és megpróbálok majd venni egy olyat, és tök jó lett a frizurám, miközben nem is csinált nekem frizurát. Lehet, hogy rászokom a fodrászhoz járásra, és mondjuk félévente-évente kérek egy ilyen vágást. Legutóbb 2005 májusában találkoztam élesben fodrásszal, amikor a ballagásra készült a frizurám. Ennek egy rossz élmény az oka, ami még tizenpár évesen ért, és meggyőzött arról, hogy fodrászhoz járni felesleges. Kontaktlencséből sajnos napit kapok aranyárban, 30 darabot, viszont heti max. 3-4 nap lehet bent, szóval eltart majd két hónapig is. És majd tök sűrű

A 11. Az "A" műsort láttuk ma Danival (van még "B", ifjúsági és egy gála/eredményhirdetés, utóbbit majd a Cirkusz honlapján elolvasom), és nagyon tetszett, nagyon szép volt. Ja, és volt izgalom is bőven. Voltak esések, besült mutatványok, miegymás, de szerencsére senki sem sérült meg. Akadt egy-két dolog, amit még mindig nem értek/nem szeretek (pl. azon duók, ahol az egyik mindenféle életveszélyes mutatványokat ad elő, a másik meg közben riszál és mutogatja a formás lábait ezer wattos vigyorral, vagy pl. a lovas számok), de ennél sokkal több volt az, amit mindig is szerettem, vagy most pont szerettem (pl. az amerikai légtornászok, az orosz kötéltáncos, az ukrán hintások, a ghánai zsonglőr, a magyar erőemelők, és utóbbira példa a bohóc, mert ez a mai nem idétlen volt, hanem aranyos, humoros, szerethető figura). A nap amúgy a tuningolás jegyében telt, mert kicsit fárasztó/nehéz hét volt ez a mostani, kicsit szomorúan végződött, és akkor ma csupa olyat igyekeztem csi