Elisabetta Gnone: Fairy Oak – Ég veled, Fairy Oak!
Tavalyelőttig volt az a jó szokásom, hogy ide is írtam értékelést az elolvasott könyvekről, nem csak a Molyra. Gondoltam, ehhez esetleg visszatérhetnék. Persze mindjárt az első elolvasott könyvről nem írtam ide semmit, de még az is sorra kerülhet. Addig is jöjjön a második! Egyszer lesz spoiler, majd szólok.
A sorozatot még valamikor 4-5 éve kezdtem olvasni, de lehet, hogy kicsit régebben. Talán még az egyetem alatt. Egy olasz írónő meséje egy faluról, ahol Bűvölők (Fény Boszorkányai/Mágusai, Sötétség Boszorkányai/Mágusai) és Nembűvölők élnek együtt. A Bűvölők gyerekeire születésüktől 15 éves korukig egy-egy tündér vigyáz, de a 15. év végén el kell hagynia a falut, sosem térhet vissza többet, és nem is tarthatja a kapcsolatot a családdal. A Fairy Oakban (ami amúgy a falu neve) a Periwinkle-ikrek tündére, Feli mesél hazatérve a többi tündérnek a maga 15 évéről. Eredetileg trilógia volt ez a történet, aztán íródott még hozzá négy könyv.
Ezt az utolsó részt már kissé erőltetettnek éreztem, olyan volt, mintha az írónő nagyon nehezen tudta volna újabb történetekkel kitölteni az eredeti trilógia hézagait. Ez nekem már nem tetszett. Az is lehet, hogy segített volna, ha közvetlenül a trilógia után olvasom, mert így a történet szempontjából nagyon fontos eseményekre is csak homályosan emlékszem, de mivel azok fontos események voltak, csak utalások vannak rájuk, nem fejti már ki őket Feli. Az is zavart, hogy cukiskodik a könyv. Nem tudom, hogy ez csak a fordítás miatt van így, vagy olaszul is ez történik, de a huszadik "pipilni"-nél, pláne, amikor felnőtt szájából hangzott el, már tényleg felállt a hátamon a szőr.
A négy csillag, amit a Molyon kapott a könyv, Barbo Tagix varázslónak szól. Nagyon jó ötlet volt behozni a történetbe, és központi karakterré tenni. Nagyon tetszett a gondolat, hogy a szekerén hordozza azokat a kis fiolákat, bennük az emberek emlékeit, és fontos pillanatokban mindig megjelenik. Persze nincs új a nap alatt, így aztán Barbo kicsit Gandalf, kicsit Pratchett könyveiből a Halál, és lehet, hogy egy kicsit még Dumbledore is. A legvégén kifejtett bölcsességével nem értek egyet, de hát ő a bölcs varázsló, az is igaz. Nekem nagyon durvának tűnt, hogy (SPOILER) nem engedte meg a tündérnek, hogy elköszönjön a családtól, sőt konkrétan megzsarolta, hogy ha elköszön, akkor ő nem fogja megvárni, nem viszi haza a szekerén, a tündérke repülhet hazáig. Szerintem a búcsúra szükség van, akár csak úgy elutazik valaki, akár meghal (lehetne ez allegória, de szerintem a tündér konkrétan hazamegy, legalábbis a szájával ezt mondja), és nagyon kemény dolog, ha nincs lehetőség rá. Azért 15 év után egy szó nélkül lelécelni, annyit sem mondani a boszorkányának meg az ikreknek, hogy fapapucs, hát... De lehet, hogy még érni kell egy kicsit, és akkor majd egyetértek a varázslóval. (SPOILER VÉGE)
A sorozatot még valamikor 4-5 éve kezdtem olvasni, de lehet, hogy kicsit régebben. Talán még az egyetem alatt. Egy olasz írónő meséje egy faluról, ahol Bűvölők (Fény Boszorkányai/Mágusai, Sötétség Boszorkányai/Mágusai) és Nembűvölők élnek együtt. A Bűvölők gyerekeire születésüktől 15 éves korukig egy-egy tündér vigyáz, de a 15. év végén el kell hagynia a falut, sosem térhet vissza többet, és nem is tarthatja a kapcsolatot a családdal. A Fairy Oakban (ami amúgy a falu neve) a Periwinkle-ikrek tündére, Feli mesél hazatérve a többi tündérnek a maga 15 évéről. Eredetileg trilógia volt ez a történet, aztán íródott még hozzá négy könyv.
Ezt az utolsó részt már kissé erőltetettnek éreztem, olyan volt, mintha az írónő nagyon nehezen tudta volna újabb történetekkel kitölteni az eredeti trilógia hézagait. Ez nekem már nem tetszett. Az is lehet, hogy segített volna, ha közvetlenül a trilógia után olvasom, mert így a történet szempontjából nagyon fontos eseményekre is csak homályosan emlékszem, de mivel azok fontos események voltak, csak utalások vannak rájuk, nem fejti már ki őket Feli. Az is zavart, hogy cukiskodik a könyv. Nem tudom, hogy ez csak a fordítás miatt van így, vagy olaszul is ez történik, de a huszadik "pipilni"-nél, pláne, amikor felnőtt szájából hangzott el, már tényleg felállt a hátamon a szőr.
A négy csillag, amit a Molyon kapott a könyv, Barbo Tagix varázslónak szól. Nagyon jó ötlet volt behozni a történetbe, és központi karakterré tenni. Nagyon tetszett a gondolat, hogy a szekerén hordozza azokat a kis fiolákat, bennük az emberek emlékeit, és fontos pillanatokban mindig megjelenik. Persze nincs új a nap alatt, így aztán Barbo kicsit Gandalf, kicsit Pratchett könyveiből a Halál, és lehet, hogy egy kicsit még Dumbledore is. A legvégén kifejtett bölcsességével nem értek egyet, de hát ő a bölcs varázsló, az is igaz. Nekem nagyon durvának tűnt, hogy (SPOILER) nem engedte meg a tündérnek, hogy elköszönjön a családtól, sőt konkrétan megzsarolta, hogy ha elköszön, akkor ő nem fogja megvárni, nem viszi haza a szekerén, a tündérke repülhet hazáig. Szerintem a búcsúra szükség van, akár csak úgy elutazik valaki, akár meghal (lehetne ez allegória, de szerintem a tündér konkrétan hazamegy, legalábbis a szájával ezt mondja), és nagyon kemény dolog, ha nincs lehetőség rá. Azért 15 év után egy szó nélkül lelécelni, annyit sem mondani a boszorkányának meg az ikreknek, hogy fapapucs, hát... De lehet, hogy még érni kell egy kicsit, és akkor majd egyetértek a varázslóval. (SPOILER VÉGE)
Az egy dolog, hogy az utolsó meglepetést/fordulatot már az elején ki lehetett találni, de ez egyáltalán nem akadályozta, hogy sírjak egy jót a történet végén. Nagyon szép befejezés volt.
El ne felejtsem – az illusztrációkat még mindig nagyon szeretem nézegetni, különösen vártam a szokásos, kötet közepi illusztrált betétet, amikor vagy harminc oldalon át csak csodaszép színes képeket kell nézegetni. Gyönyörű az is, ami a borítóra került, és szerintem fontos jelenetet ábrázol.
El ne felejtsem – az illusztrációkat még mindig nagyon szeretem nézegetni, különösen vártam a szokásos, kötet közepi illusztrált betétet, amikor vagy harminc oldalon át csak csodaszép színes képeket kell nézegetni. Gyönyörű az is, ami a borítóra került, és szerintem fontos jelenetet ábrázol.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése