Ismerkedni nem egyszerű
Ezt, mondjuk, eddig is lehetett tudni, az elmúlt három évben számtalan ezt alátámasztó tapasztalatot szereztem.
Van olyan beszélgetés, ami Skype-on zajlik, másfél órán át tart, és ebből én kb. öt-tíz percet, ha beszélek, aztán a végén úgy búcsúzik a másik fél, hogy ne haragudjak, de nem ér rá tovább. Azonnal meg szeretné oldani az életemet, szerez nekem munkát abban a kisvárosban, ahol ő él, minden, és ezt az egészet nem kedvesen, hanem lekezelően, ellentmondást nem tűrően. Ja, hogy én akarok-e a kisvárosban élni, hát, az huszadrangú kérdés.
Van olyan levelezés, ami tök biztatóan indul, hú, de szimpatikus vagyok, hú, de kedvesen írok, ő is szimpatikus, ő is kedvesen ír, majd kér képet (az oldalon, ha nem előfizető, kikockázva lát, de üzenetben csatolhatom a feltöltött képeimet), küldök neki, aztán többet nem hallok róla. Jó, még lehet, hogy ír, végül is nem mindenki grafomán, hogy naponta válaszoljon a kapott leveleire, de hogy azért alapvetően nem egy jó ómen, ha a kép után pár nappal még csak a néma csend van. Pedig szerintem nem vagyok ennyire csúnya.
Na, mindegy. Igyekszem nem görcsölni, beszélgetek, levelezgetek, aztán majd lesz valami. Ha meg nem, akkor még mindig kihozhatok valamelyik menhelyről egy kutyát. Vagy kettőt.
Van olyan beszélgetés, ami Skype-on zajlik, másfél órán át tart, és ebből én kb. öt-tíz percet, ha beszélek, aztán a végén úgy búcsúzik a másik fél, hogy ne haragudjak, de nem ér rá tovább. Azonnal meg szeretné oldani az életemet, szerez nekem munkát abban a kisvárosban, ahol ő él, minden, és ezt az egészet nem kedvesen, hanem lekezelően, ellentmondást nem tűrően. Ja, hogy én akarok-e a kisvárosban élni, hát, az huszadrangú kérdés.
Van olyan levelezés, ami tök biztatóan indul, hú, de szimpatikus vagyok, hú, de kedvesen írok, ő is szimpatikus, ő is kedvesen ír, majd kér képet (az oldalon, ha nem előfizető, kikockázva lát, de üzenetben csatolhatom a feltöltött képeimet), küldök neki, aztán többet nem hallok róla. Jó, még lehet, hogy ír, végül is nem mindenki grafomán, hogy naponta válaszoljon a kapott leveleire, de hogy azért alapvetően nem egy jó ómen, ha a kép után pár nappal még csak a néma csend van. Pedig szerintem nem vagyok ennyire csúnya.
Na, mindegy. Igyekszem nem görcsölni, beszélgetek, levelezgetek, aztán majd lesz valami. Ha meg nem, akkor még mindig kihozhatok valamelyik menhelyről egy kutyát. Vagy kettőt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése