Imagine Dragons

Hát, végül az volt, hogy elmentem rá. Délután lebeszéltem egy lánnyal, hogy átadja a jegyét kicsit olcsóbban, mint amennyiért ő vette, majd az Aréna előtt le is bonyolítottuk az üzletet. Ülőhelyre vettem jegyet, mert nem tudtam, milyen hosszú lesz a koncert, és mivel már 7-re odamentem, az Imagine Dragons meg csak 9-kor kezdett, gondoltam, talán nem lenne túl jó kb. 4 órát állni.

Jó döntés volt, hogy elmentem, úgy érzem. Csak kicsit rövid volt (másfél óra). Nagyon jó hangulatot csináltak, nagyon jók voltak az effektek, és szépeket mondott az énekes. (Elmondta, fontos, hogy ne hagyjuk magunkat rettegésben tartani az ostoba terroristák által, és nagyon örül, hogy a különböző koncerteken mennyi különböző embert lát, mert a sokféleség jó dolog.) Nagyon hangulatos volt, amikor a koncert felénél mindenki felállt a lelátókon is, és mindenki együtt táncolt. Biztos a fiúknak is jó érzés volt :) Azzal aztán végleg megőrjítették a koncertet, amikor a visszatapsolás után a ráadásszámra egy magyar zászlóval jöttek be. És nem késtek egy percet sem az elején, nem voltak ilyen sztárallűrök. Ja, meg volt előzenekar, a Biebers, Puskás Peti bandája, na, ők annyira nem tetszettek, viszont alaposan meglepett, hogy csak fél órát voltak a színpadon. (Később kevésbé tűnt ez furcsának, amikor már tudtam, hogy az Imagine Dragons is csak másfelet.)

Érdekes volt, hogy főleg tiniket láttam a koncerten, mégpedig 14-16 éveseket (legalábbis annyinak néztem őket). Elgondolkodtam, vajon elengedném-e a 14 éves gyerekemet egyedül (mármint a barátaival) egy koncertre, aztán arra jutottam, hogy biztos érte/értük mennék a koncert végére, és akkor miért ne.

Megmutatom azt a két zenét, amit a legnagyobb sikítás fogadott a nézőtéren:

Radioactive


On Top of the World





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai